Fény

Megint eljött a nap, amikor - mégha csak naponta egy-egy perccel is, de - hosszabbodik a napvilágos időszak! Ez minden évben örömmel és reménységgel tölt el engem.

Boldog Karácsonyt Kívánok!

Trió

Miután sebészorvos a kontrollon a gyógyulást megfelelő üteműnek minősítette Emi jobbkéz kisujjának alapperce környékén, és zöld utat engedett a klarinétozásnak, nagylányt nem nagyon lehetett leállítani. Így a mi nagyon fiatal triónk túl van az első nyilvános szereplésen. :-)

Boldogság!

Szomorúan...

... veszem tudomásul, saját bőrünkön tapasztalom, hogy valóban létezik az a szokás ma Magyarországon (Csak Budapesten és környékén? Vagy máshol is? Ezt nem tudom.) egyes általános iskolákban, hogy szándékosan lerontják a jól tanuló, lelkes-kedves, megbízható és terhelhető hatodikos gyerekek első félévi osztályzatait. Igazságtalanul és alaptalanul :((( Ha a tantárgyakat nem vagy csak kicsit sikerül, akkor a magatartás jegyeket, az ellenőrzőt beírásokkal tarkítva, drasztikusan, kíméletlenül és bizony szívtelenül, hogy ily módon ellehetetlenítsék vagy legalábbis nagyon-nagyon megnehezítsék az esetleges felvételit a hatosztályos gimnáziumba. Amihez ráadásul úgy állunk (álltunk eddig) hozzá, hogy ha sikerül: jó, ha nem sikerül: az is jó.

Lehet, hogy nem is egyes iskolák, csak egyes tanárok szokása ez. Lehet.

Eddig ilyesmit csak innen-onnan hallottam, túl hihetetlennek tűnt, és most tessék...

Többet egyelőre nem mondhatok

Ez is lehet, hogy sok

Nem érdekel, ez kikívánkozott

Mondtam már, hogy ki nem állhatom az igazságtalanságot + a jósággal-jóhiszeműséggel való visszaélést? Na és azt a fránya kétszínűséget! Akkora egy naiva vagyok.......... Sohasem javulok.

grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr és brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Az egészben az a legszomorúbb, hogy a legnagyobb vesztes a hatodikos gyerek. :(((

Patthelyzet van. Ha beleszólok, az könnyen lehet olaj a tűzre, ha szó nélkül hagyom, akkor joggal rám süthető a vád, hogy nem állok ki a gyermekemért. Patt.

Megtalálom a megoldást, csakazértis!

"Boldogan."

Van itt nálunk a templomban egy szokás: minden héten kérhetnek a gyerekek rejtvényt, és ha azt következő vasárnap visszaviszik megfejtve, csokit kapnak a mise végén. A mai rejtvényben volt egy kis betűkeresgélő adventtel kapcsolatban, és utána pedig következett a kérdés: "Te hogyan készülsz a karácsonyra?" Hittanon olyanokat tanulnak, hogy extra jócselekedettel, a kisebbek, gyengébbek, idősebbek segítésével, több szófogadás otthon, több olvasás a Bibliából stb stb stb. De Bercike ennyit írt - igazából gondolkodás nélkül - a vonalra: "Boldogan." Mondtam már, hogy nagyon-nagyon szeretem, amikor igazi gyerek a gyerek? :-)

Fractura sine disloc.

Azaz diszlokáció nélküli törés.Tornaóra, ujjra pattanó kosárlabda tipikus esete. Este traumatológia, röntgen, majd aluminium sín, rögzítés. Ezt hozta idén nagylánynak a Mikulás. :(((( Na jó, ezt is.
Próbáljuk látni a jót is a rosszban: csak a kisujja tört, semmi sem mozdult ki a helyéből, az ilyesmi 2-3 hét alatt gyógyul, az esetek nagy részében nyom nélkül. Ami viszont nem annyira jó: jobb kezén történt, és ami kifejezetten bosszantó: ugrott a karácsonyi kis kamara-szereplésünk, amire hetek óta készülünk. A darab épp mostanra kezdett összeállni, épp tegnapelőtt volt az első alkalom, hogy élveztük. De legalább élveztük egy este erejéig! Berci + én zongorán négykezeseztünk, Emi klarinéton játszotta a felső szólamot. Egy igazán kedves és szép bölcsődal (volt) a darabunk Weiner Leótól. Tényleg csodás volt zenében egységet alkotni, sőt szinte egy testet ölteni. Együtt billenteni, együtt moccanni, együtt haladni, együtt lélegezni. Harmóniát létrehozni. Most valószínűleg az fog következni, hogy csak négykezes lesz a dologból. És  közben hisszük, reméljük, várjuk, hogy legközelebb nemcsak a nagyszobánkig jutunk a kamarazenénkkel mi hárman!
Kalcium és magnézium pótlás pedig újraindít...

Mindenkinek...

... legyen ma önfeledt, gyermeklelkű, melegszívű, kedvességgel-jósággal-önzetlenséggel és örömmel gazdagon megtűzdelt, szép napja!!!!!!!

Természetesen életkortól fügetlenül!

FIFA

Bercike ma délelőtti gyors eszmefuttatása:

"Ha a FIAT szó betűiből kellene szavakat kiraknunk úgy, hogy egy betűt többször is felhasználhatunk, és nem szükséges minden betűt felhasználni, akkor nagyon-nagyon sok szót kaphatunk. Például: FIFA"

:-)

Nagy-nagy meglepetés :-)

Nagy-nagy meglepetést okozott nekünk múlt pénteken a lány. Ezzel:

Az Amfi Kupán a 160 egynéhány indulóból 9. lett! Akik ismernek, azok talán tudják, hogy teljesen komolyan beszélek, amikor azt mondom: erre egy kicsit sem, egy ici-picit sem számítottunk. Elment a versenyre, hogy gyűjtsön versenytapasztalatot. Igazából az esélytelenek nyugalmával. Hiszen ő egy kis művészlélek! Kedvencei a színek, a zenék és a kisnyuszik. Matekból időnként megcsillant egy-egy kis ügyességet, de az egyszerű szorzásokat, osztásokat gyakran elszámolja. Precizitása feltétlenül fejlesztendő. Mindenesetre osztályfőnök, aki egyben a matek tanár is, felkészítette, elindította, kicsi kos pedig kivágta a rezet. :-)

Magáról a versenyről illetve az azt kísérő programokról egyébként csupa jókat mesélt (persze, tudom, hogy a csudába ne mesélt volna jókat az eredményhirdetés után :-)): volt sok-sok társasjáték, kézműves asztal, de a leges-legérdekesebbnek a kémiai és az elektromosságos kísérletek bizonyultak. Olyat is megtudtam, hogy voltak ott nagy gimnazista segítők, az egyikre a kémia tanár azt mondta, hogy kész kis tanárnéni már. Szponzor - és így ajándék is - volt bőséggel: Abacus újság, természetismeret kislexikon, logikai játékok, tollak, ceruzák, pattogós labda, póló, táska sőt még egy doboz lego is! Ezek az első húsz helyezettnek jártak, szendvics, üdítő és gumicukor pedig minden résztvevőnek.

Ügyes szervezés, jó hangulat, mindenkinek ajánljuk, aki 5-6. ostályos korú, és akinek nincs túl messze a harmadik kerületi Árpád Gimnázium!

Amfi Kupa

Az Amfi Kupa egy olyan tanulmányi verseny, amit sokan dicsérnek, mert színes-érdekes - a feladatlapok javítása alatt mindenféle programok szórakoztatják a gyerekeket. Szóval úgy tűnik ügyesen szervezett, és nem kell érte fizetni egy petákot sem. Óbudai Árpád Gimnázium rendezi, tantárgy: matek, osztály: egyéniben 5. és 6. külön-külön. Lehet indulni vegyes összetételű csapatokban is. A honlapjuk is szép és jó: http://www.amfikupa.hu/ Személyes élménybeszámoló 1 hét múlva! :-)

Mozaik

Évek óta megkörnyékeznek bennünket - elsősorban Emit - a különféle tanulmányi versenyek. Legnagyobb többségük nevezési díj ellenében működik, ami érthető ugyebár, ám ez a fizetősdi sok-sok kérdést is felvet, és sok-sok fura helyzetet is teremt. Ebbe most nem szeretnék belemenni, csak két kis gondolat erejéig: 1. Az általam elképzelt idilli világban minimum fele-fele arányban lennének a fizetős és a nonprofit tanulmányi versenyek 2. Mivel ez nem így van, mindig alaposan próbálunk mérlegelni, hogy melyikre érdemes befizetni, és melyikre nem.

Néha sikerül jól döntenünk, néha nagyon melléfogunk.

Múlt héten befizettünk egy internetes levelezős versenyre. Mozaik Tankönyvkiadó által szervezve, tantárgy: természeismeret, osztály: 5-6. A hírérték abban áll, hogy internetes tanulmányi versenyre még soha nem neveztünk be, illetve abban, hogy kiskamasz elkezdte megtapasztalni a világhálón való tudományos (jellegű) kutakodás szépségét-érdekességét-örömét.

Most "zajlik" az első forduló. Megvannak már a kérdések (igen trükkösek és szellemesek), leányzó el is kezdte az oldogatást. Élvezi, nekem pedig tetszik!

A verseny jólszervezettnek tűnik.

Kitartásra biztosan szükség lesz, mert tanév végéig követik egymást az újabb és újabb fordulók. Az idővel való gazdálkodás művészetét pedig van alkalmunk gyakorolni...... Remélem, egyszer eljön az idő, amikor profi szinten űzzük majd ezt a művészeti ágat.....

Megjegyzés, ami fontos: akik ingyen tankönyvre jogosultak, azok ezen a versenyen ingyen vehetnek részt. Ez azért szép és jó dolog, akárhonnan is nézzük.

Esténként...

... az előzőleg gondosan hasára helyezett plüss focilabdáját simogatva alszik el. Háton fekve, a labdát finom kis kezecskéivel gyengéden dédelgetve. Nagyon, nagyon édes. Amikor még nem álmos, akkor vagy 1. focicsapatokat hoz létre a legóemberekből, kaput is épít, és különböző helyzeteket modellez vagy 2. kapusokat rajzol a vetődés különböző fázisaiban. Bogdán Ádámot és Iker Cassilast a leggyakrabban. A tévében minden focimeccset megnéz. És már heti háromszor jár edzésre. Közben pedig én is kezdem meglátni ennek a sportnak a szépségét. Mi mindenre jó, ha fia van az embernek!

Győzött...

... a lány, mégpedig a "Nem akarok menzás lenni" - "De igen kislányom" vitában.

Tudom én, hogy sokszor minősíthetetlen, amit a közétkeztetés keretein belül a gyermekek - és leginkább az iskolás gyermekek - elé tesznek délidőben, de eddig azért úgy voltam vele, hogy jó az a valami kis meleg étel (+ kenyér) ott tanítás után. Amikor annyi minden van délután, akkor legyen már valami annak a gyereknek a gyomrában. Este aztán biztosan táplálót és általában meleget kap itthon. (Egyébként egy héten kétszer-háromszor még finom is az a menzai ebéd.) Eddig a konzervatív szülői gondolkodás.

"Senki sem ebédel a suliban, szörnyű az a sok sorban állás, és mindig olyan rossz az étel" - nagyjából így hangzik a hatodikos érvelés. Megjegyzem, az ötödikes érvelés is hasonló volt. Idén hozzátette: "Tudok én főzni magamnak rizst." Vagy: "Meg tudom melegíteni az előző esti maradékot."

Hát jó, legyen. Novemberre nem fizettem be. Megegyeztem a kis önállósodóval, hogy neki is több feladata lesz ezzel az itthon ebédelés dologgal, mert nekem kevés az időm. Hevesen helyeselve vállalta az ezzel kapcsolatos pluszfeladatokat. Meglátjuk.....

Szeptember végén

Beindult ez az új tanév is! Kicsit mintha zűrösebben tette volna ez az idei, mint az előzőek. Az is igaz talán, hogy olyasmi is rémlik: mintha minden évben így érezném...

Szóval. Két nagy változás van ebben a tanévben. Egy: Bercó hétköznapjai jól meg lettek tűzdelve különórákkal, kettő: én visszatértem régesrégi jól bevált tevékenységemhez - angolt tanítok délutánonként, magántanítványoknak. És e kettő bizony összefügg. Ő még azért nem önjáró, ami a közlekedést illeti, én meg délutánra vállaltam munkát. De kialakult szépen. Gondoskodtam a kellő időpontokban a lyukasórákról, amikor kisfiút kísérgetek. Na, hát, ez van - kissé megnehezítettem a hétköznap délutánjainkat, itt-ott égető szükség van gyermekek nagyfokú önállóságára, de megérte, mert nagyon élvezem! :-) Gyerekek pedig eddig ügyesek, nagyon.

Bercókánál pedig tényleg színesek a délutánok: foci 2×, úszás 1×, zongora 2×, szolfézs 2×, hittan 1× tarkítja a hétköznapjait. Eleinte egy kicsit furcsállotta (azaz szépen fellázadt), hogy nem a tavalyi módi folytatódik, miszerint napköziben kényelmesen megtanulja a leckét, majd itthoni pótuzsonna és táskabepakolás után szabad játék egészen elalvásig. De már a belerázódás nehezebb része, azt hiszem, megtörtént. És szereti is az összes délutáni foglalatosságot. Fáradtság mintha ismeretlen lenne számára! Németből pedig elkezdték leírni az eddig tanultakat (színek, számok, gyümölcsök, családtagok, évszakok stb.) - az idegen nyelven írás még pluszmunkát jelent egy-két délutánra.

Iskolapadba én végül nem ültem be, mert a kiszemelt képzés csak nappali formában indult, levelezőn nem, mindenféle híresztelés ellenére sem. Gondolkoztam, utánajártam nem keveset, hogy menne-e nekem a nappali tagozat, és végül arra szavaztam, hogy nem menne.

Aztán vannak kisebb változások is: Emi váltott furulyáról klarinétra - élvezi, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon. :-) Újdonság az ő kis életében az ökoszakkör, a színjátszószakkör és a röplabda is. Plusz heti egy este zumba. (Nem, nem, nem velem! Barátnőivel.) Az úszás idén nem fért bele, amivel kapcsolatos határtalan örömét nem rejtette véka alá. Én úgy vagyok vele, hogy ugyan jót tenne a kezdődő hanyag tartásának a hátúszás és a többifajta úszás is, de mivel az alapvető célt - hogy minden körülmény között vízbiztos legyen - elértük, így elfogadom, hogy a vízi sportolás ebben a tanévben kimarad. Visszatért mindennapjaiba a rendszeres angoltanulás is: leggyakrabban este 9 és fél 10 között jön magától, hogy légyszi, légyszi angolozzunk. Olyankor nézegetjük az újabb és újabb kis animált-feliratozott  történeteket (angol a felirat, bizony) és játsszuk a hozzájuk kapcsolódó szójátékokat. Ez jó így.

Úgy érzem, végleg vége mindeféle kisgyermekes örömöknek és küzdelmeknek. Jönnek a nagygyermekes feladatok! Bittersweet!

"Koncert"

Az egyik szobából az "Egy boszorka van..."-t hallom klarinéton, a másik szobából a "Cicuskám kelj fel..." szól zongorán. Azért ez így kicsit disszonáns.... De máris felsejlett előttem az ábránd: Lehetséges talán, hogy egyszer majd egymást kísérve játsszanak egyszerre, harmóniában??? Szuper lenne. De érzem: rögös az út még odáig. Persze szeretjük a rögös utakat, nagyon! :-)

Bölcselet 2.

"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk." Brunszvik Teréz

Bölcselet

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti."
Lao-Ce

Lázadnak

Aranyoskáinkkal mostanában neméppen egyszerű az élet.

Nagy gyermek mostanság egyre gyakrabban furcsa módokon próbál ellenállni a kötelességnek vagy a szülői kéréseknek. (Vagy mindkettőnek egyszerre.) Ezt, mivel tudjuk hogy az egészséges személyiségfejlődés része - hol szép csöndesen, hol az általunk helyesnek vélt vonalnak hangot adva - elfogadjuk. Egyensúlyozunk, próbálunk legalábbis. Kicsi gyermek pedig tanulékony, és bizony a héten jó nagyokat lázadt ő is - na ezt már nehezebb elhelyezni valahol. Érdekes, nagyon érdekes ez az új helyzet...... Ha lenne egy bolt, ahol türelmet árulnak, tuti biztos én lennék az, aki reggel már nyitás előtt ott nézi türelmetlenül az óráját az ajtó előtt.....!

Megint angol

Örök téma nálunk ez a nyelvtanulás dolog. Kell-e kiegészíteni az iskolait vagy nem, ha igen, akkor hogyan, itthon vagy különtanárnál, hány éves kortól, milyen módszerrel, mennyire intenzíven stb. Tavalyi tanévben aztán felvettük a fonalat, és egészen sokáig tartottuk is. http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5364305524472245543#editor/target=post;postID=4884555850684877243

De. A nyári szünetben pihentettük a dolgot. Egészen az utolsó hétig, amikor is elővettük a tavalyi kis történeteket (reájuk kattintottunk) és a szókártyákat, beszélgettünk, játsztottunk egy kis kérdezz-feleleket. Vettünk angol keresztrejtvényes füzeteket (Crow) is, amelyeket Emi lelkesen fejtegetett - egy darabig. Ám a lendülete már nem a tavalyi. Legszívesebben jól fellázadt volna az egész ellen, láttam-éreztem. Kamaszkor? Nyár? Nem tudom.

Aztán kiötölt valamit. Szerinte úgy kellene idegen nyelvet tanulni, ahogyan a kicsi gyermek tanul anyanyelvén beszélni. Tehát: legyek szíves és beszéljek hozzá angolul! (Van a szomszédságunkban egy kétnyelvű kisgyerek, hároméves - Emi őt nagy mázlistának tartja....)

Nem is rossz az ötlet, sőt, egyenesen izgalmas kihívásnak tűnik. Bele is egyeztem, próbáljuk meg. Megígértem: az egyszerű kéréseket és kérdéseket angolul fogom hozzá intézni. Csak egy a bökkenő: annyira megszoktam 11 és fél év alatt, hogy magyarul anyáskodom, hogy rendre magyarul szólalok meg..... Na, ebben még edzenem kell magamat!!

(És előbb vagy utóbb el fogunk jutni arra a szintre, drága egyetlen, huncut, csakis a napos oldalról tudomást vevő kislányom, ahová a gyermekek anyanyelvük tanulása során is eljutnak: jönnek az írás-olvasás, majd a nyelvtan órák. De ezt nem sürgetjük.)

Azért újra és újra megnyitjuk majd a BritishCouncil oldalait. Lehet, hogy simán vissza tudunk térni a tavalyi jól bevált menetrendünkhöz, ahogy a tanévbe egyre inkább belerázódunk. Most még eléggé kaotikusak a napok. Mint minden szeptember elején!

Hazajöttünk

Ezen a nyáron úgy alakult, hogy a vakáció legeslegutolsó hetében nyaraltunk. Unokatesókkal, tengernél, vidám-kedves olaszoknál, az utószezon szelídebb de bőven strandolós (időnként sárkányeregetős) időjárásában - jó volt, nagyon!!!

Ám az ilyenkor szokásos intéznivalóknak csupán a töredékét sikerült előre elintéznem - azaz például lesz holnapután tankönyvük a gyerekeknek, de az ebédjük befizetése nem oldódott meg. (Lehet, hogy fordítva kellett volna rangsorolnom...?)

Most mosás-vasalás-pakolás ezerrel, és közben jobb, ha a kertbe ki sem megyek, vagy maximum csukott szemmel, mert jaj mennyi a gyom meg a burjánzás.

Nyaralás alatt telefonáltak nekem a zeneiskolából, hogy Bercót zongorára tudták beosztani. Ő ugyan elsősorban gitározni szeretett volna, de azt mondta, semmi baj, a zongora is jó lesz. Ahhoz képest, hogy májusban úgy nézett ki: csak szolfézs előképzőn lesz hely, mindenképp örömteli a változás. Foci, úszás is napirenden. Ajjaj.

Tanévkezdés hajrá! Technikadoboz, tornafelszerelések kinti és benti, tolltartó már összeállítva. Könyvek, füzetek részben becsomagolva. Valamicske ruhájuk és cipőjük van a nem vészesen kicsi kategóriából. De ezen a téren még van dolgunk. Minden elismerésem azoké a családoké, ahol 3-4-5-... gyerek kezdi a tanévet!

Sulifestés társadalmi munkában reloaded

Tavaly pályázatmegnyerés útján de társadalmi munkában szépült meg a mi kis iskolánk elsősorban kívül, majd belül is. http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5364305524472245543#editor/target=post;postID=6490725411269858099 A főépület. De van ott az udvarban egy kisépület is, egy hetvenes évek béli bővítésnek köszönhetően. Na, arra a pályázat nem vonatkozott, így az szegényke maradt szürke. Ügyes anyukák a mintát megtervezték, igazgató évzárón kihirdette a festés napját, hívta az iskola apraja-nagyját, mi pedig nem hagytuk ki a lehetőséget. Egyébként is szeretünk festeni, tisztogatni, rendessé varázsolni épített dolgainkat, nameg szeretünk együtt dógozni szülőtársainkkal. Gyerekek pedig szeretnek együtt dógozni az ő társaikkal. (Két csocsózás között.)

Jó volt!

Hazajött :)

Cserkésztáborból. Egyben, épségben, egészségben. Thanx God.

Ráadásul kiegyensúlyozottan, jókedvűen, vagányan, boldogan. Nagyosan. És nem is vészesen koszosan. :) Állítólag nem is hagyott el semmit. De erről majd bővebben, ha kipakoltunk......

Ez egy csoda számomra. Hogy ő erre az egészre így képes volt. Hogy így megállta a helyét olyan csapattársak között, akik harmadszor-negyedszer táboroznak.

Én most ismerkedem ezzel az egész cserkészmozgalom dologgal mint ahogyan a mi helyi cserkészcsapatunkkal is. Azt kell mondanom: eeeeez igeeeeeen! Le a kalappal minden szervező előtt, tényleg.

(Lehet, hogy most kicsit elragadtatom magam, ezért elnézést kérek, de olyan jó most így látni nekem lányomat. Azt a lányt, akinél kicsi korában gyakran kérdéses volt, és bizony mostanában is időnként kérdéses: megvan-e, meglesz-e később a szükséges lelki ereje...)

Egész este mesélt, mesélt, mesélt és mesélt. Szuper élményekről. Mindenféle testi próbatételekről, portyáról, tábortüzekről, örsök közötti vetélkedésekről, puszipostáról, cserkésztörvényekről és persze barátnőkről + egy icike-picikét a fiúkról. Ja, és shuffling-ról :) Az ment neki negyon jól. Sok-sok új énekkel, és még több ismeretséggel gazdagodott. Még ajándékot is hozott. Apának egy keresztet 2 db botocskából eszkábálva, amelyek U-kötéssel és szorítónyolcassal vannak egymáshoz rögzítve. Anyának viaszból készült rózsát, öcsinek fonott-sodort zsinórt, amivel a kicsi zsinórozhat kedvére.

:-)))))))))))))) és :-)))))))))))))))))

Meglátogattuk

Itt-ott koszos, kócos, de fülig ér a szája. Szenvedélyesen-erősen öleli magához szüleit és tesókáját, aztán nagyon lelkes, ahogy körbevezeti kiscsaládját a táboron. Mesél, mesél, mesél, árad belőle a szófolyam. A Hópárducok itt laknak, a Gatyásölyvek ott...(örsök nevei.) Ebéd után elgyengül, átvillan a fején a velünk való hazautazás gondolata, kicsit száj is legörbül , könny is kicsordul, de gyorsan megembereli magát, és dönt: kitart a tábor végéig. Félig szomorú + félig nagyos-önálló tekintettel elbúcsúzik tőlünk. És gyorsan megrendeli a gombás husit és a szilvás sütit csütörtök este vacsorára. Ez volt tegnap a lányunk :-)

Alsó-Tündérország (itt laknak a kisebbek), Felső-Tündérország (=nagyobbak által lakott sátorhelyek), táborzászló, nagykapu, tábortűz, konyhasátor, fürdősátor, erőt adó idézetek, gyönyörű tisztás, erdőkkel és hegyekkel körülvéve, sok-sok eleven gyerek, vicces de határozott örsvezetők, János vitéz-ből életre kelt szereplők jelmezben jönnek-mennek.  (János vitéz a keretmese idén.) Ez volt a tábor. Ja, és komoly rendszabályok mindenütt.

És a fiunk? Első percben vegyült az iskolából jól ismert nagyok között, ez jó volt. Olyannyira, hogy meg is kérdezte: ott maradhatna esetleg ő is? :-)

Majd, majd két év múlva. Harmadikos korban lehet először menni.

Kellett ez a látogatás, mint egy falat kenyér. Nemcsak a kis táborozónak, hanem nekem is!

Megvagyunk

Megvagyunk, szépen, vakációsan, különösebb vagy nagyobb események nélkül. Kihasználjuk a szabadidőt, jövünk-megyünk-szomszédolunk-szekrénytpakolunk, sütünk-főzünk, kertészkedünk, ablakot mosunk, ilyenek.

Bercó kedd óta egyedüli gyerek itthon, mert nővérke cserkésztáborozik. Életében először. És akkor mindjárt tíz napig... Mátrában. Sátorban. Civilizációtól jó messze. Bízom benne, hogy bírja szépen testi-lelki erővel!! Kullancs- és egyéb veszélyes rovarcsípés nélkül, jókedvűen, vagányan. Azért ő nem mindig az a nagyon stramm típus. Van úgy hogy igen, de nem mindig... Ha muszáj, akkor általában az. Márpedig most muszáj neki!!!

Holnap családi nap: látogatási idő délelőtt 11-től este 6-ig. Megyünk. Palacsintával, sütivel, extra meleg holmival felszerelve. Nagyon várom!!!! Drukkoljatok, hogy azok a hat celsius fokok, amiket hétfő és kedd hajnalra jósolnak, ne ott az ő sátortáboruknál legyenek.

Bercó az "egyke" időszak elején Eminek szólított engem. :-) Egyébként elég nagyosan tölti a napokat. Biciklivel együtt járunk a közeli kisboltba, úgy, falusiasan. Sokat nézi az olimpiát - boldogan szívja magába az eddig számára ismeretlen sportok szabályait, menetüket. A focira pedig azt mondta ma: már nem annyira szeretem nézni, sokkal inkább csinálni....! És usgyi ki. Minimum két óra a napi focizással töltött ideje. Kedden megtalálta a téli bundabelsejű öttujjas orkánkesztyűjét, és azóta - ha ő a kapus - abban véd. Őrület! :-)

Vers

Kedvencem ez a vers. Nagy-nagy kedvencem. Az egyik legszellemesebb, amit valaha hallottam. De lehet, hogy a legszellemesebb.

Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Dagidix

Bercó általában fél perc alatt bújik bele este a pizsamájába. Szeret hamar túllenni az ilyesfajta időtöltéseken. Egyik este, fürdés után, vártuk-vártuk, hogy a szokásos széles vigyorral kipenderüljön a szobájából, a szokásos itt-ott még megtekeredett frissen magára dobott pizsijében - de nem jött. Egy idő után benéztem hozzá: mit csinálhat vajon?

A látvány, ami fogadott: Bercó áll az ágya mellett 1 db pizsama nadrágban, amit próbál egyre följebb és följebb húzni. Már a hónaljánál járt a nadrág gumis dereka, nadrág alja ennek megfelelően a térdeit közelítette már. "Mit csinálsz, Bercikém?" kérdeztem. "Én vagyok Dagidix" felelte azzal a huncut tekintetével, és közben egyre előrébb düllesztette hasát.

Fényképező sajnos nem volt kéznél: pipaszár lábak és vékony karok ugyebár, vacsival jól megtelt pocak, kidüllesztve, nyakig pizsinaciban. Dagidix szerepben. Olyan nagyon édes volt!

(Az úszótáborban a buszon mindig ment kistévén valami mese. Egyik nap, mint megtudtuk, Asterix és Obelix ment. Amiben állítólag felbukkan időnként bizonyos Dagidix is - ez mély nyomokat hagyhatott Bercóban. :-) )

Apjával most a napokban sokat emlegetjük Dagidixet és persze Emicicát is. Balatonon nyaralnak, nagyszülőkkel. Nagyon csöndes a ház, és alig van morzsa a konyhaasztal alatt..... A szennyestartó pedig még negyedig sincs telve........ Fura, fura, nagyon fura.

Táborok, sportosan

Gyerekek "táborozással" kezdték az idei nyarat. Napközis "táborozással". Először volt focitábor, aztán úszó. Az első csak öcskösnek, a második tesópárnak.

Mindkettő újszerű volt valamiért. A foci azért, mert az itthoni "két fa közé berúgjuk + ha sikerül kivédjük" játékon kívül nem űzi senki nálunk ezt a sportot. Az úszás pedig azért, mert ketten mentek a kis aranyaim.

Foci: óriási siker mint új sportlehetőség (és mint vagányság), óriási elszántság és óriási kedv - meg is van hívva a fiú szeptembertől a helyi utánpótlás edzéseire. El is döntöttük: mehet.

Úszás: nagyon ügyesen vigyázott nagy a kicsire. Kialakult egy ad hoc baráti kör: negyedikes-ötödikes lányokból és egy elsős kisfiúból. Hihetetlen, de nagyon úgy tűnik, hogy igaz: mindenkinek kedvére való volt így együtt játszani/beszélgetni/lenni. Idill. :) Ezen kívül kicsi megtanult háton úszni, nagy pedig rótta a kilométereket a medencében, mindenféle úszásnemben. Pillangó még fárasztja. A 2×1 órás úszások között tanítónénik, egy alsós és egy testnevelő, mindenféle fejlesztő játékokat játszott a gyerekekkel, és megismerkedtek a Margit-sziget minden zegzugával is. Idill még egyszer. :))

Summa summarum: nyári tábor témában büszke vagyok csimotákra, nagyon. És a mi kis falusi iskolánkra is - igazán szuper úszótábort tud szervezni!

Kirucc

Szombaton nagyon sportosak voltunk. Erdei gyalogtúrát teljesítettünk, családilag. Ez nálunk ritkaság.

A nyárnak azt a részét tapossuk most még, amikor is Gábor dolgozik, jó sokat, én pedig gyerekekkel itthon igyekszem dolgosan-hasznosan de azért kikapcsolódosan is tölteni a napokat. Azaz: a nyári szünet kevésbé kényeztetős részét éljük. Volt nyár elején úszótábor is, napközis, testvérkedvezményes, majd erről is írok még. És focitábor is, ami nem tesós buli volt - igaz, 11 éves lányt néha elfogta a vágy, hogy ő is ott lehessen a focitáborban öcskössel. De erről is majd később.

Szóval. A szombati napra valami aktív-pihenés-féle programot akartunk tervezni, ami a mi kis négyesfogatunk minden tagjának örömet okoz. És új autó :) bejáratására is alkalmas. Ráadásul - ezt a mostani tomboló kánikulát már kissé nehezen tűrvén - még hűvös élményt is biztosít.

Így esett a választásunk egy börzsönyi egynapos kiruccanásra.

Autózással kezdtünk: Dobogókő-Esztergom-Párkány-Letkés-Ipolytölgyes-Nagybörzsöny. Nagybörzsönyben, falu szélén, erdei kisvasút állomása előtt leparkoltunk, majd kisvonatra szálltunk. Ez a kisvonatozósdi kortól és nemtől függetlenül bárhol és bármikor sikert arató dolog, ti is így tapasztaljátok?

Végállomáson, Nagyirtáspusztán leszálltunk, és indulhatott az erdei gyalogos körtúra. Indult is, de kellett egy kis idő, amíg bejáratódtunk. Aztán ment, egész jól, 90%-ban tényleg hűvösben (olyan 28-29 fokban). Emi egy neonzöld gyíkra (azóta megtudtuk: pannongyík) azt hitte, hogy valami sárkány és nagyon megijedt, meg aztán nőstény pőcsikek úgy gondolták: a mi vérünk épp jó lesz nekik, és ezért megtiszteltek bennünket azzal a tipikus, nagyon hirtelen nagyon erős csípéseikkel..... Ezektől a kis kellemetlenségektől eltekintve azért jó volt egy csapatként leküzdeni egy ilyen távot. Büszkék voltunk magunkra, na. Számomra a kollektív teljesítményen kívül jó érzés volt, hogy a kertészkedő mozdulatokon kívül más mozdulatokat is tettem testedzés gyanánt. Csak azt sajnáltuk, hogy a fürdőruháinkat nem vittük magunkkal. A nagyirtáspusztai Szent Orbán fogadóból ugyanis szuper wellness szálló lett, melynek medencéje - némi belépődíj ellenében - nemszálló-vendégek számára is rendelkezésre áll. De jól esett volna egyet úszni a gyaloglás után!

Úszás helyett tehát célba vettük az erdei mini vasútállomást, kisvonattal vissza autóig, aztán hopp puha kényelmes autóba be, és irány haza.

Jó volt!

"Ha ma lennék hatéves..."

"..., akkor 2190 napja élnék." - közölte velem ma kisfiam. "Ja, nem is" - tette hozzá gyorsan - "2192 napja, mert volt két szökőév is időközben."

Eltartott egy darabig, amíg utánaszámoltam....... Jobban mondva közösen számoltunk utána, mert megkérdeztem, hogy hogyan is jött erre rá. Kiderült: ő a 730-ból indult ki. 730+730-at kiszámolta, majd hozzáadta még egyszer a 730-at.

Egyébként a számolást hol saját maga szórakoztatására, hol szorongásoldásra használja. Ha jól láttam, akkor ma az előbbi eset forgott fenn.

Bizik

Igen, igen, meglepetés-mentes bizonyítványokat hoztak haza tegnap a gyerekek. Csupa-csupa kitűnő illetve kiválóan megfelelt. Jutalomkönyv nagynak: Kálnay Adél: Titkok egy régi kertben. Jutalomkönyv kicsinek: egy állatkölykös ismeretterjesztő. Nagyon telitalálat mindkettő. Nemcsak nekik, de nekem is tetszenek a könyvecskék.

Eminél - osztályfőnök javaslata szerint - a jövő tanévnek a tanulmányi versenyek jegyében kellene telnie. Célkitűzés: kiválasztani egy tantárgyat és abból benne lenni a megyei első tízben. Nosza rajta, kislányom.

Bercónál pedig elkezdhetünk délutáni különórákban gondolkodni. Foci, úszás, zene - hogy a legesélyesebbeket említsem. Van a közelünkben klassz gyerek néptánccsoport és az iskolában szuper gyerekjudo is - háááát, nem lesz könnyű a döntés. Merthogy ennyi minden nem fér bele az időbe, az biztos. Izgalmas lesz az idei szeptember is, már látom.

Ám előbb jól kivakációzzuk magunkat!!! (Azaz gyerekek vakációznak, én meg balanszírozok..... Próbálok egyensúlyozni azon a vékony kis "kötélen": a munka is haladjon, és a gyerekek időtöltése is minőségi legyen.....)

Egy kis szépség

Sokat bíbelődök a kertünkkel. Az előkerttel különösen sokat. A kertészkedés nekem a sportom és egyben a nyugtatóm is + minden apró (létező és nemlétező) szabadidőmet erre szánom - szóval minden bizonnyal a hobbim is. Megosztott öröm dupla öröm, ezért e poszt. (fotó: c Gábor)

Még egy év ovi vagy korai isi

Kell egy ilyen bejegyzés is, tudom ám én. Bent van az egész a fejemben a "Nyolcosztályos gimi vagy általános isi" című óta, csakhát megíródni nem akaródzik - iszonyatosan szűk keresztmetszet nálam a szabadidő mostanában. Amióta Gábor hazajött Taipei-ből, azóta kicsit jobb. Legalább a fűnyírást megcsinálja valaki helyettem :-)

Mert ha már a hátunk mögött hagyott tanév elemezgetésénél tartunk, akkor bizony ott figyel egy kérdés "ketteské"-nél is: Mi lett volna, ha rendesen-szabályosan még egy tanévet óvodában tölt, ismétlő nagycsoportban, és szeptemberben csüccsenne be az iskolapadba?

Nos, ez a képlet úgy érzem sokkal egyszerűbb, mint a gimikérdés a nővérénél. Mivel el sem tudom képzelni azt, hogy ő még egy évet óvodába járt volna, ezért ez a bejegyzés előre láthatólag nem lesz hosszú. :-)

Ez a tanév Bercó életében úgy volt remek, ahogy volt. Sok-sok sikerélményben volt része, és kialakult a kis baráti köre is. Szívesen töltötte a délutánjait a napköziben. Osztálytársai szeretik. Mindenféle értelemben jól vette az akadályokat, és látszik rajta, hogy kiegyensúlyozott. Kedvenc órái a matek és a testnevelés. Olvasni is szeret - májusban kiolvasott egyedül egy Geronimo-t, de az olvasás órán néha unatkozik. Az írást nem szokta pozitív jelzőkkel illetni, de megcsinálja mindig amit kell - különösebb szenvedés nélkül. Helyesírása egész jó, csak egy-egy ékezet marad le néha. Az abc-t gyönyörűen fújja :-)

És ami a legfontosabb: maradt igazi, játékos kisgyerek.

Tanév elején még titkolni akarta életkorát és születési dátumát, de aztán hallgatott ránk, és kipróbálta: mi történik, ha elárulja - amikor mondjuk épp ez a feladat. Szerencsénk van: nem történt semmi! És azóta is így van ez. A gyerekeket egyszerűen nem foglalkoztatja, hogy ki hány éves. Eddig még az átlagosnál kissé alacsonyabb termet sem okozott gondot. Egy percig sem.

Szóval rendesen-szabályosan elvégezte szépen az első osztályt. Egy évvel korábban, mint ahogyan azt szokás vagy mint ahogyan a nevelési tanácsadó javasolta......... De tényleg rendesen és szabályosan.

A bizonyítványosztás még előttünk van. Szerintem nem sok meglepetés lesz benne, de erre majd inkább térjünk vissza pénteken!

Nyolcosztályos gimi vagy általános isi

Mostanában gyakran eszembe jut A nő kétszer c. mozi. (Biztosan láttátok, de ha esetleg mégsem: A filmben onnantól, hogy a nő lekési a metrót, tulajdonképp két filmet láthatunk: az egyikben azt követhetjük nyomon, hogyan zajlik a nő élete a valóságban a metrólekésést követően, a másikban pedig a képzeletbeli eseményfolyam halad egyre előrébb - a nő képzeletben eléri metrót, amitől egész élete képzeletben teljesen másképp alakul.) Amiért ez a kb. 15 (20?) éve látott műalkotás az én fejemben most felszínre kéredzkedett, az azt hiszem valami tanévvégi számadás-féleség lehet. Akarva s akaratlanul felmerül a kérdés: Mi lett volna akkor, ha Emi tavaly ilyentájt nem marad le a VPG jelű nyolcosztályos gimnázium nevű szerelvényről? Hogyan zajlott volna az ő kis élete és a családunk mindennapjai a lassan hátunk mögé kerülő tanévben?

Most megkísérlem a lehetetlent. Megpróbálok képzeletbeli mérleget felállítani: egyik serpenyőjébe pakolgatom az általános iskola ötödik osztályában történteket (Sz. Iskola, Budakalász), másik serpenyőjébe a közelünkben lévő egyik nyolcosztályos gimnázium (VPG) valamelyik ötödik osztályában valószínűleg megtapasztaltuk volna eseményeket/jelenségeket próbálom összegyűjteni. Előbbi serpenyő tartalma a megélt valóság, utóbbi tartalma néhány tényen és mindenféle híreken alapuló képzeletbeli képsor.

(Mindenek előtt még egy alapvetés: a mindjárt kezdődő játékban a képzeletbeli szál attól is képzeletbeli, hogy nincs benne az a valós elem sem, hogy tavaly véletlenül én voltam az, aki fényt derített szóban forgó iskolában a felvételi eljárás törvénytelenségére. A játékot most úgy játszom, mintha leányzó rendesen, ügyes-pontos szereplésével szépen jegyet váltott volna, majd fel is szállt volna a gimi-vonatra.)

Induljon akkor az első szál. A valós. Színesíti a történetet, hogy költözésünk miatt lányunk egy új általános iskolába került - a váltás félelemmel indult ugyan, de végül is gördülékenyen ment.

Falusias jellegű, sokfelől figyelmet és védelmet biztosító környezet, összetartó közösség veszi körül a célba vett "vonatról" lemaradt leányt. Sokat biciklizett (télen korcsolyázott) barátnőivel, akik mind a közelben laknak. Szinte mindennapos az átjárkálás egymáshoz - nálunk is gyakran töltöttek/töltenek el egy-egy délutáni lyukas órát a lányok. Osztálylétszám 18 fő, gyerekekre odafigyelő osztályfőnökkel.

Úgy hiszem, ha elérte volna a gimnáziumi vonatot, akkor egy erősen nagyvárosias, divat- és pénzcentrikus légkörben találta volna magát, ahol az emberek individualizmusa a meghatározó. Ez a közelünkben lévő gimi bizony ilyen hely. Kemény világ. Osztálylétszámok 30-32 fő, nem tudom milyen osztályfőnökökkel.

Mostani iskolájában Emi virul. Többször említette évközben, hogy szerinte ez egy nagyon jó iskola, azt azonban most fogalmazta meg először, hogy azért érzi itt annyira jól magát, mert itt mer őszinte lenni. Én úgy mondanám: jelenlegi iskolájában megadatik neki a - méltán - sokat hangoztatott érzelmi biztonság.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy az elszalasztott járaton a mindenféle értelemben értendő felső tízezer csemetéi között gyakran lett volna kisebbségi érzése, mert nem hozza itthonról és génjeiben sem hordozza a nagyon bátor, nagyon vagány, nagyon nagyhangú személyiségjegyeket. Ő az otthon falain kívül visszafogott, kissé gátlásos, ám nagy az igénye arra, hogy megbecsüljék. Önbizalma kortárs közösségben ingatag, ebből kifolyólag több-kevesebb szenvedést át kellett volna élnie, élnünk, ebben biztos vagyok. (Hogy megedződött volna/megedződne előbb utóbb? Nem tudom.)

Testvérével egy intézményben tartózkodik. Kis elsősnek ez biztonságérzet, nagy ötödikesnek ez felelősségtudat, szülőnek praktikus szempontokból nagy-nagy könnyebbség. Hosszú távon ez a felállás a családi kötelékek erősödését biztosan hozza. Most ebből annyi látszik, hogy naponta minimum fél óra az a nagyon aranyos és bizalmas bezsélgetés, amikor is kitárgyalják, hogy ki kivel mikor, hogyan mit csinált aznap az iskolában. Szóval jókat pletyiznek. :-) És: ha nagynál van némi plusz pénzecske, gyakran vesz egy kis finomságot kicsinek a büfében. :-)

Ha a felvételi  tavaly jobban sikerült volna, a tesók nem tapasztalhatták volna meg, milyen dolog egy közös iskola falai között tölteni a napokat. Ez mindenképp veszteség lett volna, nagy veszteség.

Emberség, önbizalomfejlődés, önbecsülés, testvéri és baráti kapcsolatok szempontjából mindenképp pozitív a mérleg a vonatlekésés után. Nagyon pozitív.

Tanulmányok szempontjából talán kicsit más a helyzet.

Jelenleg matekból négy óra van egy héten, és időnként meg kell egy kicsit állni, hogy a lassabbakat bevárják. Az angolórák lazák. Házi feladattal leányzó napi 10-30 percet tölt, aminél többre lenne szüksége. Latintanulási lehetőség nincsen.

Gimiben - ha jól tudom - már ötödiktől tanulnak latint. Heti öt-hat matekóra van, hétmérföldes léptekkel haladnak, bővített tananyaggal, sok-sok házi feladattal, és a nyelvoktatás is erős állítólag. Igaz azonban az is, hogy a gimnáziumokban sem csak jó tanárok vannak.
Mifelénk a kisgimnazistáknak délután 4-ig kell az iskolában lenniük - a délutánok kötelező kezdő furulyával, némi sporttal, néptánccal, tanulószobával és egy-egy tanórával telnek.

Ezzel szemben az általános isiben az ötödikesünk ebéddel együtt legkésőbb kettőkor végez, a délutánjait családilag töltjük meg tartalommal - szülők által kijelölt különórák (sok-sok zene, rendszeres úszás, némi külön angol), saját maga választotta szakkörök, leckeírás + minden napra jut egy kis szórakozás is. Néptánc nincs, van viszont haladó furulya, sok-sok zongorakísérettel és kis koncertekkel. Hittan péntek délután, és sok osztálytárs jár.

VPG-ben hittan szerda reggel 7 órakor, amit nyilvánvaló, hogy nagyon kevesen látogatnak..

Matematika és nyelv az a két terület, amit itthon ki kellett egészítenünk. Ez nem volt könnyű, nem is biztos, hogy maximálisan megkapta a leányzó, amit elbírt volna. De úgy érzem, hogy százszor nehezebb dolgunk lett volna akkor, ha a napközben sérült önbizalmat kellett volna valahogyan helyrekalapálnunk.

Gyermeket "helyrekalapálni" vagy inkább terelgetni más oldalról kell: az a vesszőparipám miszerint a jóeszű gyereket képességeinek megfelelően terhelni kell, mert különben elkényelmesedik, elbízza magát stb stb stb, na azt nem mondhatnám hogy ez a rész ebben a mi kis iskolánkban kielégítő mértékben teljesülne. Vannak akik azt vallják, hogy a szellemi terhelés és az elmélyültebb tanulás ráér középiskolában, én viszont úgy érzem: korábban kell a magasabb szintű tanulmányi követelmények felállítását kezdeni. Átlagosnál fogékonyabb agyacskájú gyermekek esetében mindenképp. Fokozatosan, nagy-nagy szeretettel, de korábban.

Jó volt, szép volt ez a tanév, folyt. köv. szeptembertől. Jövő tanévben ismét döntéshelyzet: kell-e neki, kell-e a családnak a hatosztályos gimnáziumra váltás? De az már egy új fejezet!

Kedves madarak!

Nem volt szép tőletek, hogy idei 15 szem meggyünket egytől egyig mind megdézsmáltátok. Nem elég, hogy a fagy csúnyán tizedelte a terméshozamot, még ti is?!? Annyi bogyós minden van mindenhol, miért pont a mienk kellett???

Eddig az üzenet hívatlan vendégeinknek.

Ők még nem tudják, de jövőre ki lesznek trükközve - műbagoly fog csücsülni a meggyfa tetjén. Ilyen:

Már lakik egy a kéményen. Ugyanis ott is garázdálkodtak. Bagoly koma óta viszont csend van és nyugalom. Szuper találmány!!! :-)

Rugós nyakán fejét a szél nagyon élethűen mozgatja.

De psssszt!

Magnéziumhiány

Kalandos úton-módon kiderült, hogy Emi magnéziumhiányban szenved. Hosszú a sztori, kicsit személyes jellegű is, ezért nem megyek itt bele a részletekbe. A legszebb, a legjobb az egészben az, hogy egy zenetanár, a furulyásokat zongorán kísérő A. néni állította fel a diagnózist. (Ami csak azért lehetséges, mert okos-alapos gyerekorvosunk épp szabadságon volt a legnagyobb rosszullét idején.) Mindenesetre A. nénit azóta nagy-nagy hálával foglalom imáimba.

A magnéziumhiányos állapot nagyon-nagyon vacak egy dolog. Az izmok ólomnehéznek tűnnek, és nem hajlandóak működni. Ha másodlagosan pánik is jelentkezik a fura - sőt, mi több: ijesztő fizikai állapot mellé, az egészen borzasztó tud lenni. Kívülállónak is, elszenvedőnek is. Ezzel kapcsolatos rémes tapasztalásairól közvetlenül kis-nagylányom tudna beszámolni, én csak úgy közvetve. Az izmok eddig nem tapasztalt erőtlensége és a végtagok fura érzéketlensége miatt halálfélelme is volt, amit nem kellemes egy anyának látni. Nagyon nem. Brrr. Nem is akarok róla írni. Olyan nehéz ilyen esetben erősnek lenni. Illetve nem. Ott akkor nem. Csak amikor gyermeknél már lecsengett a nagy pánikvihar, na akkor érzi magát az anya velőig kiszipolyozva. (Aztán persze szép lassan összeszedi magát.) De nincs is ezzel gond. A lényeg: amióta tabletta fomában kap magnézium és b6 vitamin pótlást, azóta újra jól van a leányzó. A 3000 métert pedig le kell futnia tornaórán, nincs mese. (Múlt héten felmentése volt.) A testnevelést szó szerint komolyan vevő tornatanárok vannak ebben az iskolában. Aminek egyébként örülök, mert tényleg szükség van rá. Nagy szükség. Csak legyen egészség. Egész-ség.

És győzze a kiskamasz szervezet a nagyon gyors növekedést. A szülő pedig okosan tudjon ehhez asszisztálni. Ok-osan.

Kamat

A gyerekeknek kirándulásra, úszásra, színházra, erre-arra gyakran kell  pénzt adni, ugyebár. Nálam pedig időnként előfordul, hogy likviditásom mértéke lecsökken. Tegnap is ez történt.

Időszerű volt a cserkészet éves tagdíjának befizetése, ami nálunk 3000 Ft. Nálam nem volt ennyi, 1000 Ft hibádzott. Kértem Emit, hogy tegyen hozzá egy ezrest a zsebpénzéből, legkésőbb hétfőn visszakapja. Azt mondta: jó, rendben, de 1100-at kell majd visszaadnom neki. Mivel a pénz kölcsönzésének díja van - tette hozzá.

A kamat szót nem használta, százalékot sem. És azt is tudni kell, hogy pénzügyi témákról itthon a gyerekekkel mi max. alapszinten szoktunk beszélgetni. Élelmiszerárak, osztálypénz, ebédpénz, visszajáró pénz, ilyenek. Közgazdászok sem vagyunk. Nyilván előfordul olykor-olykor, hogy hallanak ilyesmi témájú felnőtt beszélgetést. Talán tudják, hogy hitel van az autón. Emi időnként leül híradót nézni is. Nagyon érdekli.

Az első meghökkenés után némi jó érzéssel töltött el elsőszülöttem életrevalósága, ám szükségét éreztem finoman de határozottan leszögezni, hogy családon belül nem kérünk egymástól kamatot - kiváltképp nem kér ilyesmit gyerek a szülőtől. Biztosítottam őt affelől, hogy a szülei sem fognak soha kamatot kérni tőle.

És magamban közben azt kívántam: bárcsak ez a fajta talpraesettsége és bátorsága az otthon ajtóin kívül mindig vele lenne!!!

Fáradtság, vagy...?

Bercó mostanában olyan, mintha kicserélték volna.

Eddig lelkiismeretesen végezte iskolai feladatait, most egyáltalán nem érdeklik azok őt. Megvan a lecke és az órai munka is, de semmi jele nincs bennük/rajtuk különösebb igyekezetnek.

Eddig itthon eléggé szófogadó volt, vagy legalábbis lehetett vele szót érteni, most első reakciója tíz kérésből legalább hatszor egy jó határozott igazi "NEM" és utána kitart emellett.

Eddigi iskolai viselkedése csendes volt és megfigyelő, mostanában előszeretettel vesz részt verekedésekben.

Eddig lelkes volt és együttműködő, mostanában inkább öntörvényűbe hajló. Az iskola nagyon unalmas - mondja.

Én meg csak állok, és gondolkozom. Vajon miért e változások? A kitavaszodás lenne az ok? Vagy az egész évi megfelelni akarás? Talán mostanra lett elég az iskolai munkából? Esetleg szocializációs nehézségek? Anyja túl sokat dolgozik (tény, hogy az átlagosnál most több van, ami elsősorban a főtt ételek hiányán látszódik...)?

S leginkább azt kérdezem. Vajon el kell búcsúztatnom az édes kis angyaltermészetét, mert nagy lett, mert küzdenie kell, vagy mindez átmeneti? Végül is a régi magyar néphit szerint hétéves korig hordozza Isten a gyermeket a tenyerén. Utána kell jönnie a saját lábon megállásnak.

Közben eszembe jut az egyik bölcsis néni szava kb. öt évvel ezelőttről: Legyen néha csibész is! Rosszalkodjon időnként!

Hát most ez van. Igazi gyerek lett a kisangyalból.

Aki számolja vissza a tanévből hátra lévő napokat. Nem bánom, számoljuk együtt!

Barcelona

Utolértem magam, legalábbis ami a fényképalbum készre pofozását illeti. Hadd beszéljenek hát a képek! (Mindig szidom a digitális kort, amikor sokszáz kép közül kell a még befogadható 50-60-at kiválasztanom. Olyan nehéz szelektálni!) Ez a mostani válogatás ilyen lett: https://picasaweb.google.com/tarnokg/Barcelona2012Album?authkey=Gv1sRgCM6Pv_WVo6XyjgE

És néhány kiegészítés hozzájuk.

Ami tetszett nekünk a katalán fővárosban:
1. A tengerpart. :-)
2. A szállásunk. http://www.residenciaerasmusgracia.com/
3. Az ételek.
A szálláson ugyan csak mirohullámú sütő állt rendelkezésre mint főző (inkább melegítő) alkalmatosság, azért jókat ettünk. Köszönhetően a boltokban kapható mikróban melegítendő készételek nagyon házias jellegének. Nem tudom, hogy csinálják vagy hogy itthon miért nem ilyen finomak a konzervek. Lgnagyobb sikere a tetrapack dobozban kapható csirkeragu (krém)levesnek volt. A pékségekben kapható gazdagon megpakolt óriás szendvicsek is nagyon-nagyon finik.
4. A tömegközlekedés. Szuper hálózat szuper járművekkel. Jó, a metrókocsik nem mai darabok, de a buszok igen. Ha csak lehetett buszoztunk. (Nem a járművek korszerűsége miatt, hanem mert szerettük volna látni a várost menet közben is.) Ja, és nem olcsó.
5. A tisztaság és rendezettség. Az emberek legalább annyit - sőt néha úgy tűnt, hogy többet - szemetelnek, mint itthon, sőt a kiskutyák is mindenhol otthagyják jelüket, de a takarítás folyamatos.
6. Gaudi művei.
7. Nekem személy szerint a Barcelona Katedrális. Valamiért szívlelem a gótikus templomokat általában is, ez sem kivétel!

Ami kicsit nehéz volt:
1. A nagy tömeg. 1.6 millióan laknak kb negyed-ötöd budapestnyi területen, és ehhez még jön az állandóan rengeteg turista. A La Rambla-n egyszer sem tudtunk végigmenni a nagy sodrás miatt. Gyerekekkel ilyen helyen képtelenség nyugodtan menni illetve lenni.
2. Nem nagyon akartam hinni a szememnek, de mégis meg kellett állapítanom: nincs érvényben Barcelonában az a szabály, hogy a buszon/metrón a felszállók megvárják a leszállókat. Nem, mindenki megy le s fel és kerülgeti egymást - jó esetben. Ez tényleg fura volt, néha zavaró.
3. A buszvezetők és a robogósok (számomra) hajmeresztően vezetnek!

Ami példás:
Minden ki van írva három nyelven: katalánul, spanyolul, angolul. Ilyen sorrendben.

Ami lehetett volna jobb is, de végül is nem panaszkodhatunk:
Az időjárás. Igen szeszélyes volt, és többnyire hideg. Azt az igazi kellemes huszonegy-két fokos simogató tavaszi időjárást nem sikerült kifognunk, kaptunk helyette szelet, hideget. Az eső csak 1 nap + 1 éjjel esett. Valamennyi napsütés minden nap volt. Azért ezzel ki lehetett békülni. (Hazajőve pedig szembesülnünk kellett a kemény fagyok okozta károkkal...)

Amin elcsodálkoztam/elgondolkoztam:
Nem azt a széles mosolyú mindig vidám életérzést lehetett leolvasni az emberek arcáról, ami a mediterrán népekkel kapcsolatosan ott van bennünk (bennem?) mint sztereotípia. Komoly arcok, sok-sok magányos ember nameg ugye rengeteg színesbőrű. Mindenféle szín, ami csak létezik a Földön. Talán a bennszülött ausztrál típusnak nem láttam képviselőjét, de az összes többi rasszt és alrasszt jól megismerhettük. Ez nagy tanulás volt, a gyerekek számára mindenképp.

Jó volt, szép volt, hazajönni öröm volt!

Fincsi

Ilyen finomságot teszünk mostanában a szendvicseinkre.

Közhely, de mit csináljak, ha nagyon igaz: ízét egyszerűen nem lehet egy lapon említeni a boltban/piacon kapható retek ízével! Kicsivel kisebb, kicsivel talán csúnyácskább, de 1000× finomabb.

Gyerekek csak úgy kapkodják be egyiket a másik után. Eszem a szívüket, amikor duzzadnak a büszkeségtől, hogy ez bizony nekünk saját nevelésű retkünk! És mikor lesz paradicsom? És borsó? Hagyma, spenót, saláta? És miért nem vetünk répát? Kukoricát ugye fogunk nevelni?

Fogunk, persze fogunk, csak a gyomok ellen kell valamit kitalálnunk, valamit ami tényleg hatékony.......

Filozofikus

Régen volt már velem ilyen, ilyen nagyon-nagyon vacak lelkiállapot. Tegnap átjárt, velőmig átjárt a gondolat: a világban vesztésre áll a Jó.

Több rossz dolog is történt velem mostanában, ebből egy publikus, a következő.

Tegnap Bp Váci úton Westend-nél zebra alőtt lelassítottam. Ekkor egy gyalogosnak tűnő, melósruhás faszi mutogatott az autóm eleje irányába a járdáról. "Csöpög az olaj, csöpög nagyon" - mondta. Én megálltam, átfutott az agyamon, hogy valóban: a garázs alján előfordul mostanában egy-egy olajcsöpp. Lehet, hogy tényleg nagy a baj? Autó végül is maholnap 6 éves. Faszi azt mondta, álljak félre, megnézi, ő autószerelő és szívesen segít. Tisztán a szemembe nézve bemutatkozott. Nehogy nagy baj legyen, nőként ne kelljen már ilyet megtapasztalnom - tette hozzá. Megnézte. Jajjaj, az van amit gondolt, vészesen alacsony itt az olajszint, nézzem meg még füstölög is. "Ebbe sürgősen tölteni kell, különben besül a motor." Itt a szomszéd utcában van az autósbolt, hoz nekem olajat. Kellene pénz rá, mert nála most hirtelen nincs annyi. Zálogképpen nálam hagyta a kabátját és az övtáskáját. Olyan élethűen csinálta, hogy elhittem neki mindent :-( ROHADT CSALÓ VOLT. A profi fajtából, akin nem lehet észrevenni. Még Gábor is bedőlt neki (telefonon adtam őket egymásnak, elvégre is férj az autófelelős). Utólag kellett konstatálnom, hogy az övtáska nejlonzacskókkal és kavicsokkal volt kitömve. Persze hogy eltűnt a pénzemmel, és persze hogy semmi baj nem volt az olajszinttel. Nem füstölgött, hanem gőzölgött a meleg olaj, ez teljesen normális. Még az a szerencse, hogy azt nem csináltam meg neki, hogy ott hagyjam járó motorral az autót. Ezzel is bepróbálkozott mondván, hogy ha leállítom ilyen esetben, akkor vége az autónak. Hagyjam ott járó motorral, ő figyel rá amíg meghozom az olajat. Ezt nem tettem meg, ezért léptette életbe a B tervet - ő megy el olajért az én pénzemmel. Hát nem olajért ment, hanem olajra lépett. Örülhetek, hogy nem egy autóval hanem csak 20.000 Ft-tal lettem rövidebb......... :-(

Motor működéséből és olajjal kapcsolatos tudnivalókból penge vagyok azóta. Ha nem lettem volna tudatlan, nem lehetett volna rámijeszteni. Még profi csalónak sem ment volna. Ez a nagy igazság.

Remélem, a pechsorozatomnak valahol a vége felé járok már.

Közben olyan szülői feladatokat is abszolváltam, mint 11 éves lány kábítószerről való felvilágosítása és lányos-fiús-szerelmes-babaszületős felvilágosítás. Két külön dolog miatt jöttek elő ezek a témák, de egy napon belül. A beszélgetések meglepően jól sikerültek.

Ezzel kapcsolatban volt nálunk egy aranyos kis párbeszéd:
Én: Bercike, most fürödj meg szépen egyedül. Megmoshatod a hajad is. (Nagyon szeret nagy vízben, víz alá bukva úszószemüvegben fürdeni, gondoltam ezzel kedvet csinálok a dologhoz.)
B.: De most nem szeretnék egyedül!
Én: Azért nem tudok most itt lenni, mert egy nagylányos dolgot meg kell beszélnem Emivel.
B.: Én is, én is, én is szeretném hallani.
Én: Bercike, úgy tudom, nagy sem vagy és lány sem vagy.
B.: Akkor is hallgatózni fogok!
Én: Ne hallgatózz drágám, az senkinek sem jó. Egyezzünk meg abban, hogy fürdés után elmondom neked kisfiús változatban ugyanazt, amiről Emivel fogunk beszélni.

Elfogadta. Így fürdés után beszélgettem vele arról, hogy melyik állatnak hogyan születnek a kicsinyei, melyiknek mennyi, miért gondoskodik a természet általában több utódról stb. stb. stb és arról, hogy miket éreztem, amikor ő a hasamban lubickolt és amikor megszületett. Jó volt!

Egyébként lassan-lassan talán kezdek helyrebillenni. Ma már azon az állásponton vagyok, hogy a Jó és a Rossz döntetlenre állnak...

Húsvét képekben

Na, hát jobb későn mint soha, ugyebár.

Nagylányunk locsolókat várt, ezért muszáj volt tojásfestenünk. Engem nagypénteken elkapott vmi influenzaszerű nyavalya lázzal, ami miatt az aznapra tervezett előkészületi lépések mind elmaradtak. Köztük a tojásfestékek beszerzése. Még az a szerencse, hogy volt 2 db vöröshagyma itthon. Megpucoltam, héjukat a tojások mellé a vízbe bedobtam, együtt főztem, fedő alatt állni hagytam. Kb. fél óra elteltével megnéztük, egész szép látvány fogadott bennünket. Már csak azt kellett kitalálni, mivel díszítsük az egységesen rozsdabarna tojásokat. Eminek (minden írószerek titkának tudója) van olyan hibajavítója, ami golyós. Na, azt kipróbáltuk, és láttuk, hogy jó lesz. Alkotóműhely munkához látott. Végeredmény:



 A munkafolyamat:



Berci is ki akarta próbálni mindenképp. Adtam kezébe sima főtt ojást + ceruzát, és az történt, amit sejtettem. Rájött, hogy ez nem neki való tevékenység.

Abban maradtunk: a fiúk inkább tanuljanak locsolóverset, azzal bűvöljék el a lányokat és a lányos anyukákat, és ily módon tegyenek szert szebbnél szebb húsvéti tojásokra. Így legalább volt kedve verset tanulni és locsolkodni menni.

Közben a kertben a meggyfa is húsvéti díszbe öltözött:

És az előkert is megkezdte az újjászületést.

Vasárnapra én is sokkal jobban lettem. Idén napra pontosan megtapasztalhattam - természetesen kicsiben - a húsvét környéki eseményeket. Nagypénteken mindenem fájt, erőm elhagyott, nehéz volt minden mozdulat. Szombatra éreztem hogy nem romlik tovább, látszott, hogy a nyavalya le lesz győzve. Vasárnapra virradóra újult erővel ébredtem. Hétfőn pedig sokat kertészkedtem. Kedd hajnalban indultunk Barcelonába. Beszámoló hamarosan!

Édeskéim

A szombati kötelező munkanapot az iskola környezetvédelmi akadályversennyel színesített kirándulás keretei között tartja meg. Valahol a Pilisben. Szülők is mehetnek, ilyesmiért valami pluszpontok is járnak a csapatnak a társasjátékban.

Tegnap óta fűznek a gyerekek (sőt 1-2 tanár is): naa, ugyaaan, jelentkezzek már kísérőnek. Mondanom sem kell, lenne dolgom bőven. De az is igaz, hogy nagyon szeretem az erdei kirándulásokat.

Gondoltam egyet, és megkérdeztem a gyerekeket: miért szeretnék annyira, hogy én is részt vegyek ezen a kiránduláson? Úgy alakult, hogy a kérdést külön-külön intéztem hozzájuk, egymás válaszait nem hallották.

A válaszaik.

E.: Mert akkor tölthetnél egy kis időt erdőben, amit Te annyira szeretsz!
B.: Mert akkor közel lennél hozzám, és én azt szeretem, ha közel vagy hozzám!

:-)

Szülinap

Legeslegelőször is. Ünnepeltünk egy szülinapot, még húsvét előtt. A tizenegyediket. Ez egyrészt teljességgel hihetetlen, másrészt pedig egyszerűen hihetetlen. Hogy a kis elsőszülött már ilyen nagy.

Szülinap alkalmából volt nálunk valódi buli, édes kiskamaszokkal és szupi kis ajándékokkal, egészen este nyolc óráig. Nagy mázlink volt az időjárással, mert amint vége lett a bulinak, eleredt az eső, és csak esett, esett, esett. Ez azért volt többek között nagyon szerencsés, mert Gábornak vannak félelmei attól, ha 8-10 gyerek bent rohangál, és ki tudja közben mi mindenre nem figyelnek oda. Igaz, hogy a 11-12 évesek már nem olyan veszélyesek, de akkor is. A gyerekbuli kertben az igazi, és ehhez az időjárás kegyesen hozzájárult, ebben maradtunk.

Aztán művelődtünk is egy kicsikét. Kiderült, hogy Juhász Gyula születésnapja éppen Emese születésnapjára esik. (Azaz inkább fordítva.) Na ebből az alkalomból kinyomtattam neki a szegedi költő "Április bolondja" versének első versszakát. Most kint van az ágya fölött, és tetszik neki.

"Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs."

Isten éltessen, kicsi-pici nagylányom!!!

Igazoltan távol

A megszokottnál egy kicsit hosszabb adásszünetnek alapos (és nagyon-nagyon klassz :)) oka van. Ilyen:

Na jó, belátom, ebből nem egyszerű rájönni, merre jártunk.

Na és ebből? (A képre kattintva tüzetesebben meg lehet nézni az apró részleteket.)

 Nem annyira sport- hanem inkább kultúrakedvelők részére:

És:

Vagy:

A nagy utazás utáni egyenesbe kerülés után jövök. Ha minden igaz, ez néhány nap. Van sok színes mondanivalóm Húsvétról, kertről, és hát a mi kis tavaszolásunkról is!

Versben siker 2.

Tegnap volt az alsós, tegnapelőtt a felsős versmondók iskolai szintű megmérettetése. A kicsiknek a tornateremben, egész alsótagozat előtt, mikrofonba kellett szavalni. (Nagyoknak szűkebb körű volt az esemény, nem egészen értem, hogy miért.) Ha belegondolok, hogy nekem kellene ott és úgy szavalnom, hát................. Nálam a lámpaláz általában nagyobb az egészségesnél, a jó szereplésre doppingolónál. Hajlamos vagyok belesülni, leblokkolni, nem tudni amit egyébként tudok, ilyenek. Nade. Szerencsére nem én álltam a mikrofon előtt.

Hanem kis petepitéim.

Eredmény: Bercóka továbbjutott az iskolai fordulón is :-) Következmény: költészet napja alkalmából a mi kis városunk ünnepségén majd ott lesz a Közösségi Ház színpadán, és ezzel a Varga Katalin: Kisbence titka c. verssel fogja szépen szórakoztatni a néniket, bácsikat, kicsiket, nagyokat.

Édes kisfiam, szoknod kell a színpadi szereplést? Micsoda érdekes rendezése ez az életnek.

Emi most nem jutott tovább, amit (látszólag??) lazán így kommentált: "Majd jövőre." Már tudja is, milyen verssel fog a következő ilyen versenyen próbálkozni. Szerinte nem volt elég humoros a Móra Ferenc: Szelek c. vers, amit nagy nehezen kiválasztottunk. Szerintem pedig akadt egy kis hiányosság a felkészülés terén is. Utolsó estére tudta hibátlanul - a versenyen elakadás nélkül el is szavalta -, de a hangsúlyozás kidolgozására már nem maradt idő. Én így látom. Közben azért hazahozott egy hibátlan matek témazárót törtekből, osztályából egyedül ő, amiért az ötös mellé nagy dicséretet is kapott, és amire nagyon büszke volt.

Matekos agyú fiam továbbjutott a versmondón, kreatív-művészlélek lányom remekelt matekból. Mondtam már, hogy szeretem a meglepetéseket?

Cipősdoboz kérdés

Van nekem egy kis közvélemény-kutatásom, amit mindenféle módokon végzek: élőszóban, levélben, facebook-on, és hát akkor itt a blogon is. Egyik játék-ötletem megvalósítása előtt szeretném tudni, hogy a szülők/nagyszülők háztartásában általában szokott-e lenni néhány használaton kívüli üres cipősdoboz.

Így hangzik a kérdés:

Milyen sorsra jut nálatok egy-egy cipősdoboz, miután a megvásárolt cipő kiköltözik belőle?

A) A doboz azonnal repül a kukába.
B) Megy a többi ilyen doboz mellé - sok mindenre jó lehet az még.
C) Azonnal felhasználásra kerül tárolódobozként.
D) Cipősdoboz? Mindig doboz nélküli cipőt veszek.
E) Egyéb, éspedig: ....................................

Mindenkinek köszönöm, aki szán egy pici időt a válaszadásra - előre is!

Versben siker

Vigyázat. Anyai büszkeség által erősen befolyásolt sorok következnek! Elnézést ezért előre is.

Szóval. Nem kis csodálkozásunkra kitalálta ez a mi kis manónk, a kisebbik, hogy szeretne szavalóversenyen indulni, ezt tudjátok. Aztán jött a skarlát a sok itthonléttel, ami kiváló alkalom volt a kiszemelt vers megtanulására. Kielemeztük, körbemagyaráztuk, beleképzeltük magunkat a közönség helyébe, eljátszadoztunk a hangsúlyozással - szóval alaposan felkészültünk, éééééééééééééés: Ma, a legelső, a kis zártkörű osztálymeghallgatáson a nyolc induló közül a legtöbb szavazattal az 1/b-ből Bercike jutott tovább az iskolai fordulóra!!! (Max. hárman mehetnek egy osztályból.) Valahogy szavazhattak a gyerekek is és talán a tanítónéni is, nem tudom igazából a részleteket, csak annyit újságolt a kis bajnokocska: ő kapott a legtöbb pontot. Hozzátette: egyáltalán nem gondolta előtte, hogy ilyen ővele megtörténhet.

Talán-talán gyarapodott egy picikét az önbizalma és talán-talán megízlelt valamit abból, hogy sok-sok befektetett munkával és gyakorlással bizony nagy dolgokat lehet elérni. Boldogságos!

An-gól :)

Újfajta angolozás via learnenglishkids.britishcouncil.org - nyert!!! Emi egyszerűen élvezi, és - nemigen tud róla de - szívja magába a jó kis szófordulatokat, mondatokat, én pedig miközben gyártom a személyre szabott flashcard-okat és feladatlapokat, szép csendesen örvendezem magamban.

Örvendezem, mert végre megvan, elcsíptük a fonalat, és most úgy tűnik, sikerül megtartani is. Milyen régóta próbálom megtalálni a módszert, ami segíti őt az angoltudása fejlődésében. Úgy három éve. És egyszerűen nem volt meg eddig. Aztán volt egy időszak, hogy úgy voltam vele: nem kell ebbe az egész nyelvtanulás dologba pluszenergiákat fektetni. Fog az menni magától is. Aztán láttam, hogy nem megy magától, egyáltalán nem. Akkor fizessünk különtanárt? Ilyen kicsi korban? Nem akaródzott.

Aztán elkezdtem a netes keresgélést. Youtube-on hallgattunk néha-néha angol gyerekdalokat. Utóbbi időben kevésnek éreztem már ezeket. Bercinek jó, de Eminek nem elég. Tovább keresgéltem valamiféle letölthető gyerekkurzus-féleség reményében. Azt nem találtam, de rábukkantam erre a British Council-os oldalra.

Ezt a kis sztorit dolgoztuk fel az elmúlt napokban: http://learnenglishkids.britishcouncil.org/en/short-stories/the-mummy Kedvence, amikor a múmia kikel a sírból :) Mondtam már, hogy nagyon más személyiség, mint az anyja???

Nincsen szótár, nincsen elolvassuk-lefordítjuk, de van hallgatjuk-nézzük-beszélgetünk róla! És mindketten élvezzük + mindketten érezzük hogy a másik élvezi. Ez bizony előre visz. :)

Kitartó, rendszeres foglalkozás persze kell, abbahagyni nem szabad, sok-sok ismétlés muszáj, türelem elengedhetetlen, de az egész tanulás mégis más, mint eddig. Úgy mondanám talán, hogy nem tanuljuk a nyelvet, hanem használjuk.

Engem poroszosan tanítottak angolul sok-sok évvel ezelőtt. Nagyon poroszosan, nagyon intenzíven harmadiktól, és nem mondom, hogy rossz volt. Nem emlékszem, hogy szenvedtem volna, és az eredmény sem maradt el. De az én voltam, a környezet pedig múlt század volt. Alternatívák nélkül.

Emi is poroszosan tanult angolt az előző iskolájában. Negyedikben már több (heti 5) angol órájuk volt, mint matek (heti 3). Hétmérföldes léptekkel haladtak, 95 %-ban írásban, sokat nyelvtanozva. Nagy erőfeszítések árán tulajdonképp ment neki, de tudása nem volt tartós, és hát bizony ott akkor nem szerette az egészet. Hogy mit csinálnak itt az új suliban az angol órákon, nem nagyon tudom, csak annyit hallottam a leányzótól, hogy gyakran unatkozik, és hogy sokkal jobb volt a nagy szigor + a kemény munka. Meg is lepődtem rendesen, hogy ő, az ízig-vérig gyerek ilyet mondott!

Most viszont nem mond ilyesmiket, csak jön és kéri, hogy még. Ugrándozna is a honlapon mindenfelé, de azt nem engedem. Szigorú vagyok :) Egyelőre nem haragszik ezért rám - remélem, ez a kis együttműködő képessége nomeg a lelkesedése sokáig megmarad!

Olcsó vs drága

B.: Anya, a só miért olyan olcsó?
Én: Hm. Talán azért, mert elég sok van belőle.
B.: Akkor a benzin azért drága, mert kőolajból kevés van?

És akkor egy icipici félmondatot kellett beszélnem a benzin adótartalmáról is, különben félre lenne tájékoztatva a gyermek.... Amellett, hogy nem tapogatózott rossz helyen a kis környezettudatos.

Aranyos, de kissé mindig megijedek, amikor kis felnőttként érvel. Jobb szeretem, ha átlagos gyerekként viselkedik!

Angol, matek és vörheny

Írtam nemrégiben, hogy gondom van a kevés leckével és a túl alacsony követelménnyel, ami Emi iskolai dolgait illeti. Azóta is agyalok, hogy 1. milyen eszközökkel 2. milyen motivációs rendszerbe ágyazva kezdjem el itthon tanítgatni őt.

Ma rátaláltam egy honlapra, ami úgy érzem, jó lesz nekünk itthoni angolozásra.
http://learnenglishkids.britishcouncil.org/en/parents/helping-your-child
Iskolában + anyukámmal heti egyszer nyelvtan megy, én pedig a beszélt nyelvet fogom egy kicsikét gyakoroltatni. Az a jó ezen a honlapon, hogy minden van: írsábeli feladatok, rejtvények, énekek, versek, nyelvtörők, rövid történetek, mesék és játékok - kinek mire van épp szüksége vagy kedve - téma, életkor és tudásszint szerint választhatóan. Biztos, hogy mi most a "listen and watch" kategóriában fogunk elmélyedni, azon belül is a "short stories" menü lesz a kedvencünk.  Nagyon várom!

Aki ismeri ezt a kis kos gyereket, az tudja: ez a gyerek azt szereti, igazából csak az köti le, ami nagyon színes, nagyon mozgalmas és nagyon élményszerű. XXI. századi kis teremtés ő, na. Fenti honlap pedig eléggé színes, mozgalmas, és élményszerű. És igazi, eredeti angol a kiejtés és az intonáció. Ez kell! Máris meghallgattunk két sztorit, és tetszett neki! Várakozásaimat felülmúló mértékű érdeklődést mutatott :)

Matekból pedig megvettem a Hajdú sorozatból a tananyagcsökkentés előtti ötödikes könyvet és feladatgyűjteményt, amit jelenleg bővített változatnak hívnak (nagy B van a borító jobb alsó sarkán), és abból kap időnként egy-egy feladatsort. Ez egyelőre nem rendszeres, de ha előáll extra kívánságokkal - pl. menjünk a legújabb Szent Johanna Gimi kötet dedikálására -, olyanokkal, amikhez nekem nagyon de nagyon nem füllik a fogam, nos az ilyen kéréseket akkor teljesítem, ha az általam kijelölt feladatok hibátlanul el vannak készítve. (Mint a kisangyal, úgy nekiült a nemkevés példa megoldásának. Mentünk is két órát sorban állni, majd boldogan haza.....)

Ja, és elsős anyagot is tanítgatok itthon, mert öcskös megint skarlátos lett :(

Fogalmunk sincs, hogy hol szedte össze, ami persze mindegy is. Csak kíváncsi lennék azért. A lényeg, hogy csütörtök este meg kellett látogatnunk a doktornénit, annyira kiütött Bercón a hamisíthatatlan tünetegyüttes. Tetőtől alpig vörös, lázas, torkán semmi nem megy le stb. Megkaptuk az ospen szirupot, amit naponta háromszor adagolunk, és közben gondosan hűtőben tároljuk - a kiújulás részt idén inkább kihagynánk, ha lehet.

A gyógyszerszedés első napjának végén már sokkal jobban volt kis vöröskénk. Nem győzöm áldani a penicillin felfedezőit. És nem győzöm csodálni nagyszüleimet, akik annak idején 3-4-5-6 hetet végigcsináltak egy-egy viszketős + fájós + enni-inni alig tudó skarlátos gyerekkel pl. anyukámmal!

Az a nagyon klassz, hogy ebéd után már mindig itt a lecke - nagytesó hazaindulás előtt átmegy a szomszéd terembe, ahol is elsős tanítónéni átnyújtja neki a kis papírosra gondosan kilistázott tennivalókat. Azért előnyei is vannak az egyszerű kis iskolának!

Meglepő fordulat 2.

Nagy gyermek látván, hogy kicsinek milyen jó is tud lenni a közös verstanulás Anyucival, kijelentette, hogy ő is szeretne indulni a szavalóversenyen. Keressek neki is egy olyan hozzáillő verset - kérte tőlem azokkal a szép szemeivel. :-)

Na, a kérés teljesítése elég nehezen, de végül is sikerült. Igen sok vers "jajnemár" reakciót esetleg heves fejrázást váltott ki a kis megrendelőből. Például - nem tagadom szomorúságomra - Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz c. verse is. Aztán csak megtaláltatott a megfelelő. (Szerző, cím egyelőre titok!) Kinyomtattam, majd átnyújtottam neki: tessék, elkezdheted szépen megtanulni. "Nem, nem" - bújt ki a szög a zsákból - "Együtt tanuljuk. Ülj itt velem, és mondjuk közösen!"

Őrület. Hogy ennek a szülői figyelemért folyó harcnak sosincs vége. Úgy veszem észre, hogy a (gyermek)kor előrehaladtával csak a technikák változnak.

De ha ez kell ahhoz, hogy a kiskamasz magyar nyelvi műveltsége gyarapodjon - ám legyen........!

:-)

Meglepő fordulat

A gyerekek mindig szolgálnak meglepetéssel. Ezt úgy szeretem!!! :-)

Berci tegnapelőtt azzal állt elő, hogy keressünk valami verset, amit ő megtanulhat és amivel aztán a szavalóversenyen kiállhat. Az a gyerek, aki legjobban építőjátékokkal szeret foglalatoskodni csöndben, feltűnés nélkül, és az a gyerek, aki már többször közölte: ő bizony nem szeret szerepelni, sőt kifejezetten rosszul érzi magát, ha őt vagy tevékenységét egyszerre többen nézik.

Hogy most mi történt őbenne ott belül, nem tudom. Mindenesetre azon melegében nekiültem verset keresni. Találtam is egy nagyon testhezállót :-)

Most lelkesek vagyunk, együtt tanulunk verset, és várjuk a további izgalmas fejleményeket!

Normális ez?

Normális ez, hogy azon háborgok magamban: miért nincs több házi feladat feladva gyerekemnek?

Ez valami belső indíttatás, valami belső megérzés: kössék már le, dolgoztassák már egy kicsit jobban, legyen már többször kihívás elé állítva, szellemi téren is. Belső hang súgja nekem, hogy a maholnap 11 éves lányomal való küzdelmeimet nagymértékben orvosolná, ha napi öt percnyi házi feladatnál egy kicsivel (dehogy kicsivel, tízszeresen-hússzorosan) több lenne feladva neki.

Úszik, furulyázik, szolfézst tanul (azt eléggé megkövetelik), cserkészetre+hittanra jár, heti egyszer külön angolozik, még tegyek be különórát? Nem, nem érzem úgy, hogy ez lenne a megoldás. Amikor látom itt-ott felbukkanó alapműveltségbeli hiányosságait. Nem vészes, de van. (Igen, ebben maximalista vagyok.) Az alapokat kellene most nagyon megtanulnia. Csak akkor lehet erős a felépítmény, ha erős az alap. Ehhez ragaszkodom.

És igen, megrekedtek a kezdeményezések, miszerint a gyorsabb tanulókat jobban leterhelik az iskolában. Talán jövő tanévtől vagy azutántól. A szándék megvan, a kivitelezés viszont nem egyszerű, és egyelőre itt tartunk. Ja, igen. El ne felejtsem. Matekból elindult egy olyan, hogy péntekenként kapnak egy oldalnyi puszfeladatot, amit következő péntekre kell vinni megoldva. Ez mindenképp jó dolog, de tanárnéni influenzája miatt most sajnos szünetel.

Nem látok más megoldást, mint hogy én foglalkozok itthon vele. Matek feladatokat kap, angolozunk, természetismeret könyvet tanulmányozzuk, helyesírást gyakoroltatok vele. Valami rendszert kitalálunk, hogy ne maradjon jutalom nélkül, mert még ez az ami azért motiválja, hiszen egy nagy-nagy gyerek ő még. Nagyon sok energiát igényel ez tőlem, nagyon másképp képzelem az együtt töltött családi időt, de mégis csinálnom kell. Felcsapok házitanítónak, vagy hogy mondták ezt régen.

Házimunkát is kap, de itt most a szellemi feladatokon lenne a hangsúly.

Majdcsak helyére kerül őnála, hogy az anya nemcsak süt-főz-szervez-rendez-beszélget-ölel, hanem matekpéldákat követel. Brrrrrrr és brrrrrrrrrrrrrr. S mégis muszáj.

Mert ha egy amúgy jó adottságokkal rendelkező termékeny földet parlagon hagynak és nem művelik, akkor azon bizony a gyom fog elburjánozni (ugyanazok a gyomok, pontosan ugyanazok, amelyek a rosszabb minőségű talajokon is szaporodnak), és később sokkal nehezebb újra termékennyé tenni.........  Arról nem is beszélve, hogy a gyomirtás milyen egy utálatos dolog + ha nem jól, nem időben sikerül az irtás, akkor a különböző módon terjedő pollen micsoda károkat tud okozni mindenfelé.........

Hangulat

Tegnap, Dobogókőn.

 

Rá kellett ébrednem: 1. Bár nagyon várom már a tavaszt, a napsütésben csillogó szép tiszta havat egyszerűen nem tudom megunni. 2. Dobogókő nagyon klassz hely. 3. A gyerekek kinőttek abból, hogy hármasban üljünk egy szánkón. Keserédes egy érzés ez. Azért még egyszer - talán utoljára - bevállaltunk egy együttcsúszást. Jó volt.......



Fél év

Lassan eltelik fél év szeptember elseje óta.

Először is: hihetetlen. Hihetetlen, hogy párat pislantunk, és mindjárt itt a tanév vége. (Öt éve tapasztalom, hogy ha egy gyerek iskolás lesz, elkezdenek röpülni az évek. A nyári szünet tud hosszú lenni, de a tanév... az száguld.)

Aztán. Bercó egy teljesen rendes, teljesen szokványos iskolás lett, ez nem vitás.

Órán figyel. Rendesen dolgozik, olvas-ír-számol. Szünetben, kicsengetéskor "felturbósítja a hajtóműveit" (ő mondta ezt), és rohan ki az udvarra. Időnként egy-egy könyök- vagy térdsérülést beszerez.

Este nem szeret korán lefeküdni. 9 óra az abszolút rekord. Reggel ébredéskor hősiesen küzd a le-lecsukódó pillákkal, de azonnal öltözni kezd.

Vannak barátai, az osztályban szeretik. :)))))))

Négy óra tájban, amikor megyek érte, mindig csocsózik az iskolában. Mindig mással, sokszor nagyfiúkkal. Ha nem sietünk, meg szoktam várni, hogy a mérkőzést végigjátssza. :-) Délután 5-től az itthoni szabad játékidő minden percét maximálisan kihasználja. Leggyakrabban épít valamit vagy rajzol vagy esetleg elkezd bent focizni, és sírdogál, ha labdájával leveri a gipsz betlehemi kisbárányt, aminek ilyentől bizony letörik a füle... Ez csak egyszer fordult elő, amitől annyira szomorú lett, hogy megfogadta: bent soha többet nem rúg labdába...

Házi feladat elkészítésében, felszerelés összekészítésében jó, tempója nem gyors, de megfelelő. Félévi értesítője olyan, amitörömmel nézegtek végig újra és újra annak ellenére, hogy tudom: az iskolai kiválóság nem mindig (vagy gyakran nem) jelenti automatikusan az életben való helytállást. Ez utóbbi dolgot nem tudjuk hogyan lesz, mindenesetre most örülünk szép eredményeinek. Én személy szerint legeslegjobban a testnevelésből kiérdemelt "a terhelést kiválóan bírja" bejegyzésnek örültem a legjobban. A matekot jobban szereti mint az írást vagy az olvasást. A farsangra betanult kis aerobic szerű ugri-bugri tánctól kifejezetten és határozottan szenvedett, de ezt csak itthon mutatta ki - osztálytársak és tanítónéni előtt az ilyesmit szerinte szigorúan leplezni kell. A fellépést végül is becsülettel végigcsinálta.

Betegség miatt 3x1 napot hiányzott eddig. Őszintén remélem, hogy ez az arány soha rosszabb ennél nem lesz.

Szóval tud dolgozni, szükség esetén küzdeni, és nagyon szeret játszani. Óvodát nem emlegeti.

Ja, és egy foga is kiesett valamikor októberben.

Azaz mindenféle értelemben igazi iskolás!

Csak éppen kicsike és fiatalka. De ezt senki sem nézi, senki sem kérdezi, eddig senki sem csodálkozott, és legfőképpen: senkinek sem jutott eszébe emiatt csúfolódni!!! Ugye ez így is fog maradni ezután is?

Tudásszomja úgy tűnik, ki van elégítve, sőt a kivonás tízes átlépéssel még kihívás is számára. Ezt akartam! Hogy legyen számára kihívás. És az is vágyam volt, hogy ne sztárolják. Hála, hála Istennek, erről nincsen szó. Olyan tanítónénihez került, aki nem kivételez, nem skatulyáz, hanem egyenlő bánásmód az alapelve, amit a gyakorlatban azt hiszem jól alkalmaz. Ezt nagyon, nagyon nagy értéknek tartom, és nagyon-nagyon örülök, hogy ez a tanítónéni dolog végül is így alakult.

És nővére? Ő is nagyon szépen dolgozik, egy-két nyafitól eltekintve. Nem akarom! Nem tudom! Miért kell? Utálom! és ezekhez hasonlók, majd a belerázódás (vagy éppen szülői kíméletlen gatyába rázás) után döbbenetesen szép munka. A nyafik előfordulási gyakorisága teljesen változó, van amikor napokig semmi, van amikor egy estén át majdhogynem folyamatos. E hullámzó jelleg oka számunkra egyelőre ismeretlen. Most könnyen írok itt erről, de benne lenni sokszor oly nehéz. Mindegy, a lényeg a küzdés maga, igaz?

Egyébként nagyon jól beilleszkedett, szépen barátnőzik, ahogy kell. :-) Rövid ideig tartó, kisebb sértődések előfordulnak, ezektől eltekintve jól elvannak. Régi barátnők képe még mindig kint van az ágya fölött, az még kell oda. Megemlíti őket néha.

Bizonyítványa 55555555555555, itt-ott egy-egy dicsérettel tarkítva. Éééés: folynak az egyeztetések szülők + az iskola között arról, hogy az alap tananyagot könnyen abszolváló tanulók részére legyen megdúsítva a feladat illetve megnövelve a követelmény. Igen, Magyarország ma, és igen, sima körzetes iskola. Hajlandóság iskola részéről úgy tűnik van, ez kiindulásnak nem rossz. Hogy mire jutunk, arról beszámoló később!

Úszáson megtanulta a bukófordulót, amire nagyon büszke. Ezen kívül a tavaly még mumusnak számító gyorsúszás is jól megy már neki.

Ő három tejfogától búcsúzott el az elmúlt félévben :-)

Bolygatott karja néha még fájdalmas, a legkisebb rátámaszkodásra érzékeny. Bízunk abban, hogy ez még a javulási folyamat része, és idővel ez a végtagja jobb lesz, mint új korában!