A héten kétszer is megtörtént, hogy kis- és nagyporonty reggel megfogták egymás kezét, és elballagtak az iskolába. Életemnek egy kilencéves szakasza ezennel a végéhez közeledik. Az elmúlt kilenc évben hétköznap reggeleimnek első állomása valamiféle gyermekintézmény volt. Ebből négy éven keresztül hétköznapjaim második állomása egy másik gyermekintézmény volt. :)
Ez az időszak jó volt, szép volt, elrepült!!!
Délután tekintetében minden marad a régiben. Mivel suli után a nagy külön utakon jár, ezért kicsiért elmegyek. Fiatal ő még a kísérő nélküli közlekedéshez. Kéri is, hogy anya menjen/jöjjön vele. Kincsem, bogaram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése