Aggódós anya

A héten egyik napra jól beharangozták a 15-17 fokos enyhe időt. Le is beszéltem Bercit reggel a melegebbik kabátról - vegye csak a vékonyabbat, amíg lehet. A 15-17 fokból aztán nem lett semmi, max 12 volt, és hozzá hideg szélt fújt még délben is. Biztosan látszódott: ez bizony tipikus vastagkabátos idő. Engem meg szépen evett a fene. Tuti, hogy meg fog fázni ez a gyerek. Hiszen olyan kis vékony. Ráadásul tulajdonképpen én fázítom meg. Reggeli jótanácsommal. Addig-addig morfondíroztam, míg elküldtem Gábort ebéd után a kis lurkóért. (Heti egy itthondolgozós napját töltötte épp.) Nem akarom azt a fránya, akár tavaszig is eltartó orrfújást már most elkezdeni - gondoltam.

Teljesítette is a kérésémet, örült is az apagép, hiszen oly kevésszer megy (ment eddig életében) gyerekintézménybe gyerekért. És iskolaudvarhoz közeledvén mit lát kerítésen keresztül? Fiúgyermek mindennemű kabát nélkül, - hosszú újjú ugyan de - pólóban rohangál az udvaron. Nesze neked aggódás. Oly mindegy, hogy milyen vastagságú a kabát amiben reggel elengedem, ha kicsöngetés után felöltözködés nélkül rohan az udvarra!

Orra pedig száraz azóta is. :)
Az időjárásnak megfelelő öltözködéssel kapcsolatos intelmeket pedig este nem úszta meg. Remélem, megszívleli!

Gyökerek és szárnyak

A facebook-on talált ma rám ez a kis bölcsesség:

"Ha a gyerekek kicsik, adj nekik gyökeret. Ha nagyok, adj nekik szárnyakat." (Hortobágyi Tibor)

Olyan szép, nem?

Újból a tehetségről

Idézet Csermely Péter legfrissebb blogbejegyzéséből:

"A tehetségre hajlamosító tulajdonságok csak rengeteg munka árán válnak valódi értékké. A kivételes érték létrehozásához kivételesen sok munka szükséges. A tehetséget tehát nem megállapítani, hanem fejleszteni kell."

Egyetértek. Nagyon. És azzal is egyetértek, hogy a sok munka fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Mondjuk én az utolsó mondatot inkább úgy fogalmaztam volna: a tehetséget nem elég megállapítani, hanem évekig, évtizedekig folyamatosan fejleszteni kell. Céltudatosan? Ösztönösen? Óriási feladat! Ha gyermekről van szó, akkor óriási szülői felelősség. Néha úgy érzem, túl nagy. Túl nagy feladat megtalálni az egyensúlyt: éljük is a mindennapokat a maguk természetességében, azaz legyen időnk egymásra és a társas kapcsolatokra, de ne maradjanak el a fejlesztések (különórák) sem. Ha az egyikben elmélyedünk úgy istenigazából, a másik biztosan sérül... És olyankor nem tudom eldönteni, melyik a fontosabb: élni és élni hagyni vagy a kivételes érték létrehozásán dolgozni?

Döntök. Egyformán fontos, nincs kecmec.

Kinga, tessék hinni abban, hogy a természetesség és a céltudatosság összeegyeztetése nem lehetetlen!

Ha az ember lánya nagyocska

... akkor egy gonddal, méghozzá a próbafülke-gonddal, kevesebb.

A minap ruhavásárlásra szántam el magam, saját részre. Tudni kell rólam, hogy ez nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Nagyon nem. De mivel időnként muszáj frissíteni a ruhatáron, ezért nekiindulok néha. Különösképpen nem kedves számomra az az idő, amit a próbafülkében töltök. Ami a vállfán tetszik, az rajtam nem áll jól, ami esetleg jól állna, annak vagy a színével vagy az anyagával (vagy mindkettővel) biztosan van valami problémám. Vagy ha egyikkel sem, akkor az árával.. Nehéz eset vagyok, na. Meg aztán ott az az 1-2-3 kg itt-ott, ami hol fölmegy hol eltűnik rólam. Ha a holfölmegy időszakban próbálok ruhát vásárolni, akkor rendszeresen elkövetem azt a hibát, hogy "majd ha leadom a felelsleget, akkor tök jó lesz a gönc" logika mentén döntök és járulok a kasszához. Az ilyen darabokkal aztán nemigen szoktam kibékülni..

Nade. Mostanában, ha itt vagy ott egy icipicit feszül a kiszemelt darab, akkor logikázhatok úgy is, hogy ha rám szűknek (vagy majdnemszűknek ;)) bizonyul a ruci, akkor az a darab Emire előbb vagy utóbb jó lehet. És tényleg. Másképp áll rajta, de jó. Már kétszer megtörtént. :) Innen már csupán egy kicsike ugrás, és ruhatárunkban lesznek közös darabok. :) Hacsak be nem üt időközben a csakfeketében vagy csakflitteresben vagy tudomisén-miben korszak...

Komoly téma

Kisokoskánkat hároméves kora óta foglalkoztatja a halál kérdése. Hullámzó intenzitással fel-felmerül ez nála időnként. A témával kapcsolatos gondolatainak tulajdonképpen az a lényege: nagyon sajnálja, hogy egyszer meghalunk, a meghalást nagyon rossz dolognak tartja.Úgy látom: nem az a fajta gyermeklélek ő, aki a halál tényét elfogadná a maga természetességében. De nem akarom ennél jobban itt kibeszélni konkrét gondolatait ezzel kapcsolatban.

A ma esti kis megnyilvánulását viszont aranyosnak és talán leközölhetőnek tartom. Úgy indult az egész, hogy délután volt szerencsénk látni egy gázolásos baleset következményét - fekete fóliával letakart szerencsétlenül járt gyalogost :( Az élet árnyoldalai. Engem is megviselt. Autóból láttuk, ketten Emivel, szerencsére röpke pillanat erejéig. Este elő-előjött az élmény, volt mit feldolgoznia az érzékeny tízévesnek. Bercike pedig fülelt, mindent szívott magába.

Egyszer aztán jött egy kis legófigurával, aminek hátára valami kocka volt illesztve, a kocka - mint egy hátizsák - háromféle vékonyka pálcával volt felszelrelve. Volt az emberke kezeiben is egy-egy pálca. Olyan kis szelíd harcos kinézete volt a legómanuszkának :) Berci így nyilatkozott róla: "Ez itt az Élet. És épp legyőzte Halált."

Aztán ment tovább, folytatta az építgetést. Olyan nagyon aranyos volt.

Úszás

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, Bercike nem fog járni úszni. Pedig szupermód meg van ebben a suliban szervezve: elsősök közül aki úszós, azokat hétfőn és csütörtökön ebéd után rögtön összeterelik egy terembe, és amíg a többiek udvaron játszanak, addig ők megírják a leckét, tehát nem (nagyon) marad estére. Ez tetszik. Ami miatt mégis visszaléptünk eredeti tervünktől:
1. Egyszerűen úgy éreztük, hogy sok lenne a délelőtti koncentrálás után a délutáni utazás + vetkőzés-öltözés időre + usziban edzőnek maximális megfelelni akarás. (Merthogy tutira megfelelni akarást csinálna belőle a kis manó.)
2. Bercinél ez az úszás dolog olyan spontán módon ment eddig. Tudom, lehetne még csiszolni, meg a technikán javítani, de nem akarom elvenni a folyamat spontán jellegét. Értéknek tartom, hogy ezt nem aggyal csinálja, hanem ösztönösen.

Nővérét viszont befizettük, teljesen más megfontolásokból:
1. Erősíteni kell a hátizmait, mert - mivel sokat nyúlt az utóbbi időben - kialakulófélben van nála a "hanyag tartás" nevű ortopédiai fogalom, ami a gerincferdülés előszobája.
2. Neki bizony-bizony szüksége van arra, hogy egy edzőtől hallja rendszeresen a szigorú követelést. Mentálisan szüksége van arra, hogy fizikai állóképessége növekedjen. Hogy tudja: sokkal többet kibír, mint gondolná. ;-)

Ez utóbbit fél éve Bercinek javasolta a pszichológus, de egyelőre ő még strapálja magát rendesen, nővérkéje viszont kezdi élvezni a lustizás kellemességét és fájdalommentességét. Amit megértek én (milyen jól is tud az néha esni - hajh), de muszáj néha megerőltetnie magát. Legközelebb gipszlevétel után persze. Ami 4 nap múlva lesz! :)

Suli kiértékelő

Hihetetlen, de iskolakezdés óta eltelt egy hónap. Így már van némi kis élménykupacunk. :)

Kisokos
Csak azért veszem őt előre, mert mégiscsak ő a kis elsős, ráadásul korán beiskolázott eset. De véletlenül sem azért, mert ő volna a fontosabb vagy az előrébbvaló!

Pozitív
1. Nagyon szeret suliba menni. Beismerte, hogy azt hitte, nagyon nehéz lesz, de valójában könnyű. (A mindenségit ennek a fránya szorongásnak...) Tanulni jó - szokta mondani röviden és tömören.
2. Nem mutatja fáradtságnak vagy kimerültségnek semmi jelét + nem lett beteg eddig még (kop-kop-kop), pedig volt már mindenféle fertőző nyavalya az osztályban.
3. Lefutotta 10 percen belül a hosszú távot (nem tudom hány méter) torna órán. Tudjuk, látjuk, hogy szeret futni, de azt nem tudtuk, hogy egy-két évvel idősebb mezőnyben is tud az élvonalban lenni. :)
4. Ma volt pirospont-összesítés matekból. Eddig 14 pirospontja van, ezzel második az osztályban. (Van egy kislány, aki 15-öt gyűjtött eddig.) Gratula!
5. Délután a leckeírást teljesen önállóan csinálja. Leül, amikor elkezdi, és feláll, amikor kész. Lelkiismeretes, ez nem újdonság. És hát ott a tesó, akitől ezt a jószokást látja réges-régóta. Közepes mennyiségű lecke van, aminek nagyon örülök. Mármint annak, hogy nem túl sok. 30-60 perc alatt megvan/nap.
6. Vannak barátai!!! És van a "még-lehet-hogy-ő-is-a-barátom-lesz" kategória. :)
7. Meghívtunk négy fiút az osztályból egy kis szülinapi játszásra egyik péntek délután. Picit izgultunk, (ööö izé, izgultam), hogy hogy s mint lesz ez, hisz alig-alig ismerik egymást, de kihagytam a számításból, hogy a gyerekek jófejek! Nem számít náluk, hogy mióta ismerik egymást. Játszottak fél órát bent, majd két és fél órát fociztak kint. Kétszer 5 perc szünet volt, amikor ettek-ittak.
8. Nagyon cuki, amikor a német dalokat énekli. Egyszerűen odavagyok ilyenkor tőle, nem tagadom.
9. Szereti a hittant.
10. Jókedvű.

Negatív
1. Egyszer harmadikos kistaknyosok nagyfiúk megverték Bercit az udvaron. Erről többet sajna nem tudok, mert Berci szerint túl van tárgyalva, de annyit sikerült belőle kihúznom, hogy nem nagyon fájt. ? Remélem, nem ismétlődik meg. Ha mégis, akkor fel van készítve: mondja azt a harmadikosoknak, hogy hívni fogja az ötödikes testvérét. Klassz tesó büszkén fogadta ezen szerepét. De sose legyen rá szükség.
2. Kissé szamárfülesek a könyvei. Mindig felgyűri, amikor írogat/rajzolgat. Nem tudom, hogy ez miért van, de egyelőre nem csinálunk ügyet belőle. Megemlítem néha, hogy próbáljon meg odafigyelni a könyv- és füzetlapok sarkaira.

Pozitív de átcsaphat negatívba
1. A fél tanári kar + a konyhás és takarító nénik is odavannak Berciért. Örülök, hogy szeretik/szeretgetik és sokat dicsérik, de jaj, nehogy elbízza magát a kis-szememfénye.

Kiskos
És hogy mi van a nagy-szememfényével az új közegben? Kiindulási alap a gipszelt kar, ugyebár. :( Ezen kívül:

Pozitív
1. Egy-kétnaponta elmondja, hogy szerinte ez egy nagyon jó iskola. :)
2. Hamar beilleszkedett, vannak barátnői. (Ismert már néhány lányt cserkészetről és a nyári kézműves táborból.) Az első kb 10 nap kiközösítés nélkül ment: hármasban együtt tengették szabadidejüket, az utóbbi néhány napban viszont már elő-előfordult, hogy kiszorítva érezte magát. Törvényszerű ez kiskamasz lányoknál? Ez az "én barátom nem te barátod" játék? Olyan nehéz. Alsóban is végigéltük ezt néhányszor. Azt hittem, vége. Hát nincs vége... Annak mindenesetre örülök, hogy megosztja ilyen jellegű gondjait velem, de sajna nemigazán tudok semmi okosat mondani neki. Valamit azért mindig próbálok kitalálni. Szomjazza a jótanácsaimat. Aranyom, bogaram.
3. Nagyon-nagyon-nagyon kedveli osztályfőnökét, aki a matekot és technikát tanítja. Meg is táltosodott matekból. :)
4. Jár bábszakkörbe.
5. Jár egy nem túl messzi gimibe matekszakkörre. Leírom ide, mert annyira ritkaság manapság: ez ingyenes dolog! Hatosztályos a gimi, és ötödikeseknek tartja ezt az egyik matek tanár.
6. Önállóan közlekedik helyben, és időnként Békásmegyeren is. Ez nekem elég sok izgalom, bevallom. Napi kapcsolatban vagyok az őrangyalokkal. Egyoldalú ez a kapcsolat, mert mindig csak kérem őket, vigyázzanak nagy-szememfényére odakinn a ronda világban. Aztán meg hálát adok nekik.
7. Ügyi volt, és felvételt nyert az emeltszintű angolra. Neki ez dicsőség, én pedig azért örülök, mert beszédcentrikus órák ezek.
8. Elfogadja a hittant.
9. Általában jókedvű.

Negatív azaz inkább úgy mondanám: küzdelmes dolgok

1. Féltékeny az öcsire. Miért csak az ő leckéjét ellenőrizzük (nem igaz), miért csak neki segítünk (nem igaz), miért, miért, miért? Vannak, akik azt mondják, hogy az első gyerekek egész életét végigkíséri a féltékenység. Én ezt nem szeretném. Az én első gyerekem legyen a kivétel, ami erősíti a szabályt!
2. Óriási ritkaság, hogy elkészül időre. Akár reggel, akár délután a különórák előtt, akár este a lefekvéssel. Mintha nem érzékelné, hogy az idő folyamatosan telik. Van neki egy álomvilág-félesége, ahol időtlenség uralkodik. Meg vagyok lőve a módszerek tekintetében. Néha már ott tartok, hogy legszívesebben hagynám elkésni. Aztán persze nem hagyom...

Fogalmam sincs, hogy pozitív vagy negatív
1. Alig-alig kell tanulnia. És tele van ötösökkel... Túl könnyű lenne? Várok még egy kicsit, hogy ezt kijelentsem. Mostanában nagyon hosszúak a délutánok számára, mivel nem tud furulyázni és úszni sem. Nagyon-nagyon várjuk, hogy lekerüljön a gipsz. Még 5 nap - borzasztóan soknak tűnik.

Kikristályosodott 2.

Most maximálisan következetlen leszek, cseppet sem bölcs és nyilván teljesen érthetetlen (nagyon rossz, de ez van): "Kisokos és Kiskos"-on egyelőre mégis marad minden a régiben. Azaz nem kezdek új blogba, és nem titkosítom ezt. Még. Egyszer majd biztosan. De most még egy ideig a megszokott kerékvágásban szeretnék haladni. Változás csupán a grafikában, amint látjátok. :)