Azaz diszlokáció nélküli törés.Tornaóra, ujjra pattanó kosárlabda tipikus esete. Este traumatológia, röntgen, majd aluminium sín, rögzítés. Ezt hozta idén nagylánynak a Mikulás. :(((( Na jó, ezt is.
Próbáljuk látni a jót is a rosszban: csak a kisujja tört, semmi sem mozdult ki a helyéből, az ilyesmi 2-3 hét alatt gyógyul, az esetek nagy részében nyom nélkül. Ami viszont nem annyira jó: jobb kezén történt, és ami kifejezetten bosszantó: ugrott a karácsonyi kis kamara-szereplésünk, amire hetek óta készülünk. A darab épp mostanra kezdett összeállni, épp tegnapelőtt volt az első alkalom, hogy élveztük. De legalább élveztük egy este erejéig! Berci + én zongorán négykezeseztünk, Emi klarinéton játszotta a felső szólamot. Egy igazán kedves és szép bölcsődal (volt) a darabunk Weiner Leótól. Tényleg csodás volt zenében egységet alkotni, sőt szinte egy testet ölteni. Együtt billenteni, együtt moccanni, együtt haladni, együtt lélegezni. Harmóniát létrehozni. Most valószínűleg az fog következni, hogy csak négykezes lesz a dologból. És közben hisszük, reméljük, várjuk, hogy legközelebb nemcsak a nagyszobánkig jutunk a kamarazenénkkel mi hárman!
Kalcium és magnézium pótlás pedig újraindít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése