Gyerekek "táborozással" kezdték az idei nyarat. Napközis "táborozással". Először volt focitábor, aztán úszó. Az első csak öcskösnek, a második tesópárnak.
Mindkettő újszerű volt valamiért. A foci azért, mert az itthoni "két fa közé berúgjuk + ha sikerül kivédjük" játékon kívül nem űzi senki nálunk ezt a sportot. Az úszás pedig azért, mert ketten mentek a kis aranyaim.
Foci: óriási siker mint új sportlehetőség (és mint vagányság), óriási elszántság és óriási kedv - meg is van hívva a fiú szeptembertől a helyi utánpótlás edzéseire. El is döntöttük: mehet.
Úszás: nagyon ügyesen vigyázott nagy a kicsire. Kialakult egy ad hoc baráti kör: negyedikes-ötödikes lányokból és egy elsős kisfiúból. Hihetetlen, de nagyon úgy tűnik, hogy igaz: mindenkinek kedvére való volt így együtt játszani/beszélgetni/lenni. Idill. :) Ezen kívül kicsi megtanult háton úszni, nagy pedig rótta a kilométereket a medencében, mindenféle úszásnemben. Pillangó még fárasztja. A 2×1 órás úszások között tanítónénik, egy alsós és egy testnevelő, mindenféle fejlesztő játékokat játszott a gyerekekkel, és megismerkedtek a Margit-sziget minden zegzugával is. Idill még egyszer. :))
Summa summarum: nyári tábor témában büszke vagyok csimotákra, nagyon. És a mi kis falusi iskolánkra is - igazán szuper úszótábort tud szervezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése