In memoriam Dédi

Szomorúsággal jegyzem ide be, hogy (anyai) Nagymamim szorgos-dolgos életének 92. évében, szép időskora végén, egy hónapnyi szenvedés után, tegnap délután visszaadta lelkét Teremtőjének.

Engem talált meg az a feladat, hogy keressek idézetet gyászjelentésére. Sok szép között talán ez a kettő a legszebb:

"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt,
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon.
Egy volt közös, szent vigaszunk,
a LÉLEK ÉL: találkozunk!"
(Arany János)

"Gyönyörködj az Úrban,
és megadja szíved kéréseit!
Hagyd az Úrra utadat,
bízzál benne, mert Ő munkálkodik."
(Zsoltárok könyve 37, 4-5)

Amikor este vacsora után már mind a négyen felkeltünk az asztaltól, és ki-ki indult dolgára, elfújtam a Nagymami emlékére meggyújtott mécsest, és valami ilyesmit mondtam: "Elfújom most ezt a mécsest. Isten nyugosztalja Dédit!" Erre Kisokosunk: "A Dédi már fönt van az Istennél. Ő legalább már tud az Istennel beszélgetni."

Úgy legyen!