2012. január 27., péntek

Megint a szülői közösségről

A gyerekek iskolájában van egy harmadikos kislány, akinek szíve pici kora óta csak pacemaker segítségével tudja dolgát végezni. A kis masinával múlt héten valami lett, nem tudni micsoda, és a kislány kórházba került. Állapota állítólag nagyon súlyos volt. Csak és kizárólag műtéttel lehet az ilyenfajta krakk okát megtudni és persze orvosolni is. Sürgős műtétre volt szükség, amihez csak akkor kezdenek hozzá, ha 6-8-10 (nem tudom pontosan mennyi) liter megfelelő összetételű vér ott van készenlétben. Ám a kislány nagyon ritka vércsoportos véréből sem a kórháznak sem a vérellátónak nem volt raktáron.

Adott volt tehát a helyzet: vagy két napon belül összegyűjti a család a megfelelő mennyiségű B Rh negatív vért, vagy... beláthatatlan következmény.

Anyuka az iskolaigazgatótól kért segítséget, igazgató facebook-on elindította a riadóláncot, ami futótűzként terjedt, és: 36 óra alatt mintegy negyven véradó jelentkezett a ritka vércsoporttal. Ismerősök ismerőseinek az ismerősei. Legtöbbjük még életében nem látta a beteg kislányt. Közülük harminc valahányan feleltek meg a szigorú kritériumoknak, de ez is elég volt ahhoz, hogy a műtétet megkezdjék.

A Vérellátó és az orvosok állítólag nem hittek a szemüknek. :)

A kislány azóta szépen lábadozik, a család pedig boldog.

Elhidegülésektől és acsarkodásoktól súlyosan terhelt korszakunkban igenis felébreszthető az önzetlenség és az áldozatkészség. Olyan klassz ez. Nekem legalábbis reményt ad. A modern kommunikációs csatornák segítsége pedig leírhatatlanul nagy volt ebben az esetben. Szép a világ...!

(Még két adalék a mi kis iskolai-szülői-tanári közösségünkhöz: azok után hogy megnyertük az országos pályázatot, aminek köszönhetően kifesthettük az iskolát, összeadtunk annyi pénzecskét az őszi jótékonysági bálon, hogy lett a gyerekeknek új és szuper csocsó- és léghoki-asztaluk, most pedig kupakokat gyűjtünk, hogy legyen az udvaron ping-pong asztal. Nagyon-nagyon fontos: a festésen is, a bálon is sok-sok-sok pluszmunkát vállaltak a tanárok és az igazgató is. Olyan nagy öröm ez számomra.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése