Meglátogattuk

Itt-ott koszos, kócos, de fülig ér a szája. Szenvedélyesen-erősen öleli magához szüleit és tesókáját, aztán nagyon lelkes, ahogy körbevezeti kiscsaládját a táboron. Mesél, mesél, mesél, árad belőle a szófolyam. A Hópárducok itt laknak, a Gatyásölyvek ott...(örsök nevei.) Ebéd után elgyengül, átvillan a fején a velünk való hazautazás gondolata, kicsit száj is legörbül , könny is kicsordul, de gyorsan megembereli magát, és dönt: kitart a tábor végéig. Félig szomorú + félig nagyos-önálló tekintettel elbúcsúzik tőlünk. És gyorsan megrendeli a gombás husit és a szilvás sütit csütörtök este vacsorára. Ez volt tegnap a lányunk :-)

Alsó-Tündérország (itt laknak a kisebbek), Felső-Tündérország (=nagyobbak által lakott sátorhelyek), táborzászló, nagykapu, tábortűz, konyhasátor, fürdősátor, erőt adó idézetek, gyönyörű tisztás, erdőkkel és hegyekkel körülvéve, sok-sok eleven gyerek, vicces de határozott örsvezetők, János vitéz-ből életre kelt szereplők jelmezben jönnek-mennek.  (János vitéz a keretmese idén.) Ez volt a tábor. Ja, és komoly rendszabályok mindenütt.

És a fiunk? Első percben vegyült az iskolából jól ismert nagyok között, ez jó volt. Olyannyira, hogy meg is kérdezte: ott maradhatna esetleg ő is? :-)

Majd, majd két év múlva. Harmadikos korban lehet először menni.

Kellett ez a látogatás, mint egy falat kenyér. Nemcsak a kis táborozónak, hanem nekem is!