Múlt héten Bercó meghozta az iskolából az ún. negyedéves értékelő lapot. Ez egy tantárgyakra lebontott de azon belül nagyon sok szöveggel teleírt papír a tájékoztató füzetbe betűzve, amelyen az egyes kategóriákban (magatartás, szorgalom, tantárgyak) mindig alá vannak húzva a gyermeket illetve tudását leginkább jellemző szavak, félmondatok, mondatok. Hát, Bercike negyedéves "bizi"-je szép. Szebb azt hiszem nem is lehetne... Nem az életkor az, ami elsősorban számít, ez mostmár biztos!
Korai beiskolázás - eddig csupacsupa pozitív!
És ezt nem önmagában a bizi miatt mondom, hanem azért, mert: tiszta mosoly és jókedv az egész gyerek.
Van egy új szokása. Három napja minden este kiolvas magának egy Boribon könyvet. Ez 100 % belső késztetés nála. 20-30 perc alatt végez is. (Az amúgy négyperces mesékkel. :)) Csupamosoly arccal meg is állapította tegnap: ha ő mesél, az eltart egy darabig... :) Olyan aranyos, amikor ön-ironizál. Ja, és borzasztó mérges, ha egy-egy elakadásnál besegítek. Ő és csak ő akar mindent kibogozni. Akkor is, ha nyolcadik nekifutásra sikerül. Nagyon elszánt!
Igaz, hogy Boribon kalandjai neméppen hatéveseknek készültek, de a nagy betűméret és a viszonylag egyszerű mondatok miatt kiválóan alkalmas kezdő olvasók kezeibe - nővére is ezen tapasztalta először a "kiolvastam egy könyvet!" élményét annak idején. Különbség csupán annyi, hogy neki volt hallgatósága kétéves öccse személyében. Akit cseppet sem zavart a lassú, itt-ott akadozó tempó!
Ez a negyedéves értékelő csak első osztályban létezik. Mondtam már, hogy minden elismerésem azoké a tanító néniké, akik ezeket a minden részletre kiterjedő aláhúzásos értékeléseket 25-30 gyerekre lelkiismertesen végigcsinálják?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése