... a lány, mégpedig a "Nem akarok menzás lenni" - "De igen kislányom" vitában.
Tudom én, hogy sokszor minősíthetetlen, amit a közétkeztetés keretein belül a gyermekek - és leginkább az iskolás gyermekek - elé tesznek délidőben, de eddig azért úgy voltam vele, hogy jó az a valami kis meleg étel (+ kenyér) ott tanítás után. Amikor annyi minden van délután, akkor legyen már valami annak a gyereknek a gyomrában. Este aztán biztosan táplálót és általában meleget kap itthon. (Egyébként egy héten kétszer-háromszor még finom is az a menzai ebéd.) Eddig a konzervatív szülői gondolkodás.
"Senki sem ebédel a suliban, szörnyű az a sok sorban állás, és mindig olyan rossz az étel" - nagyjából így hangzik a hatodikos érvelés. Megjegyzem, az ötödikes érvelés is hasonló volt. Idén hozzátette: "Tudok én főzni magamnak rizst." Vagy: "Meg tudom melegíteni az előző esti maradékot."
Hát jó, legyen. Novemberre nem fizettem be. Megegyeztem a kis önállósodóval, hogy neki is több feladata lesz ezzel az itthon ebédelés dologgal, mert nekem kevés az időm. Hevesen helyeselve vállalta az ezzel kapcsolatos pluszfeladatokat. Meglátjuk.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése