Idén úgy alakult, hogy kirándulással emlékeztünk meg a nagypénteki eseményekről. Amit tulajdonképpen nem bánok, mert Kisokosunk már tavaly is jó sok jó nehéz kérdést tett fel Húsvéttal kapcsolatban. Idén nem biztos hogy lesz templom - ezt a részt pihentetjük idén -, de van annál több természet a nagyheti élményeink között. Mai napunkon volt hegymenet, tűző napon, elég hosszan, úgyhogy jutott a kálváriából is egy kis ízelítő. Mind a négyen hősiesen végigcsináltuk. Volt persze fagyi és puha kényelmes autó a végén.
És készült családi fotó is, ami oly ritka minálunk.
Patakos-vízeséses helyen jártunk. Simogató meleg, félárnyék, szellő, üdezöld színek. Tavaszi illatorgia az erdőben, csobogó vízesés előttünk. Mindannyian úgy éreztük, jobb helyen nem is lehetnénk. Nem sokat beszéltünk, inkább szemlélődtünk. Kisokos azért egyszer csak megszólalt:
- Anya, a víz az egy csoda, ugye?
Nagy csoda, igen. És a tavasz is az. Az újjászületéssel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése