Tegnap volt az alsós, tegnapelőtt a felsős versmondók iskolai szintű megmérettetése. A kicsiknek a tornateremben, egész alsótagozat előtt, mikrofonba kellett szavalni. (Nagyoknak szűkebb körű volt az esemény, nem egészen értem, hogy miért.) Ha belegondolok, hogy nekem kellene ott és úgy szavalnom, hát................. Nálam a lámpaláz általában nagyobb az egészségesnél, a jó szereplésre doppingolónál. Hajlamos vagyok belesülni, leblokkolni, nem tudni amit egyébként tudok, ilyenek. Nade. Szerencsére nem én álltam a mikrofon előtt.
Hanem kis petepitéim.
Eredmény: Bercóka továbbjutott az iskolai fordulón is :-) Következmény: költészet napja alkalmából a mi kis városunk ünnepségén majd ott lesz a Közösségi Ház színpadán, és ezzel a Varga Katalin: Kisbence titka c. verssel fogja szépen szórakoztatni a néniket, bácsikat, kicsiket, nagyokat.
Édes kisfiam, szoknod kell a színpadi szereplést? Micsoda érdekes rendezése ez az életnek.
Emi most nem jutott tovább, amit (látszólag??) lazán így kommentált: "Majd jövőre." Már tudja is, milyen verssel fog a következő ilyen versenyen próbálkozni. Szerinte nem volt elég humoros a Móra Ferenc: Szelek c. vers, amit nagy nehezen kiválasztottunk. Szerintem pedig akadt egy kis hiányosság a felkészülés terén is. Utolsó estére tudta hibátlanul - a versenyen elakadás nélkül el is szavalta -, de a hangsúlyozás kidolgozására már nem maradt idő. Én így látom. Közben azért hazahozott egy hibátlan matek témazárót törtekből, osztályából egyedül ő, amiért az ötös mellé nagy dicséretet is kapott, és amire nagyon büszke volt.
Matekos agyú fiam továbbjutott a versmondón, kreatív-művészlélek lányom remekelt matekból. Mondtam már, hogy szeretem a meglepetéseket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése