Lehet, hogy kezdek mániákus lenni, ami a nyelvtanulást, nyelvtanítást és e kettő szépségeit-nehézségeit illeti. Nem baj, vállalom :) Azért szóljatok, ha már sok!
Ma olvastam egy cikket. Egy fiatal orosz angoltanárnő írta, és szerintem nagyon érdekes. Érdekes, hogy miket tapasztal manapság Moszkvában egy, a hivatását komolyan vevő nyelvtanár. Ha elém tették volna a cikket helynevek nélkül, hamar azt mondtam volna, a mai Magyarországról szól.......
Anna a folyamatos ön-fejlesztés elkötelezettje (akárcsak én). Így közelíti a nyelvtanítás kérdéseit:
"Óvakodom az általánosítástól. Minden következtetés, amit én magam vontam le, vagy minden amiben én magam hiszek, vitatható, mindenre mindig lehet találni ellenpéldát."
"Oktatáspolitikai kérdésekben forró viták zajlanak országszerte a médiában."
"Sok fiatal nyelvtanár menekül az iskolákból. Természetesen minden ilyen eset mögött más és más indokok húzodhatnak, de a leggyakoribbak a következők: alacsony fizetés, túlterheltség, tanár-szülő konfliktusok és a légkör általában."
"Sokan vannak, akik mindezek ellenére iskolában akarnak tanítani. Az ő esetükben gyakori a kiégés problémája. Elfáradnak, elveszítik a motivációt."
"Meggyőződésem, hogy nyelvtanári szakokon a tanárjelölteknek tanulniuk kellene arról, hogy a világ többi részén milyen idegen nyelvet tanítani."
"Nem tudom, hogy mit tartogat számomra az élet, nem tudom, hogy angoltanítással fogok-e mindig foglalkozni. Ha igen, akkor remélem, nem válok majd fásulttá. Miközben apró léptekkel haladok előre, folyamatosan abban akarok hinni, hogy ha egyszer majd visszanézek, akkor majd mondhatom: Lehet, hogy nem mindig működött, de legalább megpróbáltam. Megpróbáltam másképpen, megpróbáltam jobban." (Én is ebben szeretnék hinni.)
Ha van 5 percetek, és nem gond, hogy angolul van, itt elolvashatjátok az egészet.
http://itdi.pro/blog/2013/02/18/elt-global-issues-ann/
Ígérem, keresek majd hasonló témában Nyugat-európai nyelvtanártól származó gondolatokat is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése