Foglalkoztat engem, és írtam is régebben a megküzdési stratégiákról. Vannak tehetségek, akiknek ez extra jól megy, és vannak tehetségek, akiknek nagyon nem. Bővebben itt: http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/05/ranschburg-okossagok-4-aszinkronitas-es.html
Én eddig hajlamos voltam fiamat a túlérzékenyek és bátortalanok közé sorolni. Nos, vagy tévedtem, vagy az iskolai légkör fejleszti őt. Ugyanis. Ezt mesélte a héten egyik nap: Azért van a térdén az a seb, mert T. kigáncsolta őt az udvaron. Kérdeztem erre én: Ugye nem hagytad annyiban? Valamit tettél, igaz? Erre jön a sztori folytatása. T. nemcsakhogy kigáncsolta, hanem azon melegében verekedésbe is kezdett. (Rezzenéstelen arc, gondnak semmi jele.) Erre én: Na, fiam, talán verekedtél? (Te? Az érzékeny, a jóságos kisangyal?) Mire a válasz: Hívtam gyorsan M-t, védjen meg, mert ő jól tud verekedni. Aztán verekedett egyet a két fiú, T. és M., majd mindhárman csendben elballagtak.
Huh.
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése