Volt pénteken nagyon édes ballagása is neki. Énekes-verses-játékos kis műsorral, tarisznyával, ünnepi uzsonnával, tortával - óvó nénik igazán kitettek magukért. A kedvenc versét hajlandó volt itthon is elmondani, a kamera előtt. Következzék tehát blogom első sajátkészítésű videója:
Igazából nem nagyon füllött a foga a produkcióhoz, de azért a kedünkért megtette. A vers végén csücsörített is egy alaposat: "nesze nektek, elmondtam, de mostmár mennék a dolgomra." Háttérben pedig pár másodpercig látható, hogyan kell peonzát gipszelt karral feltekerni. Egyébként azóta már helyes kis könyékig érő gipszet kapott a kis vakmerő lány. Mi volt első dolga szombaton gipszcseréből hazatérvén? Hintázott egy kicsikét, és a végén hopp, leugrott. Naiv anyja pedig azt gondolta három hete: ha másra nem, hát arra biztosan jó volt ez a kimozdulásos csuklótörés, hogy Kiskos vissza fog venni vakmerőségéből. De nem, önmagát senki nem tudja megtagadni. :)
És a mozgókép után néhány állókép (technikai okok miatt csak az itthon készültekből tudok mutatni):
Csak komolyan, nagyfiúsan.
Ez olyan, mintha a "Ballag már a vén diák"-ot énekelné.
Pedig csak valamit mond éppen.
Tarisznya tartalmával ismerkedve.
Sok szerencsét, Bercike!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése