Tábori kiértékelő

Tegnap-tegnapelőtt is nagyon bennem volt, hogy életünk "Kisokos életében először táborozik" c. felvonásának csupa pozitív epzódjait ide jól lejegyezzem, de babonából türtőztettem magam. Ma megvolt a tábor utolsó napja, most pedig épp pizsamában legózós idill van a gyerekszobában, úgyhogy jöhet az értékelő! :)

1. Hétfő este. Berci hintázás közben szomorú ámde illedelmes hangon közli: nem túl élvezetes a tábor, itthon sokkal jobb lenni! (Erre azért számítottam. Igazából meg is sajnáltam, de abban a minutumban hopp, vagyányra és erősre vettem a figurát, és valami olyasmit mondtam, hogy "Ó, hát persze, minden kezdet nehéz. De meglátod, minden nap jobban fogod érezni magadat!" Elfogadta.)
2. Kedd. Csak aludni jön haza, mert Ákosék (ovis barát) elkérték őt délutáni-esti játszásra. Elengedtem. Annyit megtudtam azért este, hogy napközben szert tett egy új barátra. Bálintnak hívják. Azzal az édes-komoly arckifejezésével közölte ezt a bizalmas tényt. :)
3. Szerda. Uszodában voltak. Berci este kérte, hogy tanítsam meg úszni, mert Ákos is tud már. Persze, hogy megtanítom. Örömmel!
4. Szerda és csütörtök reggel fél hétkor felöltözve jött, jókedvűen, tele energiával. (Indulás negyed kilencre volt beütemezve egyébként.) Pedig egyik este sem feküdt korán, és délutáni alvás sem volt a táborban. Ezen a ponton nem jöttek be tippjeim. Arra készültem, hogy mindenféle testi-lelki jelei lesznek a kimerültségnek nála. Gyermek strapabíróbb, mint anyja gondolja. :)
5. Csütörtökön mi kértük el Ákost, így ez az este is szocializálódós volt. Mindkét kisfiú ennivaló volt. Ebbe a napba még belefért az is, hogy Bercinél megtört a peonza iránti antipátia. Profi lett hamar. :)
6. Péntek. Egyet tudok erről a napról: paradicsomleves és palacsinta volt az ebéd, amiből lehetett repetázni. :) Este még láthattam néhány új peonza-trükköt is. Ügyes dolog azért ez a kis vacak, zsinórra erősített műanyag búgócsiga. :)

Óbudai Kaszások kosárlabda tábora klassz dolog, Kisokos pedig stramm legény! Bírja a gyűrődést, esetleges elkedvetlenedése jól kontrollálható. Csak így tovább, Bercike!

Uborka

Ma reggel kígyóuborkát szeleteltem a vajas zsemléhez. Híreket időnként figyelemmel kísérő Kiskos Emese ezt látván, így kezdett kérdezősködni:
- Biztos ehetünk uborkát? Nem lesz tőle hasmenésünk?
- Kicsim, ez egy napig volt hír, másnap azt közölték, hogy mégsem az uborka a ludas, ráadásul ez már két hete volt, és nézd meg: Magyarországon nem lett a járványból semmi, úgyhogy vegyél bátran az uborkából - hangzott oktató-nevelő válaszom. Hozzátettem: Egyébként sem adunk ilyen vaklármákra és ilyen téveszmékre.
Mire a válasz:
- Ez nem téveszme, ez egy jó játék!

És milyen igaza van! Jó játék szivatni a jónépet mindenféle baromsággal, és biztosan jó játék a félelemkeltés is. Bízom benne, hogy ez tényleg csak játék, azt pedig nagyon remélem, hogy mi meg szabadon eldönthetjük, hogy részt veszünk benne vagy sem!

Ide kell még idéznem Edward Northcliff brit sajtómágnás gondolatát 1910-ből: "Hír az, amit eltitkolnak. Az összes többi hirdetés." Kissé sarkított a megfogalmazás, de van igazságalapja bőven, azt hiszem!

Tábor

Gondoltam, hallgatok egyszer az eszemre, és fogtam magam, beírattam Kisokosunkat kosárlabda-táborba. Nagyfiúk már nemcsak otthon hawai-kodnak egész nyáron Anyuci szárnyai alatt. Nagyfiúk megállják a helyüket "idegen" környezetben, és nagyfiúk sportolnak is keményen. Nem, nem ottalvós, hanem olyan reggel nyolctól délután 4-ig tartó. És nem, nem idegenekkel, hanem egyik legjobb ovis baráttal és Andi nénivel, aki az ovis kosár-edzéseket tartotta évközben. Helyszín: Óbudai Kaszások (időnként magyar bajnok csapat) tornacsarnoka. Ma az első nap, remélem minden rendben!

Végigcsináltam ezt Emivel is, ő is öt éves múlt, amikor először "táborozott" - ráadásul ő úszó táborral indított -, de az valahogy teljesen más volt. Neki láthatóan szüksége volt mindenféle programra és társaságra, Bercike pedig olyan itthonülős típus. A fő ok persze a klassz nővér - mindig van kivel játszani, de a természete is más. Ha tehetné, reggeltől estig legózna. Hát, ezen a héten keveset fog legózni. Hiányolni is fogja szerda magasságában, azt hiszem! Sebaj. Attól is nagy valaki, hogy a vágyai teljesülését tudja vagy legalábbis megtanulja késleltetni is, igaz?

Hétvégi idill képekben

Van az úgy néha, hogy a hétvége nyugisra sikerül. Apa sem dolgozik - mármint számítógépén nem, de házban s ház körül annál többet -, Anya sem hajtja agyon magát, amely két tényből kifolyólag gyerekek még édesebbek, mint amilyenek egyébként szoktak lenni. (És közben valahogy ki is takarítottunk, a kerttel is egy csomót haladtunk és még túrós sütit is gyártottam vasárnap uzsira. Hogy miért nem tud gyakrabban ilyen gördülékeny és hatékony lenni minden?)

Barátnőinek készít búcsúajéndékot - jövőre hárman három különböző iskolába fognak járni.

A kis ártatlanképű haramia várja, hogy kivétessen ketrecéből, és akkor indulhasson kanapé mögé bebújós, vezetékeket megrágcsáló, bogyókat magából itt-ott  kigurító körútjára.

Uzsi - vajas-mézes kenyér meggyel...

... utána ereszd el a hajam.

Berci bemutatja, hogy hogyan kell szörfözni pancsolóban...

...majd azt, hogy az egésznek igazából az az értelme, hogy a végén jól bele is lehet csobbanni a vízbe!

Huncutságban mindig partnerek.

Este filmnézést terveztünk, ezért aprónépet megkértük, hogy (természetesen jutalom fejében) intézzék egyedül a fürdés-fogmosás-mesélés-elalvást, aminek ez volt a végeredménye. Melegük is volt, egy ágyban is akartak lenni, és egyáltalán. Boldogságos.

Boldogság világnapja

Tegnap délután - idén először - üzembe helyeztem gyerekek számára a felfújhatós gyerekmedencét, amit nagy örömmel birtokba vettek + új, nagyméretű vízipisztolyaikat is felavatták. És "a buli akkor buli, ha minél többen vannak" alapon áthívták szomszéd kislányokat is a pancsi-partyra. Volt ott minden - egymás lövöldözése, óriás lubickolás, pisztolyos bújócska, záporeső imitálás, ilyenek. Felszabadult nyári volt a hangulat. Bercike is teljes mellszélességgel, hála Istennek maximálisan oldottan részt vett a mókában, majd közölte: "Különben ma van a boldogság világnapja." Mire én: "Tényleg?" (Bevettem. Pillanatra azt hittem, tényleg létezik ilyen, tényleg mostanában, és ő hallotta ezt valahol.) Berci-féle válasz: "Itt nálunk most van a boldogság világnapja!" :)

Fénykép legközelebb. :(
Remélem, sokszor lesz a nyáron boldogság világnapja nálunk.

Kamaszkor?

Tudom, hogy fokozatos az átmenet, meg nem olyan drámai, meg mi is túléltük, de mégis, azt hiszem, új korszak kezdődött egyetlen lányom életében, ami számomra  is nagy dolog. Szombattól datálom, hogy Kiskos belépett a kamaszkorba vagy talán annak előszobájába. Feltette ugyanis a kérdést: mi értelme annak, hogy élünk? Khm....

Igaz, volt olyan is néhány hete, hogy alig tudtam megvigasztalni. Problémája a következő volt: barátnője 139 cm és 27 kg, ő pedig 137 cm és 28 kg volt az iskolai mérésen. Ebből arra következtetett, hogy ő nagyon alacsony és eléggé kövér is! És ezt teljesen komolyan gondolta. Szegényke. Ilyeneken emésztődik. Még az a szerencse, hogy nem magában őrlődik, hanem kisírja magából. Így talán tudok neki segíteni a feldolgozandók feldolgozásában. Remélem legalábbis.

Egyébként pedig az elmúlt héten rendre azt álmodta, hogy hopp, lehúzza a gipszet karjáról, és aztán szalad egy nagyot. Ez ma valósággá vált! Nem lehúzta, hanem doktor bácsi levágta, és szaladni még egy hónapig nem szabad, de a szabadság nagyobb foka érezhető. :-)

És hogy ugráljunk egy kicsit össze-vissza az időben, ide illesztek egy képet a kicsi gipszről, ami 10 napig szolgált. (Elnézést az idősíkok csereberéléséért. Most egyébként is olyan összevissza napjaink vannak. Nem szeretem, de mindig ilyen a nyári szünet eleje. Majdcsak beáll a rend. Remélem, mihamarabb.)

Az epret és a cseresznyét a barátnői rajzolták, a báránykát ő. Egész jól mutatott!

Ez meg vasárnap délutáni pihi az udvaron, saját készítésű kuckóban. Nálunk nemigen van még árnyék a kertben, ezért szoktak ilyen fűre-ledöntött-napernyős kinti hajlékot készíteni maguknak. Berci el is aludt benne, ebéd után, ami nagy ritkaság őnála. Most az volt a deal, hogy vagy alszik délután, és lesz világító pálcázás késő este sötétben, vagy nem alszik, de akkor 8-kor takarodó. Ő megbeszélte magával, hogy inkább az előbbit választja. :-)

Fel vagyok háborodva

Ha jól emlékszem, ez már a második ilyen című bejegyzésem. Volt egy ilyen, egyszer régen nagyon régen: http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/03/fel-vagyok-haborodva.html

Most más a téma. Most azon vagyok felháborodva, hogy egy kb. másfél millió magyar által olvasott és nagyra tartott hetilapban mennyire de mennyire kishitűségre "nevelő" cikk látott napvilágot.

Két hete (azt hiszem 2011/20. számban) megjelent a Nők Lapjában egy riport "A Kormányhivatal dönt" címmel. Az írást sajnos nem tudom ideidézni, mert online nem jelent meg, én meg már rég kidobtam az újságot, de a lényege az volt, hogy ha valaki fiának/lányának 6-7 éves kora körül iskolakezdéssel kapcsolatban (menjen vagy ne menjen) mást javasol a nevelési tanácsadó, mint amit a szülő szeretne illetve amiben legnyugodtabb lélekkel + legjobb szívvel támogatni tudja gyermekét, nos akkor menni kell fellebbezéssel egyre magasabb és magasabb szintre, hogy aztán a végső döntést a Kormányhivatal mondja ki.

Üzenet: Kedves Szülők! Igaz, hogy reggelente Önök engedik el az éppen aktuális oktatási intézménybe az Önök lelkiállapotától erősen függő életkorban lévő gyermeküket, és igaz, hogy ma olyan a helyzet Magyarországon, hogy az iskolák de az óvodák is nagyfokú együttműködést/mindenféle támogatást várnak el a szülőktől és a családoktól, sőt mi több: ezek az intézmények működésük egyre nagyobb részét a családok áldozatvállalására alapozzák, kedves Szülők, mégsem Önök azok, akik eldönthetik: mikor kezdje meg az első osztályt gyermekük. Mindenféle felsőbb szervek és hatóságok jobban tudják azt Önöknél. Idegen emberek szava előtt Önöknek és egész családjuknak fejet kell hajtani, és Önöknek, kedves Szülők, idegen emberek véleménye szerint kell családi életüket szervezniük.

Ez iszonyú!

A valóság az, hogy ma Magyarországon vannak óvodák akik lasszóval fogják a gyerekeket, és vannak akik nem bírnak a túljelentkezéssel mit kezdeni. Előbbiek minden eszközzel visszatartják, utóbbiak próbálnak megszabadulni a 6-7 év körüli gyerekektől. És van még ezer meg ezer egyedi indok, amiért óvoda vagy iskola fel akar venni, vissza akar tartani vagy el akar utasítani egy gyermeket. Ha a szülő mást szeretne iskolába menetel idejével kapcsolatban mint óvoda (iskola), akkor tessék leülni óvoda vezetővel (iskolaigazgatóval), és tessék közelíteni az álláspontokat. Nekem az a tapasztalatom, hogy ez nem lehetetlen!

Az egész téma jogi szabályozása teljesen hézagos és itt-ott még ellentmondásos is. Aki elolvassa az oktatási törvény + a nevelési tanácsadók működéséről szóló rendelet ide vonatkozó passzusait, az látni fogja a káoszt. Ilyen kaotikus szabályozásban lehetetlen puszán a jogra támaszkodni. Tessék a józan észre támaszkodni, és tessék saját magatokban és saját meglátásaitokban hinni, kedves szülőtársaim!

Győzött az összefogás

Örömteli nap volt számomra és Budakalász számára a tegnapi nap: napvilágot látott a "Let's colour!" pályázat eredményhirdetése, miszerint a Köszönjük Hapci Benő pályázat, gyermekeim leendő iskolájának pályázata első helyezést ért el!

:)))))))))))))))))))))))))

Írtam a pályázatról 1-2 héttel ezelőtt:
http://kis-o-kos.blogspot.com/2011/05/osszefogas.html
Azért az energiát ad az embernek, amikor a nagyon kitartó és nagyon profi közösségépítő munkát siker koronázza. Kézzel fogható siker. Nekem személy szerint pedig energiát ad, hogy az a kitartó és profi közösségkovácsoló ember, aki ilyen mértékű lelkesítésre képes, nos ő éppen annak az iskolának az igazgatója, ahová gyermekeim szeptembertől járni fognak. Ugye ahol lelkes az igazgató, ott lelkesek a tanárok is?!

Szóval nyáron iskolát festünk, mázolunk, tisztogatunk, szépítünk, amitől remélhetőleg energikussá, jókedvűvé, derűssé válnak tanárok, szülők, diákok. Elmúlt években nagyon rossz tapasztalataim vannak ugyanis a tanárok munkakedvét illetően. Rögtön hozzáteszem, mert nagyon fontos: nagy-nagy-nagy-nagy tisztelet a kivételnek, mert azért van kivétel, hála Istennek!

Elballagott!

Mostmár aztán tényleg visszaszámolunk. Sőt, kezd eluralkodni a búcsúzás szomorúsága is rajtunk: még négy nap és eggyel sem több az ovi Kisokos életében. Ennyi lett volna??? Hiszen most volt, hogy beszoktattam!

Volt pénteken nagyon édes ballagása is neki. Énekes-verses-játékos kis műsorral, tarisznyával, ünnepi uzsonnával, tortával - óvó nénik igazán kitettek magukért. A kedvenc versét hajlandó volt itthon is elmondani, a kamera előtt. Következzék tehát blogom első sajátkészítésű videója:

Igazából nem nagyon füllött a foga a produkcióhoz, de azért a kedünkért megtette. A vers végén csücsörített is egy alaposat: "nesze nektek, elmondtam, de mostmár mennék a dolgomra." Háttérben pedig pár másodpercig látható, hogyan kell peonzát gipszelt karral feltekerni. Egyébként azóta már helyes kis könyékig érő gipszet kapott a kis vakmerő lány. Mi volt első dolga szombaton gipszcseréből hazatérvén? Hintázott egy kicsikét, és a végén hopp, leugrott. Naiv anyja pedig azt gondolta három hete: ha másra nem, hát arra biztosan jó volt ez a kimozdulásos csuklótörés, hogy Kiskos vissza fog venni vakmerőségéből. De nem, önmagát senki nem tudja megtagadni. :)

És a mozgókép után néhány állókép (technikai okok miatt csak az itthon készültekből tudok mutatni):

Csak komolyan, nagyfiúsan.

Ez olyan, mintha a "Ballag már a vén diák"-ot énekelné.

Pedig csak valamit mond éppen.

Tarisznya tartalmával ismerkedve.

Sok szerencsét, Bercike!