Vers

Kedvencem ez a vers. Nagy-nagy kedvencem. Az egyik legszellemesebb, amit valaha hallottam. De lehet, hogy a legszellemesebb.

Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Dagidix

Bercó általában fél perc alatt bújik bele este a pizsamájába. Szeret hamar túllenni az ilyesfajta időtöltéseken. Egyik este, fürdés után, vártuk-vártuk, hogy a szokásos széles vigyorral kipenderüljön a szobájából, a szokásos itt-ott még megtekeredett frissen magára dobott pizsijében - de nem jött. Egy idő után benéztem hozzá: mit csinálhat vajon?

A látvány, ami fogadott: Bercó áll az ágya mellett 1 db pizsama nadrágban, amit próbál egyre följebb és följebb húzni. Már a hónaljánál járt a nadrág gumis dereka, nadrág alja ennek megfelelően a térdeit közelítette már. "Mit csinálsz, Bercikém?" kérdeztem. "Én vagyok Dagidix" felelte azzal a huncut tekintetével, és közben egyre előrébb düllesztette hasát.

Fényképező sajnos nem volt kéznél: pipaszár lábak és vékony karok ugyebár, vacsival jól megtelt pocak, kidüllesztve, nyakig pizsinaciban. Dagidix szerepben. Olyan nagyon édes volt!

(Az úszótáborban a buszon mindig ment kistévén valami mese. Egyik nap, mint megtudtuk, Asterix és Obelix ment. Amiben állítólag felbukkan időnként bizonyos Dagidix is - ez mély nyomokat hagyhatott Bercóban. :-) )

Apjával most a napokban sokat emlegetjük Dagidixet és persze Emicicát is. Balatonon nyaralnak, nagyszülőkkel. Nagyon csöndes a ház, és alig van morzsa a konyhaasztal alatt..... A szennyestartó pedig még negyedig sincs telve........ Fura, fura, nagyon fura.

Táborok, sportosan

Gyerekek "táborozással" kezdték az idei nyarat. Napközis "táborozással". Először volt focitábor, aztán úszó. Az első csak öcskösnek, a második tesópárnak.

Mindkettő újszerű volt valamiért. A foci azért, mert az itthoni "két fa közé berúgjuk + ha sikerül kivédjük" játékon kívül nem űzi senki nálunk ezt a sportot. Az úszás pedig azért, mert ketten mentek a kis aranyaim.

Foci: óriási siker mint új sportlehetőség (és mint vagányság), óriási elszántság és óriási kedv - meg is van hívva a fiú szeptembertől a helyi utánpótlás edzéseire. El is döntöttük: mehet.

Úszás: nagyon ügyesen vigyázott nagy a kicsire. Kialakult egy ad hoc baráti kör: negyedikes-ötödikes lányokból és egy elsős kisfiúból. Hihetetlen, de nagyon úgy tűnik, hogy igaz: mindenkinek kedvére való volt így együtt játszani/beszélgetni/lenni. Idill. :) Ezen kívül kicsi megtanult háton úszni, nagy pedig rótta a kilométereket a medencében, mindenféle úszásnemben. Pillangó még fárasztja. A 2×1 órás úszások között tanítónénik, egy alsós és egy testnevelő, mindenféle fejlesztő játékokat játszott a gyerekekkel, és megismerkedtek a Margit-sziget minden zegzugával is. Idill még egyszer. :))

Summa summarum: nyári tábor témában büszke vagyok csimotákra, nagyon. És a mi kis falusi iskolánkra is - igazán szuper úszótábort tud szervezni!

Kirucc

Szombaton nagyon sportosak voltunk. Erdei gyalogtúrát teljesítettünk, családilag. Ez nálunk ritkaság.

A nyárnak azt a részét tapossuk most még, amikor is Gábor dolgozik, jó sokat, én pedig gyerekekkel itthon igyekszem dolgosan-hasznosan de azért kikapcsolódosan is tölteni a napokat. Azaz: a nyári szünet kevésbé kényeztetős részét éljük. Volt nyár elején úszótábor is, napközis, testvérkedvezményes, majd erről is írok még. És focitábor is, ami nem tesós buli volt - igaz, 11 éves lányt néha elfogta a vágy, hogy ő is ott lehessen a focitáborban öcskössel. De erről is majd később.

Szóval. A szombati napra valami aktív-pihenés-féle programot akartunk tervezni, ami a mi kis négyesfogatunk minden tagjának örömet okoz. És új autó :) bejáratására is alkalmas. Ráadásul - ezt a mostani tomboló kánikulát már kissé nehezen tűrvén - még hűvös élményt is biztosít.

Így esett a választásunk egy börzsönyi egynapos kiruccanásra.

Autózással kezdtünk: Dobogókő-Esztergom-Párkány-Letkés-Ipolytölgyes-Nagybörzsöny. Nagybörzsönyben, falu szélén, erdei kisvasút állomása előtt leparkoltunk, majd kisvonatra szálltunk. Ez a kisvonatozósdi kortól és nemtől függetlenül bárhol és bármikor sikert arató dolog, ti is így tapasztaljátok?

Végállomáson, Nagyirtáspusztán leszálltunk, és indulhatott az erdei gyalogos körtúra. Indult is, de kellett egy kis idő, amíg bejáratódtunk. Aztán ment, egész jól, 90%-ban tényleg hűvösben (olyan 28-29 fokban). Emi egy neonzöld gyíkra (azóta megtudtuk: pannongyík) azt hitte, hogy valami sárkány és nagyon megijedt, meg aztán nőstény pőcsikek úgy gondolták: a mi vérünk épp jó lesz nekik, és ezért megtiszteltek bennünket azzal a tipikus, nagyon hirtelen nagyon erős csípéseikkel..... Ezektől a kis kellemetlenségektől eltekintve azért jó volt egy csapatként leküzdeni egy ilyen távot. Büszkék voltunk magunkra, na. Számomra a kollektív teljesítményen kívül jó érzés volt, hogy a kertészkedő mozdulatokon kívül más mozdulatokat is tettem testedzés gyanánt. Csak azt sajnáltuk, hogy a fürdőruháinkat nem vittük magunkkal. A nagyirtáspusztai Szent Orbán fogadóból ugyanis szuper wellness szálló lett, melynek medencéje - némi belépődíj ellenében - nemszálló-vendégek számára is rendelkezésre áll. De jól esett volna egyet úszni a gyaloglás után!

Úszás helyett tehát célba vettük az erdei mini vasútállomást, kisvonattal vissza autóig, aztán hopp puha kényelmes autóba be, és irány haza.

Jó volt!

"Ha ma lennék hatéves..."

"..., akkor 2190 napja élnék." - közölte velem ma kisfiam. "Ja, nem is" - tette hozzá gyorsan - "2192 napja, mert volt két szökőév is időközben."

Eltartott egy darabig, amíg utánaszámoltam....... Jobban mondva közösen számoltunk utána, mert megkérdeztem, hogy hogyan is jött erre rá. Kiderült: ő a 730-ból indult ki. 730+730-at kiszámolta, majd hozzáadta még egyszer a 730-at.

Egyébként a számolást hol saját maga szórakoztatására, hol szorongásoldásra használja. Ha jól láttam, akkor ma az előbbi eset forgott fenn.