... a körzetes általános iskolában a leendő elsős tanító nénikkel és tanító bácsival. Elmentünk ugyanis az "Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?" elnevezésű ovisoknak szánt ismerkedő programra. Benyomásaim:
1. Nagyon családias, mindenki mindenkit ismer. Ennek tudom be, hogy sem az igazgató sem a tanítók nem mutatkoztak be, hanem rögtön belevágtak a közepébe. Idővel aztán beazonosítottam én is, hogy ki kicsoda.
2. Kissé öreg, kissé lerobbant az épület, mintha 1960-ba visszutaztunk volna. Ezt csak azért jegyzem meg, mert érdekes volt, egyébként nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki.
3. Nyelvi bemutató is volt, kisiskolások kis színdarabokat mutattak be illetve körjátékokat játszottak németül, angolul. Aranyosak voltak, de nem osztom azt a divatos vélekedést, miszerint első osztálytól kell nyelvet tanulni. Ártani talán nem árt, de ne menjen az anyanyelvi képzés és a szabad játék rovására.
4. Óriási kincs, hogy falusias jellegű utcákon sétálva 5 perc alatt ott vagyunk.
5. Én örülök annak, hogy a napközis nevelő férfi.
6. Kisokosunk oldott volt, önálló és bátor. Úgy mozgott ott, mintha mindig is ezt csinálta volna. :-)))
A fényképező sajnos itthon maradt. :-(
Jövő héten folyt. köv. Kézműves foglalkozás lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése