Cserkésztáborból. Egyben, épségben, egészségben. Thanx God.
Ráadásul kiegyensúlyozottan, jókedvűen, vagányan, boldogan. Nagyosan. És nem is vészesen koszosan. :) Állítólag nem is hagyott el semmit. De erről majd bővebben, ha kipakoltunk......
Ez egy csoda számomra. Hogy ő erre az egészre így képes volt. Hogy így megállta a helyét olyan csapattársak között, akik harmadszor-negyedszer táboroznak.
Én most ismerkedem ezzel az egész cserkészmozgalom dologgal mint ahogyan a mi helyi cserkészcsapatunkkal is. Azt kell mondanom: eeeeez igeeeeeen! Le a kalappal minden szervező előtt, tényleg.
(Lehet, hogy most kicsit elragadtatom magam, ezért elnézést kérek, de olyan jó most így látni nekem lányomat. Azt a lányt, akinél kicsi korában gyakran kérdéses volt, és bizony mostanában is időnként kérdéses: megvan-e, meglesz-e később a szükséges lelki ereje...)
Egész este mesélt, mesélt, mesélt és mesélt. Szuper élményekről. Mindenféle testi próbatételekről, portyáról, tábortüzekről, örsök közötti vetélkedésekről, puszipostáról, cserkésztörvényekről és persze barátnőkről + egy icike-picikét a fiúkról. Ja, és shuffling-ról :) Az ment neki negyon jól. Sok-sok új énekkel, és még több ismeretséggel gazdagodott. Még ajándékot is hozott. Apának egy keresztet 2 db botocskából eszkábálva, amelyek U-kötéssel és szorítónyolcassal vannak egymáshoz rögzítve. Anyának viaszból készült rózsát, öcsinek fonott-sodort zsinórt, amivel a kicsi zsinórozhat kedvére.
:-)))))))))))))) és :-)))))))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése