Gondoltam, hallgatok egyszer az eszemre, és fogtam magam, beírattam Kisokosunkat kosárlabda-táborba. Nagyfiúk már nemcsak otthon hawai-kodnak egész nyáron Anyuci szárnyai alatt. Nagyfiúk megállják a helyüket "idegen" környezetben, és nagyfiúk sportolnak is keményen. Nem, nem ottalvós, hanem olyan reggel nyolctól délután 4-ig tartó. És nem, nem idegenekkel, hanem egyik legjobb ovis baráttal és Andi nénivel, aki az ovis kosár-edzéseket tartotta évközben. Helyszín: Óbudai Kaszások (időnként magyar bajnok csapat) tornacsarnoka. Ma az első nap, remélem minden rendben!
Végigcsináltam ezt Emivel is, ő is öt éves múlt, amikor először "táborozott" - ráadásul ő úszó táborral indított -, de az valahogy teljesen más volt. Neki láthatóan szüksége volt mindenféle programra és társaságra, Bercike pedig olyan itthonülős típus. A fő ok persze a klassz nővér - mindig van kivel játszani, de a természete is más. Ha tehetné, reggeltől estig legózna. Hát, ezen a héten keveset fog legózni. Hiányolni is fogja szerda magasságában, azt hiszem! Sebaj. Attól is nagy valaki, hogy a vágyai teljesülését tudja vagy legalábbis megtanulja késleltetni is, igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése