Ma volt a nagy nap. Egy papír kivételével minden szükséges dokumentummal felszerelkezve bementünk körzetes iskolánkba, hogy megkíséreljük beíratni édes-okos-aranyos-jóságos-szépséges ám nem tanköteles korú kis csöppségünket. Minden keresztkérdésre fel voltunk készülve, ami fiatal korát és a nev.tan-os papír hiányát illeti, de a jól kigondolt válaszokra egyelőre semmi szükség nem volt. Mivel kérdések sem voltak. Mindig mindenhova cipelni fogom Gábort magammal. Nem lehet véletlen, hogy amióta jön velem, minden simán megy, előtte meg semmi nem ment simán.
Lehetséges, hogy majd lesznek még kérdések, mert az iskola innentől egy hónapon keresztül csűr-csavar, mérlegel, de ma minden teljesen simán, kérdés nélkül ment. Megjelöltük, hogy melyik tanító nénit szeretnénk. Ezzel kapcsolatban annyit mondott igazgató, hogy igyekszenek figyelembe venni minden szülői kérést, de ha 25-25 gyerek jelentkezne mindkét osztályba, akkor is módosítana az iskola, mert fontos, hogy nemek és képességek szempontjából teljesen heterogén osztályok keletkezzenek. Rendben. Innentől sors keze dönt, aminek örülök, hiszen egyik tanító néninek egyféle, másik tanító néninek másféle előnyei (és hátrányai) lennének Kisokosunk számára.
Megtudtam azt is, hogy szeptembertől felső tagozatban csoportbontásban tanítják majd a matekot. Nagyon kevés általános iskola nyújtja ezt a lehetőséget. Inkább gimnáziumoknam szokás ez. Egyre bizakodóbb vagyok a tekintetben, hogy Kiskosnak is jó helye lesz ebben az iskolában. :-)
Nem is beszélve arról, hogy reggel két gyerek kézenfogva elmegy az iskolába, ebéd után pedig kézenfogva hazajönnek. Na, ez már valami csúcs idilli állapot lenne... Álmodozni néha kell!
De örülök, hogy jól ment minden eddig :)
VálaszTörlés