Piros pont...

... Kisokos leendő iskolájának vagy talán inkább tanító nénijének: augusztus utolsó vasárnapjára szervezett egy kirándulást, amikor is a leendő első bések + családjaik középnehéz erőpróbák közepett ismerkedhettek egy kicsikét. Egymással nameg a tanító nénivel és a napközis tanító bácsival. Másodjára tapasztalom, hogy a közösségépítés erőssége a Szentistvántelepi Általános Iskolának, és ez nekem bizony nagyon tetszik. Hiszen a tehetség is jobban bontakozik ki és a gátlások is jobban oldhatók olyan helyen, ahol családias a légkör!

A kirándulás jól sikerült, eltekintve attól a három perctól, amíg Bercikének fájt, hogy megcsípte a darázs. :-( Utána minden rendben volt, a csípés gyönyörűen elmúlt, és legalább megtudtuk, hogy Kisokos nem allergiás az ilyesmire (sem). Remélem, hogy a Miki nevű leendő osztálytárs is kiheverte már az ő darázscsípését. Miki - szerencsétlenségére - homloka legkeményebb részére kapta a támadást. Nagyon-nagyon fájlalta, szinte sokkos állapotba került, és a végén a füle környékére is panaszkodott. Szegényke.

Nem akarjuk túlzásba vinni az izgulást semmiképp sem, de ma már azért folyamatosan ott motoszkál a fejünkben és a hasunkban is: milyen lesz holnap az első nap a suliban?

De ne ezen rágódjunk, inkább nézegessük a vasárnapi kirándulás képeit:

Vízi mérföldkő 2.

Mai újabb mutatvány a vízben: Bercike felhozza a nagymedence aljáról a bedobott ötforintost (mondani sem kell, a játékot nővérétől leste el). Ha csak úgy le akar úszni érte, akkor nem bírja leküzdeni magát az aljáig, hiába nyomja nagyon a lábtempókat lefelé. Minden bizonnyal B. izomerejénél nagyobb a felhajtóerő. :) Ezért inkább ugrik egy hatalmas fejest, így szerez lendületet, és ezzel a módszerrel meg tudja kaparintani a medence fenekén nyugvó pénzérmét. Nagyon elszánt! :)

Vízi mérföldkő

Ezen a héten strandra járok a gyerekekkel minden délután, hogy:

1. kiélvezzük a nyarat amíg még lehet,
2. mozogjunk sokat vízben = ússzunk minél többet, én is! illetve hogy
3. könnyedén átvészeljük a kánikulát.

Tegnap azaz rögtön az első strandos napunkon az történt, hogy véletlenül itthon felejtettük a karúszót. Nagyok a gyerekek, segítenek bepakolni, de még így is (vagy épp ezért :)) becsúsznak hibák. A karúszó hiánya egy pillanatra kicsit bajosnak tűnt, hiszen Berci azzal szokta idejét tölteni a strandon, hogy karúszókkal felszerelkezve játssza a nagyon vízi embert a mély vízben. Ugrik, pörög, forog, úszkál hason s háton, még a medence aljára is próbál lemenni - már amennyire a karúszók engedik. Én pedig nyugodt lehetek végig a karúszók nyújtotta biztonság tudatában. Ajjaj, mi lesz velünk az ügyes kis vízenfenntartó szerkezetecskék nélkül - gondoltam egyik pillanatban, majd hirtelen eldöntöttem: akkor legyen itt az ideje annak, hogy az úszástanulásba komolyabban is belevessük magunkat. Ilyen tanítvánnyal könnyű:

Az orrbefogáshoz beugrás esetén még ragaszkodik. Ha ezt sikerül kiváltania buborékfújással, akkor mindkét kezét használhatja kartempózásra, és akkor meg is van az úszástudás!

A teljesség kedvéért: ilyen, amikor csak úgy siklik, lábtempóval megtámogatva de orrbefogás nélkül (aminek a vége egy kis vízbeszippantás):

Az a szerencse, hogy víznyelés után azonnal folytatja ott, ahol abbahagyta. :) Én ezt nem értem. Annyira utáltam gyerekkoromban, amikor orromba ment a víz! Mindegy. A lényeg: büszke vagyok erre a kis manócskára, ismét. :)))

Kifestettük az iskolát

Nem szoktam egyébként a külcsínre túl sokat adni, de most örülök. Örülök annak, hogy pénteken, tanévkezdés előtt 12 nappal megszépült gyerkőckéim iskolája. Tetszenek nekem az ilyen egybeesések: mi idén tavasszal beírattuk ide a két gyereket, mindketten most kezdenek itt a majdnem teljesen idegenben, és pont most történik ilyen nagy felújítás, ami 30-40 évben egyszer szokott megesni. (Meg kell jegyezzem, nagyon ráfért szegény csóri épületre.) Ráadásul társadalmi munkában, amiben mind a négyen részt vettünk.

Az igazgató, a tanárok, a polgármester, a helyi tűzoltók, volt és jelenlegi tanulók, de legnagyobb létszámban anyukák és apukák - mintegy kétszázan - egyetlenegy nap alatt kifestettük a jó öreg Sz. Általános Iskolát kívül s belül. Régebben büszkélkedtem itt a közösen megnyert pályázattal kapcsolatban: http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/06/gyozott-az-osszefogas.html

Volt bográcsos ebéd háromféle, sütemény harmincféle, zsíros kenyér, slágerek a hangosbemondóból, egész jó szervezés, azaz minden ami a vidám munkavégzéshez szükséges. :) Ismerkedtünk is leendő osztálytársak szüleivel is, tanárokkal is, szóval bőrünkön éreztük a közösen elvégzett munka közösségteremtő erejét. :) Én még rég nem látott szegedi ismerőssel is találkoztam a pályázatkiíró cég managerei között. Kicsi a világ. :)

Mi Gáborral jelen voltunk a kezdéskor, reggel 6 óra után nem sokkal hengert ragadtunk. EmiBerci 9 körül csatlakoztak. Radiátort festettek, felmostak, maszkolószalagot szedtek le, könyvet poroltak, könyvespolcot törölgettek. Ha megunták, egy kicsikét olvasgattak. :) Gábor aztán elment dolgozni, fontos határideje van neki holnapután. Becsülöm őt azért, hogy kemény és sok munkája kellős közepén hajnali néhány órára felcsapott épíőipari segéderőnek :)

Ilyen, amikor nem a billentyűzet kattog az ujjai alatt, hanem az ecset forog a kezeiben, létra tetjén.

Ez pedig már a majdnem kész állapot. Én valamit törölgetek, Emi mosdónál szorgoskodik, Berci pedig keresi: mit csinálhatna valami hasznosat?

Klassz volt, élmény volt, máskor is, bármikor!

Hatványozós és kedveskedős

Na, mivel Orsi felbátorított arra, hogy nyugodtan dicsekedjek itten gyerekeim okosságairól, ezért (és csak ezért :)) bejegyzek ide most megint egy matekost.

Bercike jött ma délelőtt, hogy eljutott négytől százhuszonnyolcig. Mondom neki, hogy az nagyon klassz, de miben? Milyen játékban, vagy a legózásnak talán valamelyik fázisában? Merthogy a legózás mint játéktevékenység mostanában mindent visz. Esetleg megszámolta a legókockákat? Nem tudtam hirtelen, hogy hogyan is kellene értenem az említett számokat. Aztán megmagyarázta: négytől indult, a számhoz mindig hozzáadta önmagát, és így eljutott százhuszonnyolcig. Gyermek tehát hatványoz, anélkül, hogy tudná mi az a hatványozás. :) Tudom, kettőtől lenne igazán tuti, de én elfogadom ezt így is hatványozásnak. :) Egyébként nem sikerült kideríteni, vajon miért pont néggyel kezdte a sort?

Aztán. Emi már nem kérte a paprikát, amit a kifli mellé kapott. Egy olyan hosszában-szeletnek a fele volt kb. Tekergett az egész gyerek egész teste jobbra-balra. Szenvedett. Tudja jól, hogy nem szeretem, ha egy-két falat ételt hagynak meg, de akkor sem bírta leküldeni. Kibökte: nem kéri. Nyílt a szám, hogy tessék megenni, lecsúszik az, dirib-darab ételeket nem szeretnék a tányéron látni otthagyva. De Berci megelőzött: "Add ide, én szívesen megeszem." (Pedig már a keksznél tartott.) Hamm, bekapta. Egy helyre megy, mondta. Emi arcán a megkönnyebbülés mosolya, és valami köszi-félét is motyogott. Testvérbecsület és összetartás a tetőfokon. "Berci, te ilyen jó vagy?" kérdeztem. Mire ő: "Csak azért vagyok jó, mert Te jó vagy, Anya." :-)

Rólam szóltak a hírek - eredmény!

Talán volt értelme annak, hogy többen megkérdeztük email-ben: hol van már az eredményhirdetés. Jobb későn mint soha, a szervezők ma reggel kitették a honlapra a díjazottak névsorát. http://www.hirtv.hu/hirtv/?article_hid=379278
Emi nincs köztük. :( És sajna a nyertes pályaműveket nem hozták nyilvánosságra. Pedig kíváncsi lettem volna a kis fogalmazványokra... De természetesen gratula a dobogósoknak, akik egyébként mind a hárman 10-11 évesek és lányok!

Logika

A minap Kiskos gondolta, feltesz egy jó nehéz kérdést Kisokosnak. Valamifajta csokis kekszeket rendezgetvén megkérdezte: Ha nyolcat ettünk meg, és még hat van a dobozban, akkor mennyi volt összesen a dobozban? Berci gondolkodott, gondolkodott. Úgy nézett ki, bele fog törni a bicskája, de aztán mégiscsak jött a válasz: 14. Megkérdeztük, hogy hogyan jött rá erre az eredményre. A felelet: azt tudom, hogy 7+7=14, és ez pont jó, mert ha nyolcból elveszek egyet, a hathoz meg ugyanazt az egyet hozzáadom, akkor az olyan mintha azt kérdeznétek tőlem, hogy hét meg hét az mennyi. :-) Soha nem tanítottuk neki ezt a fajta logikázgatást. Ez jön belőle, magától. Ahogyan nővére ujjai közül a kézműves szépségek. Büszke vagyok na, és néha muszáj dicsekednem! Azaz legszívesebben mindig dicsekednék, de az szörnyű lenne, jajj. Innentől vissza is fogom magam, ígérem! :-)

Rólam szóltak a hírek - eredmény nuku

Mivel az elmúlt héten olyan sokan találtak rá blogomra a "rólam szóltak a hírek eredmények" és a "rólam szóltak a hírek díjazottak" keresőszavakkal, hogy mostmár meg kell szólalnom, egy kicsit aktuálisan is. Merthogy ez elég régen volt: http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/07/rolam-szoltak-hirek.html

A nem túl jó hírem az, hogy sehol semmi hír a pályázat kiértékelésével kapcsolatban. Sőt, telefonon sem sikerült őket elérnem + elektronikus levelemre sem reagálnak. A pályázati kiírás úgy szólt, hogy telefonon értesítik a díjazottakat, és az interneten is közzéteszik a nyertesek listáját. No, ez utóbbi biztosan nem történt meg. Előbbiről pedig nincs infóm. (Ha valaki a díjazottak közül olvassa soraimat, az légyszi, légyszi írjon! pellekinga kukac megalith pont hu. Hogy megvan a döntés, megvannak a díjazottak, vége a bulinak, nyugi mindenki. Olyan rossz ez a bizonytalanság!) Szerintem 2 dolog lehetséges:

1. Az első három helyezett régen értesítve van. A szervezők kizárólag rájuk koncentrálnak, mindenki más le van ejtve.
2. Nyári szabadságolások és/vagy egyéb okok (fejetlenség, káosz, összeveszések, feledékenység, magánéleti gondok, neadjisten betegség stb) miatt egyáltalán nincs még döntés.

Kedves eredményhirdetést kíváncsian várók, figyeljetek. Írjatok nekem, és akkor közösen talán okosabbak leszünk. De talán az is célszerű lenne, ha minél többen érdeklődnétek az info@hirtv.net címen úgy, hogy a tárgymezőbe beírjátok: "rólam szóltak a hírek". Egyébként tervezi valaki, hogy szombaton elmegy az Erzsébet téri családi napra, ahol elvileg díjkiosztás is lesz?

Maximalista gyerek bemérgesedik

Ilyen az, amikor Kisokos nagyon nem elégedett saját magával, legyen szó nem többről, mint egy néhány cm-es vonalka meghúzásáról. A néhány centis vonalka tökéletlenségéből ő már előre látta, hogy az egész rajz ronda lesz. Ettől aztán jól kétségbe is esett. Össze is omlott lelkileg. Szegénykém.

De hála Istennek klassz tesó klasszul kihúzta őt a gödörből! :-) De Bercikém, muszáj lesz megtanulnod saját magadat kihúzni a gödörből!

És hogy miért rajzolgatnak androidokat? Fura ez nekem is, dehát ha egyszer apa okostelefonokra programoz, akkor nincs mit tenni. Jól van ez talán így. Ha csak az lenne nekik terítéken, ami belőlem jön, akkor borzasztóan maradi gyerekek lennének.  Jajj, csak azt ne. :S