A gyerekeknek kirándulásra, úszásra, színházra, erre-arra gyakran kell pénzt adni, ugyebár. Nálam pedig időnként előfordul, hogy likviditásom mértéke lecsökken. Tegnap is ez történt.
Időszerű volt a cserkészet éves tagdíjának befizetése, ami nálunk 3000 Ft. Nálam nem volt ennyi, 1000 Ft hibádzott. Kértem Emit, hogy tegyen hozzá egy ezrest a zsebpénzéből, legkésőbb hétfőn visszakapja. Azt mondta: jó, rendben, de 1100-at kell majd visszaadnom neki. Mivel a pénz kölcsönzésének díja van - tette hozzá.
A kamat szót nem használta, százalékot sem. És azt is tudni kell, hogy pénzügyi témákról itthon a gyerekekkel mi max. alapszinten szoktunk beszélgetni. Élelmiszerárak, osztálypénz, ebédpénz, visszajáró pénz, ilyenek. Közgazdászok sem vagyunk. Nyilván előfordul olykor-olykor, hogy hallanak ilyesmi témájú felnőtt beszélgetést. Talán tudják, hogy hitel van az autón. Emi időnként leül híradót nézni is. Nagyon érdekli.
Az első meghökkenés után némi jó érzéssel töltött el elsőszülöttem életrevalósága, ám szükségét éreztem finoman de határozottan leszögezni, hogy családon belül nem kérünk egymástól kamatot - kiváltképp nem kér ilyesmit gyerek a szülőtől. Biztosítottam őt affelől, hogy a szülei sem fognak soha kamatot kérni tőle.
És magamban közben azt kívántam: bárcsak ez a fajta talpraesettsége és bátorsága az otthon ajtóin kívül mindig vele lenne!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése