Lencsike mindenki kedvence.
Szomszéd kislányok közül a középső különösen nagy állatbarát. (Én pedig mindenféle kompozíciókat hoztam össze a tornácra muskátlifélékből és ilyen-olyan növényekből, szülinapra kapott szépséges szép kaspókba foglalva.)
Ilyen, amikor őcukisága hibiscus leveleket fogyaszt.
Ilyen, amikor sásliliom levelet cakkoz. (A veteményes közelébe egyszerűen nem engedjük.)
Csuklótörés miatt kicsit késve helyre kerülő homokozó tegnapelőtt óta folyamatosan üzemben van. Itt például Kisokos azt teszteli, vajon elbírja-e őt az alagút fölötti híd? Elbírta. Sőt, nekem is rá kellett állnom. Alattam sem szakadt be.
Itt szilárdította a hidat. Mint megtudtam, a nagy teherbírás titka a megfelelő tömörítés.
Készül a vár, szomszéd gyerekekkel négyesben. Gipszelt karral úgy szabad homokozni, hogy a szélén kell csücsülni, bal kart kifele kell tartani.
Ám erről néha a gipszelt kar tulajdonosa megfeledkezik - anyja egyszer csak azt veszi észre, hogy egész gyermek majdnem egész testével bent van a homokozóban, épp csak egy egészséges láb van kilógatva. No, ekkor szigorú dorgálást kap. (Egyébként holnap van a nagy nap - megröntgenezik, minek nyomán megtudjuk: kell-e csontokat szétszedni és újból összerakni vagy nem. Csakis az utóbbi variációra koncentrálunk, méghozzá erősen. Csakis szépen, szabályosan gyógyulhatott idáig, csakis úgy, ahogyan kell!)
Elkészült a vár, mindenki keze munkája benne van.
Na, ez az, amitől egyenesen rosszul vagyok. Jobb lábon áll, bal láb majdnem vállmagasságig emelve. Bal kar fixen nyakba akasztva totál gipszben, jobb kézzel lábat mos. Hogy a francba lehet így egyensúlyozni, és nem elesni??? Oké, hogy jobban van, nem fáj semmi, azért ilyen bátor, de még nagyon nem szabadna.
Alapvetően vigyáz a gipszelt karjára, ám hajlamos időnként megfeledkezni róla. Gyerekből van, na. De akkor sem történhet meg, hogy ráesik, és valami odabenn elmozdul. Egész nap figyelnem kell rá, mint egyéves korában. Ezért esténként úgy érzem magam, mint amikor egyéves gyerekem volt: mentálisan, fizikailag, türelem- és energia-ügyileg totálisan lemerülve, alapvetően túlélésre berendezkedve - hogy mennyire elfelejti az ember, milyen is az! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése