Legeslegelőször is. Ünnepeltünk egy szülinapot, még húsvét előtt. A tizenegyediket. Ez egyrészt teljességgel hihetetlen, másrészt pedig egyszerűen hihetetlen. Hogy a kis elsőszülött már ilyen nagy.
Szülinap alkalmából volt nálunk valódi buli, édes kiskamaszokkal és szupi kis ajándékokkal, egészen este nyolc óráig. Nagy mázlink volt az időjárással, mert amint vége lett a bulinak, eleredt az eső, és csak esett, esett, esett. Ez azért volt többek között nagyon szerencsés, mert Gábornak vannak félelmei attól, ha 8-10 gyerek bent rohangál, és ki tudja közben mi mindenre nem figyelnek oda. Igaz, hogy a 11-12 évesek már nem olyan veszélyesek, de akkor is. A gyerekbuli kertben az igazi, és ehhez az időjárás kegyesen hozzájárult, ebben maradtunk.
Aztán művelődtünk is egy kicsikét. Kiderült, hogy Juhász Gyula születésnapja éppen Emese születésnapjára esik. (Azaz inkább fordítva.) Na ebből az alkalomból kinyomtattam neki a szegedi költő "Április bolondja" versének első versszakát. Most kint van az ágya fölött, és tetszik neki.
"Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs."
Isten éltessen, kicsi-pici nagylányom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése