Kincs

Lehet, hogy ez a bejegyzés szörnyen giccsesnek vagy nevetségesnek fog hatni.... Előre is bocsánat ezért.

DE. Rajtam van most egy ilyen hullám.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én - ismerve-látva-hallva azt a sok, enyhén szólva nem rózsás körülményt, amiben manapság a tanárok a munkájukat végzik, + tapasztalva ezt az általános kiábrándultságot és reményvesztettséget, ami eléggé ott van oly sok helyen a levegőben, a tanárok alacsony társadalmi megbecsültségéről nem is beszélve - szóval én akárhányszor lelkes-lelkiismeretes, mosolygós, humoros, energikus pedagógussal találkozom, mindig nagyon megörülök.

Őket nagyon nagy kincsnek tartom!

Ilyenkor eszembe jut az, hogy az igazgyöngyök állítólag úgy keletkeznek: idegen, irritáló anyag kerül a kagyló belsejébe, és a kagyló - ahelyett hogy szenvedne tőle és beletörődne, és várná csendben állapota romlását, vagy esetleg megpróbálná kilökni a szennyet - kibocsát egy olyan anyagot, ami a kellemetlen súrlódást csökkenti. Ez a kibocsátott anyag idővel megszilárdul, ez a gyöngy tulajdonképpen.

Na, ezt szeretném én is megvalósítani: a zavaró, irritáló kis dolgokból kincset formálni!

Ui.: Valószínűleg igaz a metafora az egészségügyben dolgozó pozitív kisugárzású emberekre is.