Pont jókor jött...

... ez az idézet, ami tegnap az utamba akadt. Olvastam/hallottam én ezt már régebben is, nem volt teljesen ismeretlen, de mégis az újdonság erejével hatott s még inkább jó kedvre derített, amikor ma a facebook-on az ismerősök üzenetei között erre a kis okosságra bukkantam:

"Ha szeretnél egy napig boldog lenni, rúgjál be!
Ha szeretnél egy hétig boldog lenni, házasodj meg!
Ha szeretnél egész életedben boldog lenni, kertészkedj!"
(japán közmondás)

Igaz lehet ez a kis bölcselet, mert ha jobban belegondolok, azt veszem észre magamon: most hogy harmadik napja dúl az októberies időjárás, én már nagyon mennék ki, ki a kertbe szöszmötölni. Pedig már épp kezdett sok lenni az állandó gyomlálásból, a paradicsom-kötözgetésből, a fűnyírásból, a metszegetésekből, a kártevők és a szárazság elleni küzdelemből, de legfőképp abból, hogy soha nincs vége. És tessék, három nap uttán hiányzik! :) Aztán van olyan elégetetlenkedés is bennem: még mindig rengeteg ötletem van a kertünkkel kapcsolatban, de nem jutunk oda, hogy megvalósítsuk... Ráadásul ezen a nyáron még nem is feküdtem a nyugágyban, amit tavaly ilyenkor vettünk. Bezzeg tavaly sikerült kétszer is rendeltetésszerűen használnom! :)

Jöjjenek inkább a képek!

A legjobban sikerült kompozícióm ilyen lett mostanra:

Jól kitaláltam a kör alakú rózsakertecskét is, de sajna vannak vele gondok (tetvek, hernyók, és a bordó rózsák gyenge növekedése). Nem baj, én kitartok, és csak azért is kikupálom. Most ilyen:

Ugyanaz egy kicsit közelebbről:

 Ugyanez oldalkerti nézőpontból:

Nálam örök kedvenc a hibiszkusz:

És az árnyékliliom:

A törpe sárga sásliliom is dobogós!


Az egynapos boldogságra nem vágyom, a házasság az más tészta, a kert... nos remélem, igaz lesz a mondás nagyon sokáig! Ezennel ennek a kicsikét önző, saját boldogságomról szóló, gyerekeket meg sem említő bejegyzésnek vége!