Fél év

Lassan eltelik fél év szeptember elseje óta.

Először is: hihetetlen. Hihetetlen, hogy párat pislantunk, és mindjárt itt a tanév vége. (Öt éve tapasztalom, hogy ha egy gyerek iskolás lesz, elkezdenek röpülni az évek. A nyári szünet tud hosszú lenni, de a tanév... az száguld.)

Aztán. Bercó egy teljesen rendes, teljesen szokványos iskolás lett, ez nem vitás.

Órán figyel. Rendesen dolgozik, olvas-ír-számol. Szünetben, kicsengetéskor "felturbósítja a hajtóműveit" (ő mondta ezt), és rohan ki az udvarra. Időnként egy-egy könyök- vagy térdsérülést beszerez.

Este nem szeret korán lefeküdni. 9 óra az abszolút rekord. Reggel ébredéskor hősiesen küzd a le-lecsukódó pillákkal, de azonnal öltözni kezd.

Vannak barátai, az osztályban szeretik. :)))))))

Négy óra tájban, amikor megyek érte, mindig csocsózik az iskolában. Mindig mással, sokszor nagyfiúkkal. Ha nem sietünk, meg szoktam várni, hogy a mérkőzést végigjátssza. :-) Délután 5-től az itthoni szabad játékidő minden percét maximálisan kihasználja. Leggyakrabban épít valamit vagy rajzol vagy esetleg elkezd bent focizni, és sírdogál, ha labdájával leveri a gipsz betlehemi kisbárányt, aminek ilyentől bizony letörik a füle... Ez csak egyszer fordult elő, amitől annyira szomorú lett, hogy megfogadta: bent soha többet nem rúg labdába...

Házi feladat elkészítésében, felszerelés összekészítésében jó, tempója nem gyors, de megfelelő. Félévi értesítője olyan, amitörömmel nézegtek végig újra és újra annak ellenére, hogy tudom: az iskolai kiválóság nem mindig (vagy gyakran nem) jelenti automatikusan az életben való helytállást. Ez utóbbi dolgot nem tudjuk hogyan lesz, mindenesetre most örülünk szép eredményeinek. Én személy szerint legeslegjobban a testnevelésből kiérdemelt "a terhelést kiválóan bírja" bejegyzésnek örültem a legjobban. A matekot jobban szereti mint az írást vagy az olvasást. A farsangra betanult kis aerobic szerű ugri-bugri tánctól kifejezetten és határozottan szenvedett, de ezt csak itthon mutatta ki - osztálytársak és tanítónéni előtt az ilyesmit szerinte szigorúan leplezni kell. A fellépést végül is becsülettel végigcsinálta.

Betegség miatt 3x1 napot hiányzott eddig. Őszintén remélem, hogy ez az arány soha rosszabb ennél nem lesz.

Szóval tud dolgozni, szükség esetén küzdeni, és nagyon szeret játszani. Óvodát nem emlegeti.

Ja, és egy foga is kiesett valamikor októberben.

Azaz mindenféle értelemben igazi iskolás!

Csak éppen kicsike és fiatalka. De ezt senki sem nézi, senki sem kérdezi, eddig senki sem csodálkozott, és legfőképpen: senkinek sem jutott eszébe emiatt csúfolódni!!! Ugye ez így is fog maradni ezután is?

Tudásszomja úgy tűnik, ki van elégítve, sőt a kivonás tízes átlépéssel még kihívás is számára. Ezt akartam! Hogy legyen számára kihívás. És az is vágyam volt, hogy ne sztárolják. Hála, hála Istennek, erről nincsen szó. Olyan tanítónénihez került, aki nem kivételez, nem skatulyáz, hanem egyenlő bánásmód az alapelve, amit a gyakorlatban azt hiszem jól alkalmaz. Ezt nagyon, nagyon nagy értéknek tartom, és nagyon-nagyon örülök, hogy ez a tanítónéni dolog végül is így alakult.

És nővére? Ő is nagyon szépen dolgozik, egy-két nyafitól eltekintve. Nem akarom! Nem tudom! Miért kell? Utálom! és ezekhez hasonlók, majd a belerázódás (vagy éppen szülői kíméletlen gatyába rázás) után döbbenetesen szép munka. A nyafik előfordulási gyakorisága teljesen változó, van amikor napokig semmi, van amikor egy estén át majdhogynem folyamatos. E hullámzó jelleg oka számunkra egyelőre ismeretlen. Most könnyen írok itt erről, de benne lenni sokszor oly nehéz. Mindegy, a lényeg a küzdés maga, igaz?

Egyébként nagyon jól beilleszkedett, szépen barátnőzik, ahogy kell. :-) Rövid ideig tartó, kisebb sértődések előfordulnak, ezektől eltekintve jól elvannak. Régi barátnők képe még mindig kint van az ágya fölött, az még kell oda. Megemlíti őket néha.

Bizonyítványa 55555555555555, itt-ott egy-egy dicsérettel tarkítva. Éééés: folynak az egyeztetések szülők + az iskola között arról, hogy az alap tananyagot könnyen abszolváló tanulók részére legyen megdúsítva a feladat illetve megnövelve a követelmény. Igen, Magyarország ma, és igen, sima körzetes iskola. Hajlandóság iskola részéről úgy tűnik van, ez kiindulásnak nem rossz. Hogy mire jutunk, arról beszámoló később!

Úszáson megtanulta a bukófordulót, amire nagyon büszke. Ezen kívül a tavaly még mumusnak számító gyorsúszás is jól megy már neki.

Ő három tejfogától búcsúzott el az elmúlt félévben :-)

Bolygatott karja néha még fájdalmas, a legkisebb rátámaszkodásra érzékeny. Bízunk abban, hogy ez még a javulási folyamat része, és idővel ez a végtagja jobb lesz, mint új korában!