Tudom, hogy fokozatos az átmenet, meg nem olyan drámai, meg mi is túléltük, de mégis, azt hiszem, új korszak kezdődött egyetlen lányom életében, ami számomra is nagy dolog. Szombattól datálom, hogy Kiskos belépett a kamaszkorba vagy talán annak előszobájába. Feltette ugyanis a kérdést: mi értelme annak, hogy élünk? Khm....
Igaz, volt olyan is néhány hete, hogy alig tudtam megvigasztalni. Problémája a következő volt: barátnője 139 cm és 27 kg, ő pedig 137 cm és 28 kg volt az iskolai mérésen. Ebből arra következtetett, hogy ő nagyon alacsony és eléggé kövér is! És ezt teljesen komolyan gondolta. Szegényke. Ilyeneken emésztődik. Még az a szerencse, hogy nem magában őrlődik, hanem kisírja magából. Így talán tudok neki segíteni a feldolgozandók feldolgozásában. Remélem legalábbis.
Egyébként pedig az elmúlt héten rendre azt álmodta, hogy hopp, lehúzza a gipszet karjáról, és aztán szalad egy nagyot. Ez ma valósággá vált! Nem lehúzta, hanem doktor bácsi levágta, és szaladni még egy hónapig nem szabad, de a szabadság nagyobb foka érezhető. :-)
És hogy ugráljunk egy kicsit össze-vissza az időben, ide illesztek egy képet a kicsi gipszről, ami 10 napig szolgált. (Elnézést az idősíkok csereberéléséért. Most egyébként is olyan összevissza napjaink vannak. Nem szeretem, de mindig ilyen a nyári szünet eleje. Majdcsak beáll a rend. Remélem, mihamarabb.)
Az epret és a cseresznyét a barátnői rajzolták, a báránykát ő. Egész jól mutatott!
Ez meg vasárnap délutáni pihi az udvaron, saját készítésű kuckóban. Nálunk nemigen van még árnyék a kertben, ezért szoktak ilyen fűre-ledöntött-napernyős kinti hajlékot készíteni maguknak. Berci el is aludt benne, ebéd után, ami nagy ritkaság őnála. Most az volt a deal, hogy vagy alszik délután, és lesz világító pálcázás késő este sötétben, vagy nem alszik, de akkor 8-kor takarodó. Ő megbeszélte magával, hogy inkább az előbbit választja. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése