Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, Bercike nem fog járni úszni. Pedig szupermód meg van ebben a suliban szervezve: elsősök közül aki úszós, azokat hétfőn és csütörtökön ebéd után rögtön összeterelik egy terembe, és amíg a többiek udvaron játszanak, addig ők megírják a leckét, tehát nem (nagyon) marad estére. Ez tetszik. Ami miatt mégis visszaléptünk eredeti tervünktől:
1. Egyszerűen úgy éreztük, hogy sok lenne a délelőtti koncentrálás után a délutáni utazás + vetkőzés-öltözés időre + usziban edzőnek maximális megfelelni akarás. (Merthogy tutira megfelelni akarást csinálna belőle a kis manó.)
2. Bercinél ez az úszás dolog olyan spontán módon ment eddig. Tudom, lehetne még csiszolni, meg a technikán javítani, de nem akarom elvenni a folyamat spontán jellegét. Értéknek tartom, hogy ezt nem aggyal csinálja, hanem ösztönösen.
Nővérét viszont befizettük, teljesen más megfontolásokból:
1. Erősíteni kell a hátizmait, mert - mivel sokat nyúlt az utóbbi időben - kialakulófélben van nála a "hanyag tartás" nevű ortopédiai fogalom, ami a gerincferdülés előszobája.
2. Neki bizony-bizony szüksége van arra, hogy egy edzőtől hallja rendszeresen a szigorú követelést. Mentálisan szüksége van arra, hogy fizikai állóképessége növekedjen. Hogy tudja: sokkal többet kibír, mint gondolná. ;-)
Ez utóbbit fél éve Bercinek javasolta a pszichológus, de egyelőre ő még strapálja magát rendesen, nővérkéje viszont kezdi élvezni a lustizás kellemességét és fájdalommentességét. Amit megértek én (milyen jól is tud az néha esni - hajh), de muszáj néha megerőltetnie magát. Legközelebb gipszlevétel után persze. Ami 4 nap múlva lesz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése