2012. július 11., szerda

Kirucc

Szombaton nagyon sportosak voltunk. Erdei gyalogtúrát teljesítettünk, családilag. Ez nálunk ritkaság.

A nyárnak azt a részét tapossuk most még, amikor is Gábor dolgozik, jó sokat, én pedig gyerekekkel itthon igyekszem dolgosan-hasznosan de azért kikapcsolódosan is tölteni a napokat. Azaz: a nyári szünet kevésbé kényeztetős részét éljük. Volt nyár elején úszótábor is, napközis, testvérkedvezményes, majd erről is írok még. És focitábor is, ami nem tesós buli volt - igaz, 11 éves lányt néha elfogta a vágy, hogy ő is ott lehessen a focitáborban öcskössel. De erről is majd később.

Szóval. A szombati napra valami aktív-pihenés-féle programot akartunk tervezni, ami a mi kis négyesfogatunk minden tagjának örömet okoz. És új autó :) bejáratására is alkalmas. Ráadásul - ezt a mostani tomboló kánikulát már kissé nehezen tűrvén - még hűvös élményt is biztosít.

Így esett a választásunk egy börzsönyi egynapos kiruccanásra.

Autózással kezdtünk: Dobogókő-Esztergom-Párkány-Letkés-Ipolytölgyes-Nagybörzsöny. Nagybörzsönyben, falu szélén, erdei kisvasút állomása előtt leparkoltunk, majd kisvonatra szálltunk. Ez a kisvonatozósdi kortól és nemtől függetlenül bárhol és bármikor sikert arató dolog, ti is így tapasztaljátok?

Végállomáson, Nagyirtáspusztán leszálltunk, és indulhatott az erdei gyalogos körtúra. Indult is, de kellett egy kis idő, amíg bejáratódtunk. Aztán ment, egész jól, 90%-ban tényleg hűvösben (olyan 28-29 fokban). Emi egy neonzöld gyíkra (azóta megtudtuk: pannongyík) azt hitte, hogy valami sárkány és nagyon megijedt, meg aztán nőstény pőcsikek úgy gondolták: a mi vérünk épp jó lesz nekik, és ezért megtiszteltek bennünket azzal a tipikus, nagyon hirtelen nagyon erős csípéseikkel..... Ezektől a kis kellemetlenségektől eltekintve azért jó volt egy csapatként leküzdeni egy ilyen távot. Büszkék voltunk magunkra, na. Számomra a kollektív teljesítményen kívül jó érzés volt, hogy a kertészkedő mozdulatokon kívül más mozdulatokat is tettem testedzés gyanánt. Csak azt sajnáltuk, hogy a fürdőruháinkat nem vittük magunkkal. A nagyirtáspusztai Szent Orbán fogadóból ugyanis szuper wellness szálló lett, melynek medencéje - némi belépődíj ellenében - nemszálló-vendégek számára is rendelkezésre áll. De jól esett volna egyet úszni a gyaloglás után!

Úszás helyett tehát célba vettük az erdei mini vasútállomást, kisvonattal vissza autóig, aztán hopp puha kényelmes autóba be, és irány haza.

Jó volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése