Örök téma nálunk ez a nyelvtanulás dolog. Kell-e kiegészíteni az iskolait vagy nem, ha igen, akkor hogyan, itthon vagy különtanárnál, hány éves kortól, milyen módszerrel, mennyire intenzíven stb. Tavalyi tanévben aztán felvettük a fonalat, és egészen sokáig tartottuk is. http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5364305524472245543#editor/target=post;postID=4884555850684877243
De. A nyári szünetben pihentettük a dolgot. Egészen az utolsó hétig, amikor is elővettük a tavalyi kis történeteket (reájuk kattintottunk) és a szókártyákat, beszélgettünk, játsztottunk egy kis kérdezz-feleleket. Vettünk angol keresztrejtvényes füzeteket (Crow) is, amelyeket Emi lelkesen fejtegetett - egy darabig. Ám a lendülete már nem a tavalyi. Legszívesebben jól fellázadt volna az egész ellen, láttam-éreztem. Kamaszkor? Nyár? Nem tudom.
Aztán kiötölt valamit. Szerinte úgy kellene idegen nyelvet tanulni, ahogyan a kicsi gyermek tanul anyanyelvén beszélni. Tehát: legyek szíves és beszéljek hozzá angolul! (Van a szomszédságunkban egy kétnyelvű kisgyerek, hároméves - Emi őt nagy mázlistának tartja....)
Nem is rossz az ötlet, sőt, egyenesen izgalmas kihívásnak tűnik. Bele is egyeztem, próbáljuk meg. Megígértem: az egyszerű kéréseket és kérdéseket angolul fogom hozzá intézni. Csak egy a bökkenő: annyira megszoktam 11 és fél év alatt, hogy magyarul anyáskodom, hogy rendre magyarul szólalok meg..... Na, ebben még edzenem kell magamat!!
(És előbb vagy utóbb el fogunk jutni arra a szintre, drága egyetlen, huncut, csakis a napos oldalról tudomást vevő kislányom, ahová a gyermekek anyanyelvük tanulása során is eljutnak: jönnek az írás-olvasás, majd a nyelvtan órák. De ezt nem sürgetjük.)
Azért újra és újra megnyitjuk majd a BritishCouncil oldalait. Lehet, hogy simán vissza tudunk térni a tavalyi jól bevált menetrendünkhöz, ahogy a tanévbe egyre inkább belerázódunk. Most még eléggé kaotikusak a napok. Mint minden szeptember elején!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése