Ranschburg-okosságok 4.

Kiskos csuklótörése és dédi elmenetele előtti időszakban gyakran idézgettem itt Ranschburg Jenő tehetséggel kapcsolatos elmélkedéseiből. Most, hogy életünk nagyjából visszaállt valamiféle normálishoz hasonló kerékvágásba, újból elő tudtam venni könyveimet. Folytatom is a megfontolásra érdemes Ranschburg-gondolatok megosztását. A mai gondolatfolyam témája: aszinkronitás és sebezhetőség.

"Néhány éve egy tehetségkutató csoport (a Columbus Group) így határozta meg a tehetség fogalmát: A tehetség aszinkron fejlődés, amelyben a kiváló kognitív képességek és a megnövekedett intenzitás kombinálódik, hogy olyan belső tapasztalatokat és tudást hozzon létre, amely minőségileg különbözik az átlagostól. A tehetséges tanulót kivételessége különösen sebezhetővé teszi, ami - a gyermek optimális fejlődése érdekében - speciális szülői, pedagógiai és tanácsadói magatartást igényel. (...) Ez a jelenség - amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a tehetséges ember nehezen kezelhető, ellentmondásos egyéniség - rendszerint nagyon komoly pszichológiai és pedagógiai problémákat vet fel. Mindenekelőtt azt, hogy a sokat emlegetett (de ritkán gyakorolt) tehetséggondozás nem egyszerűen a kiemelkedő képességek szakszerű fejlesztését jelenti, hanem azt, hogy folyamatosan tekintetbe kell vennünk - pedagógiailag kezelnünk kell - az egész ellentmondásos, azaz aszinkron személyiséget." (Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits: Jövőnk titka a gyerek)
 
Egyetértek, nagyon! Ám a hogyanra sajnos nincs recept. Az valószínűleg minden gyereknél, minden családnál más és más.

A tehetséges gyerekek sebezhetősége különböző. Erről túl hosszan ír Ranschburg ahhoz, hogy blogbejegyzésben szó szerint idézve legyen, ezért megpróbálom összefoglalni mondandója lényegét.

Szenzitivitás szempontjából mindenféle előfordul a tehetségesnek mondott gyerekek körében, de a két véglet a leggyakoribb. Vagy különösen sebezhetőek ezek a gyerekek vagy egyáltalán nem azok.

• Az extra sebezhetőség a tehetségekre gyakran jellemző nagyfokú érzékenységből, a másság-tudatból és az ebből következő beilleszkedési nehézségekből adódhat.
• Az extrán ellenálló tehetségek pedig annak köszönhetik eme szerencsés tulajdonságukat, hogy átlagosnál magasabb intelligenciájuknak köszönhetően a többieknél színvonalasabb, eredményesebb megküzdési stratégiákat tudnak alkalmazni.

Ranschburg szerint a sebezhetőség mértékét valószínűleg három, egymással interakcióban működő faktor - a tehetség típusa, a személyiségjellemzők és az oktatási helyzet - befolyásolja.

Jelen pillanatban a mi házunk táján minden jel arra mutat, hogy egy extrán sebezhető (Kisokos) és egy eléggé ellenálló (Kiskos) gyereket nevelgetünk itten szépen. Két gyerek - két totálisan ellentétes módszer az, amire az optimális személyiségfejlődéshez szükségük van. Feladat a javából! Az a szerencse, hogy örömteli feladat. :-)