Ranschburg-okosságok 4.

Kiskos csuklótörése és dédi elmenetele előtti időszakban gyakran idézgettem itt Ranschburg Jenő tehetséggel kapcsolatos elmélkedéseiből. Most, hogy életünk nagyjából visszaállt valamiféle normálishoz hasonló kerékvágásba, újból elő tudtam venni könyveimet. Folytatom is a megfontolásra érdemes Ranschburg-gondolatok megosztását. A mai gondolatfolyam témája: aszinkronitás és sebezhetőség.

"Néhány éve egy tehetségkutató csoport (a Columbus Group) így határozta meg a tehetség fogalmát: A tehetség aszinkron fejlődés, amelyben a kiváló kognitív képességek és a megnövekedett intenzitás kombinálódik, hogy olyan belső tapasztalatokat és tudást hozzon létre, amely minőségileg különbözik az átlagostól. A tehetséges tanulót kivételessége különösen sebezhetővé teszi, ami - a gyermek optimális fejlődése érdekében - speciális szülői, pedagógiai és tanácsadói magatartást igényel. (...) Ez a jelenség - amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a tehetséges ember nehezen kezelhető, ellentmondásos egyéniség - rendszerint nagyon komoly pszichológiai és pedagógiai problémákat vet fel. Mindenekelőtt azt, hogy a sokat emlegetett (de ritkán gyakorolt) tehetséggondozás nem egyszerűen a kiemelkedő képességek szakszerű fejlesztését jelenti, hanem azt, hogy folyamatosan tekintetbe kell vennünk - pedagógiailag kezelnünk kell - az egész ellentmondásos, azaz aszinkron személyiséget." (Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits: Jövőnk titka a gyerek)
 
Egyetértek, nagyon! Ám a hogyanra sajnos nincs recept. Az valószínűleg minden gyereknél, minden családnál más és más.

A tehetséges gyerekek sebezhetősége különböző. Erről túl hosszan ír Ranschburg ahhoz, hogy blogbejegyzésben szó szerint idézve legyen, ezért megpróbálom összefoglalni mondandója lényegét.

Szenzitivitás szempontjából mindenféle előfordul a tehetségesnek mondott gyerekek körében, de a két véglet a leggyakoribb. Vagy különösen sebezhetőek ezek a gyerekek vagy egyáltalán nem azok.

• Az extra sebezhetőség a tehetségekre gyakran jellemző nagyfokú érzékenységből, a másság-tudatból és az ebből következő beilleszkedési nehézségekből adódhat.
• Az extrán ellenálló tehetségek pedig annak köszönhetik eme szerencsés tulajdonságukat, hogy átlagosnál magasabb intelligenciájuknak köszönhetően a többieknél színvonalasabb, eredményesebb megküzdési stratégiákat tudnak alkalmazni.

Ranschburg szerint a sebezhetőség mértékét valószínűleg három, egymással interakcióban működő faktor - a tehetség típusa, a személyiségjellemzők és az oktatási helyzet - befolyásolja.

Jelen pillanatban a mi házunk táján minden jel arra mutat, hogy egy extrán sebezhető (Kisokos) és egy eléggé ellenálló (Kiskos) gyereket nevelgetünk itten szépen. Két gyerek - két totálisan ellentétes módszer az, amire az optimális személyiségfejlődéshez szükségük van. Feladat a javából! Az a szerencse, hogy örömteli feladat. :-)

Nagy-nagy kövek gördültek le...

... ma délután szívem tájékáról, ugyanis feketén-fehéren azt mutatta Kiskosunk csuklótáji röntgen felvétele: minden csontvég úgy áll, ahogyan kell, szakszóval mondva csontok tengelyben!!!!!!!!!!!!!!!!

:-))))))))))))))))))))

Doki szavai szerint: Itt most nincs kétség, itt most minden rendben van.

:-)))))))))))))))))))))

Nem is tudom, éreztem-e valaha ekkora megkönnyebbülést. Mindenesetre most azt hiszem, boldog vagyok. Nem, nem, nem bízzuk most el magunkat, és igen, igen, továbbra is komolyan vesszük a minden-pillanatban-alátámasztást és persze a nagyon-nagyon óvatos létezést!

Éljenek a pontosan dolgozó gyermeksebészek (esetünkben Dr Gyüdi István) + a tízéves csontok gyógyulási hajlandóságai és persze az őrangyalok!

Mai délutánunk képekben

Gábor szert tett egy új, egy minden eddiginél ügyesebb fényképezőre. Ezért mostanában egy picivel többet van itthon - tesztelgeti az új masináját. Minek köszönhetően tudok Nektek klassz képek segítségével mesélni.

Lencsike mindenki kedvence.
Szomszéd kislányok közül a középső különösen nagy állatbarát. (Én pedig mindenféle kompozíciókat hoztam össze a tornácra muskátlifélékből és ilyen-olyan növényekből, szülinapra kapott szépséges szép kaspókba foglalva.)

Ilyen, amikor őcukisága hibiscus leveleket fogyaszt. 

Ilyen, amikor sásliliom levelet cakkoz. (A veteményes közelébe egyszerűen nem engedjük.)

Csuklótörés miatt kicsit késve helyre kerülő homokozó tegnapelőtt óta folyamatosan üzemben van. Itt például Kisokos azt teszteli, vajon elbírja-e őt az alagút fölötti híd? Elbírta. Sőt, nekem is rá kellett állnom. Alattam sem szakadt be.

Itt szilárdította a hidat. Mint megtudtam, a nagy teherbírás titka a megfelelő tömörítés.

Készül a vár, szomszéd gyerekekkel négyesben. Gipszelt karral úgy szabad homokozni, hogy a szélén kell csücsülni, bal kart kifele kell tartani.

Ám erről néha a gipszelt kar tulajdonosa megfeledkezik - anyja egyszer csak azt veszi észre, hogy egész gyermek majdnem egész testével bent van a homokozóban, épp csak egy egészséges láb van kilógatva. No, ekkor szigorú dorgálást kap. (Egyébként holnap van a nagy nap - megröntgenezik, minek nyomán megtudjuk: kell-e csontokat szétszedni és újból összerakni vagy nem. Csakis az utóbbi variációra koncentrálunk, méghozzá erősen. Csakis szépen, szabályosan gyógyulhatott idáig, csakis úgy, ahogyan kell!)

Elkészült a vár, mindenki keze munkája benne van.

Na, ez az, amitől egyenesen rosszul vagyok. Jobb lábon áll, bal láb majdnem vállmagasságig emelve. Bal kar fixen nyakba akasztva totál gipszben, jobb kézzel lábat mos. Hogy a francba lehet így egyensúlyozni, és nem elesni??? Oké, hogy jobban van, nem fáj semmi, azért ilyen bátor, de még nagyon nem szabadna. 

Alapvetően vigyáz a gipszelt karjára, ám hajlamos időnként megfeledkezni róla. Gyerekből van, na. De akkor sem történhet meg, hogy ráesik, és valami odabenn elmozdul. Egész nap figyelnem kell rá, mint egyéves korában. Ezért esténként úgy érzem magam, mint amikor egyéves gyerekem volt: mentálisan, fizikailag, türelem- és energia-ügyileg totálisan lemerülve, alapvetően túlélésre berendezkedve - hogy mennyire elfelejti az ember, milyen is az! :)

In memoriam Dédi

Szomorúsággal jegyzem ide be, hogy (anyai) Nagymamim szorgos-dolgos életének 92. évében, szép időskora végén, egy hónapnyi szenvedés után, tegnap délután visszaadta lelkét Teremtőjének.

Engem talált meg az a feladat, hogy keressek idézetet gyászjelentésére. Sok szép között talán ez a kettő a legszebb:

"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt,
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon.
Egy volt közös, szent vigaszunk,
a LÉLEK ÉL: találkozunk!"
(Arany János)

"Gyönyörködj az Úrban,
és megadja szíved kéréseit!
Hagyd az Úrra utadat,
bízzál benne, mert Ő munkálkodik."
(Zsoltárok könyve 37, 4-5)

Amikor este vacsora után már mind a négyen felkeltünk az asztaltól, és ki-ki indult dolgára, elfújtam a Nagymami emlékére meggyújtott mécsest, és valami ilyesmit mondtam: "Elfújom most ezt a mécsest. Isten nyugosztalja Dédit!" Erre Kisokosunk: "A Dédi már fönt van az Istennél. Ő legalább már tud az Istennel beszélgetni."

Úgy legyen!

Összefogás

Eddig is éreztem, hogy körzetes iskolánk a jó helyek közé tartozik, ma reggel azonban nemcsak érzem, hanem biztos lettem benne. Van egy országos pályázat, ahol közösségi terek, helyek, felületek, intézmények színesítésére-kifestésére lehet pályázni. http://www.letscolour.hu/ Pályázat kiírója biztosít minden szükséges anyagot, eszközt, kelléket és még dizájnert is.

Körzetes iskolánk tanári-családi-önkormányzati összefogással, igazgatói koordinálás mellett pályázott, és egyelőre hasít előre. Ezen a pályázaton az nyer, akinek videója a legtöbb szavaztot kapja. Szavazni mindennap lehet június 5-ig - értelemszerűen a pályázó közösség tagjai kattingatnak lelkesen. Egy ember egy nap egy szavazatot adhat le. Ennyi dióhéjban, a jelen állás pedig így fest: Sopron város után a mi iskolánk a második, és veszélyesen jön fölfele. :))) http://letscolour.hu/palyazatok Jobb oldalon fölül válasszátok ki a "szavazatok szerint csökkenő" sorbaállítás lehetőségét.

Csúnyán individualizálódott és csúnyán közönyössé vált világunkban óriási kincsnek tartom azt a helyet, ahol van közös cél érdekében töréntő közös tenni akarás. Örülök, és kezdem visszanyerni azt a hitemet, miszerint Magyarországon vannak még jó iskolák. Bízom benne, hogy közösségünknek lesz kitartása még sok-sok-sok éven át.

Töltő

Gyógyulnak a gyerekek szépen. Úgy tűnik, mindkettőjük állapota biztatóan alakul (kop-kop-kop). Én pedig egész jól kipihentem magam éjjel. Csak egyszer kellett gipszelt karocskát igazgatni, egyébként aludtunk mint a bunda.

Két héttel ezelőtti sztori, amit régóta szeretnék már elmesélni.

Húsvét környékén Kisokos több időt töltött Apával, sokkal többet, mint egyébként szokott. Játszottak, autót mostak, szereltek ezt-azt, olvastak, ilyenek. Apa vajszívét kihasználva Kisokos egyre később ment ágyba esténként. Egyik este, amikor már minden megépült legóból, megvolt a huszonhetedik jóéjt puszi is, és a harmincnegyedik édes kérdés is meg volt válaszolva, akkor még egy utolsó puszira behívta apját. Puszi után megragadta az éppen távozóban lévő Apa kisujját, kicsi öklével körbefonta, nem engedte, és így szólt: "Innen most sajnos nem mozdulhatsz. Te vagy a töltőm, és nekem most töltődnöm kell!" :)))

Aztán persze elengedte, megpuszilta még kétszer, és elaludt.

Amikor a baj csőstül jön

Rövid lesz a bejegyzés, mert kómás vagyok, és szédülök a lemerültségtől.

A hétvégénk szuperjól meg volt tervezve: szombat sok-sok teszünk-veszünk házban és ház körül, többek között az új homokozó helyre tétele, majd délutánra sógorékat vártuk vendégségbe. Vasárnapra pedig tündérke dédi 90. szülinapja apropóján meghívásunk volt Gábor rokonságához Kőbányára, ahol nekünk mindig nagyon kényeztetős és jó lenni.

Ehelyett Szent János Kórház Gyermektraumatológiai Osztály lett a hétvégi program.

Édes drága Emesénk rosszul szállt ki a hintából. Szomszéd ovis kislányok szórakoztatására gondolta: bemutat egy nagyon vicces leesést. Ők az ilyesmin jókat szoktak nevetni. A megjátszott esés vicces helyett cifrára sikerült - csuklótáji töréssorozat következménnyel. Orsócsont kimozdulásos darabos törése, singcsont elmozdulás nélküli törése. Kb 40 cm magasról, puha fűre, nem is érti az ember, hogyan végződhet egy ilyen kicsi esés ilyen csúnyán. A kigörbült alkart nem örökítettük meg a nagy kórházba rohanás közepett, pedig elég egyedi látvány volt. Igaz, egy kicsit sokkoló is, úgyhogy jobb is így. Helyretétel: műtéti úton altatásban. :-( Utána egy éjszaka kórházi megfigyelés.

Mivel láz- és szövődménymentesen telt az éjszaka: vasárnap délelőtt haza. :-)

Most itt fáj, ott fáj, viszket, zsibbad és szúr. A következő másfél hónap programjainak újratervezése. Furulya koncert, gimnasztika bemutató, osztálykirándulás, gyereknapi banzáj storno. Iskolai tananyaggal haladás egyelőre itthon. De mindenekelőtt: reménykedés és bizakodás és fohászok, hogy nyom nélkül gyógyuljon + teljes értékű csukló legyen majd egyszer újra ebből a csúnyán szétesett állapotból.

És a fiúk itthon? Bercinél kiújult a múlt héten beköszöntött enyhe lefolyásúnak hitt, antibiotikumra gyönyörűen gyógyuló, már szinte elfelejtett skarlát: ezúttal 40 fokos láz, hányás-hasmenés, torokvörösség, nyelvlepedék, piros pöttyök mindenütt. Gábor hősiesen helytállt éjjel vele, ma déltől pedig indítottuk az újabb masszív antibiotikus kúrát. Már jobban van. Hogy mitől újult ki ez a ronda betegség? Valójában fogalmam sincs. Illetve egy tippem van: nem tartottuk hűtőben az antibio szirupot (Ospen nevű). Elkerülte a figyelmemet a hosszú tájékoztatón elrejtett fontos figyelmeztetés: a gyógyszer 2-8 C fokon tárolandó. Könnyen lehet, hogy az előző hétnapos kúrából az utolsó 3-4 (5?) napon nem is hatott az egész, mert a szobahőmérsékleten szépen kinyiffantak a penicillin gombák, melyeknek hivatása a skarlát-bacik megevése lett volna..

Mérges bagyok a gyógyszergyártókra. Kutya kötelességük lenne a dobozra nagy betűkkel ráírni: TÁROLÁS HŰTVE. Tudom, tudom, legfontosabb a profit. Valóban, így egy üveggel többet meg fogunk venni mi is ebből a szirupból.

Ebben a tanévben egyik gyerek sem volt még komolyan beteg. Hát, most megkapjuk, tömbösítve.

Hengergőc Lenke

Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyi örömet és ennyi extra szeretetet tud hozni egy családba egy hathetes törpenyúl. És bizony azt sem gondoltam, hogy egy hathetes törpenyúl intelligens. (Eme dicső felfedezéseim bizonyára legtöbbetek számára teljesen nyilvánvalóak. Számomra tényleg újdonságok ezek, dehát hogy is ne lennének azok, amikor kénytelen voltam úgy felnőni, hogy soha egyetlen állat sem volt családunkban. Ezt a veszteséget! De legalább van alkalmam bepótolni.)

Lencsi - Kiskos szerinti teljes nevén Hengergőc Lenke :))) - napról napra okosabb és bátrabb. Öt napja van velünk, és ez idő alatt a következőket tanulta meg.

1. Nem fél, nem remeg, ha emberi kéz közeledik feléje. Sőt. Édesen lehasal, belapítja füleit, és jöhet a simi-simi.
2. Ha meglát valakit a ketrece felé közeledni, azonnal felágaskodik és kaparássza a rácsot, olyan is volt, hogy elkezdett rajta felfele mászni: "Hurrá, ki fognak mindjárt venni, és szaladgálhatok a szőnyegen."
3. A parkettán is lehet klasszul szaladgálni. Első két napon ha lelépett a szőnyegről, és elkezdtek csúszni lábacskái, azonnal visszafordult. Harmadik naptól lemerészkedik, úgyhogy nagyon kell figyelni rá! A szőnyeg olyan biztonságos, és olyan jól behatárolt terület volt.
4. Ha hangosan rászólnak, hogy Lencsi gyere onnan, oda nem szabad menni!, akkor visszafordul! Igaz, néhány perc múlva újra nekiindul...
5. Van egy egyébként eléggé zárkózott és komoly kisfiú, akiből hangos gurgulászós kacarászást lehet kicsalogatni lábujjainak apró nyúlfogacskákkal történő reszelgetése által.
6. A ketrecnek csak az egyik sarkát illik folyó- és bogyó-ügyek intézésére használni.
7. Szuper móka föl és le szaladgálni a gazdi gyerekek által készített cipősdoboz házikón. A tetején ücsörögni pedig igazán felemelő. (Büszke anya megjegyzése: Kiskos találta ki és tervezte meg a házikót, Kisokossal együtt készítették, titokban. A rámpa-szerű feljárók ötlete Kiskos fejéből pattant ki, ám Kisokos tette hozzá: legyenek rajta bordák is, különben meg fog csúszni Lencsi lába! Így hát ragasztottak rá bordázatot is:))
8. Az alma a legjobb dolog a világon!

Ranschburg-okosságok 3.

Van itt még egy-két nagyon értékes gondolat, amiről keveset hallhatunk tehetségesség és tehetséggondozás kapcsán, pedig nagyon lényegesek. Volt már ehhez hasonló korábban is http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/05/ranschburg-okossagok-1.html, de ez most megint nagyon jó.

"Fogalmazhatnám úgy is: a tehetséges ember képtelen megmaradni a két vonallal határolt területen, ahol mi, átlagemberek élünk. A tehetség tehát nem azonos a magas intelligenciával! Lehet valakinek 170 vagy 200 az IQ-ja, ha hiányzik belőle a belső hajtóerő és a bátorság ahhoz, hogy megkísérelje az áttörést egy-egy embercsoport vagy éppen az egész emberiség szentnek és sérthetetlennek tartott vonalán, akkor sohasem születhet meg az a produktum, amely kétségbe vonja a megszokott, az elfogadott határvonal érvényességét, és eszközül szolgál az új mezsgye kijelölésére. A tehetség nem egyetlen kiemelkedő tulajdonság (például magas intelligencia), hanem összetett személyiségjegy, amelynek fontos része a leküzdhetetlen belső késztetés is." (Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits: Jövőnk titka a gyerek)

Belső hajtóerő és bátorság. Előbbinek jelei megmutatkoznak Kisokoson, utóbbi területen mindenképp fejlesztenünk kell. Ha sikerül jó, ha nem, hát nem. Ő most egy tehetség-ígéret, és a jövő zenéje, hogy produktív tehetség lesz-e belőle felnőtt korára. És akkor klasszul elérkeztem gondolatban oda, ahol a legeslegelején jártam: http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/02/szitu.html (Ha valaki esetleg menetközben kapcsolódott be Kedves Olvasóink egyre népesebb táborába. :)

Ranschburg-okosságok 2.

"Az olyan oktatási rendszer, amely a tanulókat kizárólag életkoruk alapján szelektálja, és az egyéni képességeket figyelmen kívül hagyja, mind az átlagosak, mind az átlagtól eltérőek számára hátrányos. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a kiemelkedő képességű gyerekek unatkoznak és nemegyszer sérülnek a reguláris osztályokban. Kezdeti lelkesedésük kiábrándultságba, visszahúzódásba vált át, társaik pedig gyanakvóan, néha fenyegetően elutasítják őket, mert különböznek a többiektől. Az átlagtól erősen lemaradók esetében ez a gondolatmenet már régen elvezetett a speciális képzés megvalósításához, az átlagot messze meghaladó tanulók azonban Magyarországon mindmáig nem részesülnek kiemelkedő képességeikhez szabott oktatásban." (Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits: Jövőnk titka a gyerek)

"A valóságban a tehetséggondozásnak sohasem az anyagi gondok képezik a legfőbb akadályát. Fox (1979) így ír erről: A programok megvalósításának valódi akadályai minden valószínűség szerint a közöny és a rosszul informáltság. Egyetemi évei során igen kevés tanár kap tájékoztatást a tehetséges tanuló speciális igényeiről. A szülők pedig, sajnos, ritkán válnak gyermekeik ügyének olyan hatékony képviselőivé, mint ahogy az szükséges lenne." (Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits: Jövőnk titka a gyerek)

Természetismeret 2.

Tavaly még úgy voltam vele: állatot nem vállalunk, pedagógiailag elég lesz a veteményes. Felvilágosulhatnak talán általa ezek a XXI. századi gyerekek arról, hogy:

1. nem annyi ám a saláta, hogy levesszük a nagyáruház polcáról és kifizetjük,
2. mag-csíra-levél-virág-termés-mag körfolyamat,
3. de jó dolog a friss petrezselyem,
4. a tök iszonyatosan kúszik,
5. a házi paradicsom nagyon zamatos,
6. a föld művelése csak szeretettel megy,
7. a kultúra mellett folyamatosan nyomul a gyom (ez már filozófiai tételnek is beillhet akár) stb stb stb.

Idénre, úgy tűnik, változtam egy kicsit. Amikor sógorom felhívott, hogy ők egy élő nyuszikát gondoltak Kiskos tizedik szülinapjára ajándékozni, de előbb kérik a szülők véleményét ebben a kérdésben, bizony nem tudtam nemet mondani. Gábor kizártnak találta, hogy bármi ilyesmi okos döntés lenne, hiszen alig bírjuk utolérni magunkat, annyi a dolgunk folyamatosan. Ő egy racionális ember. De van nagy-nagy szíve is, mert
1. végül is belement a dologba,
2. most ő kényezteti a nyuszikát legjobban :)
3. amikor nem kényezteti, akkor fényképezi.

Nyuszika neve Lencsi, fajtája holland törpenyúl, kora 6 hetes. Úgyhogy ezennel további természetismereti okosodás, és ami legalább olyan fontos: kisállattal történő személyiségformálás is indul Kisokos+Kiskos (+szüleik) életében!

Még több cukiság Lencsikénkről:
https://picasaweb.google.com/tarnokg/Lencsi?feat=directlink#

Természetismeret 1.

Erőltetett lenne ugye, ha azt mondanám, hogy Kisokos és Kiskos folyamatos természetismereti képzésben részesül, mivel együtt kertészkedünk (konyhakert és dísznövények) + együtt figyelünk meg a kertben tücsköt, bogarat, madarat? Noha van igazságalapja, én kicsit erőltetettnek érzem, ezért erről inkább csak ennyit: végre van mit fotózni kertünkben! Lassan-lassan telepítgetjük és lassan-lassan fejlődik.

A hátsó kert:

Az előkert:

És az átteleltetett muskátlijaink:

A veteményes még kevésbé fotózható, bár szépen nődögél a saláta, a hagyma, a borsó, a petrezselyem. Nameg a gyomok. :)

A paradicsompalántáink viszont megsemmisültek a hajnali fagyok miatt. :(

Rakétakilövő állomás

Berci egyik este alkotott.

A kép egy rakétakilövő állomást ábrázol. Annyit tudok még, hogy a manusz a számítógép vezérlőpultjánál irányítja a folyamatot, a narancssárga ferde "lángnyelvek" fénycsóvák, amik a kamera vakujából jönnek, mert ezt az eseményt most rögzítik. Az égen az a poliplábú valami egy űrszonda. A jobb felső sarokban a Hold látható, kráterekkel. Jól elvolt a gyerek. :-)

Ranschburg-okosságok 1.

A napokban kezembe került Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits: Jövőnk titka a gyerek c. könyv.

Négy részből áll: a négy szerző egymás mellé tette 30-60 oldalas, tehetséges gyerekekkel kapcsolatos gondolatfolyamát. Mondanom sem kell, a Ranschburg-rész kiemelkedő. A többi is érdekes, de  számomra Ranschburg sorai mondták a legtöbb újdonságot.

Na, ennyi bevezető után jöjjön néhány "megosztani muszáj"  Ranschburg-gondolat.

"Tehetségesnek az olyan gyereket nevezzük, akinek egy vagy több kognitív képessége messze felülmúlja társaiét. Az alkotó embert (a tudóst vagy a művészt) azonban nem (pontosabban nem kizárólag) értelmi színvonala emeli az átlagpopuláció fölé, hanem a vállalkozás (Ferrara 1982), az összekapcsolódó feladatok és problémák tartós készlete, amelynek szolgálatába állította kibontakozó tudását, céljait és a megismerés utáni vágyát. A tehetséggondozás tehát nem egyszerűen a kiemelkedő kognitív képességek speciális továbbfejlesztése, hanem személyiségformálás, melynek stratégiái mind a családi mind pedig az iskolai nevelés vonatkozásában nemegyszer élesen eltérnek a szokványostól."

Iskolába felvéve!!!

Mármint Kisokos, 2011. szeptember 1-jétől.

És csak egy pár óra izgulás előzte meg ezt a hőn áhított állapotot. Pár óra telt el onnantól, hogy igazgató felhívott: Miért hiányzik a nev.tan vélemény? addig, míg azt mondta: Rendben. Szeretettel várjuk Bercit!

És hogy mi történt ez alatt a pár óra alatt? Rögtön mondtam az igazgatónak, hogy a nev.tan. vélemény nem jött meg időben, és különben is ellentmondásos, és tiszteletben tartjuk, de minket nem győztek meg semmiről. Igazgató: Jó, akkor fáradjak be az iskolába, beszéljük meg. Du. 2 órában maradtunk. Hazaértem, ettem, kattogtak a kerekek fejemben, majd írtam egy "Szülői kérvény"-t. Kérjük, hogy a Sz. Ált. Isk. tegye lehetővé, hogy gyermekünk szeptemberben megkezdhesse tanulmányait. Indoklás 4 pontban (okos-ügyes- aranyos-jó, szorongásra való hajlama és maximalizmusa veleszületett tulajdonság, egy év alatt nem fog változni + úgy látjuk, hogy az iskola a neki való közeg, ahol is az esetlegesen felmerülő nehézségek kezelésében szívesen segítjük fiunkat). Tisztelettel, aláírás, dátum.

Du. 2 óra. Igazgató átolvasta nev. tan. papírt + szülői kérvényt, és annyit mondott: E. néni helyett I. nénit javasolja, mert E. néni módszere a versenyeztetés, amire semmi szükség szorongásra való hajlam + erős belső hajtóerő esetén. Mondtam oké, legyen. Így a kevésbé sztárolt tanító nénihez van Kisokosunk beosztva. Remélem, menni fog az együttműködés. Bemutatkozásakor rokon léleknek tűnt.

Szept.1. Munka indul. (És gyerekek számára a Budapestre bejárkálás, a mindennapos reggeli autózás megszűnik.) Addig kiélvezzük az ovis lét minden percét. És néha megemlítjük az iskolát is. Figyeljük, hogy mikor érik a szőlő, így számoljuk vissza a napokat.

Éljenek a rugalmasan gondolkodó, lényeglátásban erős igazgatók!