... akkor egy gonddal, méghozzá a próbafülke-gonddal, kevesebb.
A minap ruhavásárlásra szántam el magam, saját részre. Tudni kell rólam, hogy ez nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Nagyon nem. De mivel időnként muszáj frissíteni a ruhatáron, ezért nekiindulok néha. Különösképpen nem kedves számomra az az idő, amit a próbafülkében töltök. Ami a vállfán tetszik, az rajtam nem áll jól, ami esetleg jól állna, annak vagy a színével vagy az anyagával (vagy mindkettővel) biztosan van valami problémám. Vagy ha egyikkel sem, akkor az árával.. Nehéz eset vagyok, na. Meg aztán ott az az 1-2-3 kg itt-ott, ami hol fölmegy hol eltűnik rólam. Ha a holfölmegy időszakban próbálok ruhát vásárolni, akkor rendszeresen elkövetem azt a hibát, hogy "majd ha leadom a felelsleget, akkor tök jó lesz a gönc" logika mentén döntök és járulok a kasszához. Az ilyen darabokkal aztán nemigen szoktam kibékülni..
Nade. Mostanában, ha itt vagy ott egy icipicit feszül a kiszemelt darab, akkor logikázhatok úgy is, hogy ha rám szűknek (vagy majdnemszűknek ;)) bizonyul a ruci, akkor az a darab Emire előbb vagy utóbb jó lehet. És tényleg. Másképp áll rajta, de jó. Már kétszer megtörtént. :) Innen már csupán egy kicsike ugrás, és ruhatárunkban lesznek közös darabok. :) Hacsak be nem üt időközben a csakfeketében vagy csakflitteresben vagy tudomisén-miben korszak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése