Füst, lépcső és gőz

Alaphelyzet: az elsősök úgy jelölik a házi feladatot, hogy házikót rajzolnak az adott feladat mellé a könyvbe/füzetbe. Variációk á lá T.B.:

1. eleinte szép szabályos kis házacskákat rajzolt,

2. majd néhány nap után jött az erősen füstölő változat:

Aztán mondtam neki, hogy ezek a hosszú füstök nem éppen esztétikusak, és rontják a füzetei összképét. Erre ő szófogadóan megígérte, hogy rendben, akkor nem lesz több füst. Örültem, hogy milyen könnyű volt ez a kör.

3. Ám azóta ilyen házak vannak a füzetei margóján:



Hosszú pincébe vezető lépcsősor iszonyat aprólékosan kidolgozva! A jobboldalin antenna is van, parabola + hagyományos egyaránt. Nyilván kicsit uncsi számára egyszerű házikót rajzolni naponta többször, vagy nem szereti a konvenciókat, esetleg így szórakoztatja magát, vagy....?

Tudom, létezik olyan nézet, hogy amikor a gyerekek  füstöt rajzolnak a házhoz, akkor valójában a saját gőzt eresztik ki, mintegy feszültséglevezetés-képpen. Lehet, hogy bazi nagyot hibáztam, amikor ennek mellőzésére kértem fiamat?! :S Azt a gyereket, aki hajlamos saját magának túlfegyelmezésére - sokáig nem ereszti ki a gőzt sehol, sehogyan...

Na, ilyenkor fogom a fejem. Fegyelem-önfegyelem kontra totális szabadság esete ismét. Amivel kapcsolatban a legtöbb fejfájást az okozza, hogy hogyan is kellene eltalálni az arany középutat. De jaj, ne evezzek ilyen messzi vizekre! Mindenesetre bízom benne, hogy a távozni akaró felgyülemlett gőz azért talál utat magának Bercónál (is).

Arra pedig így is, úgy is nagyon büszke vagyok, hogy fiú + ippeghogycsak hatéves létére egész szépen ír! És továbbra is tetőtől talpig jókedvű!