Nőjél, nőjél hamarabb!
Ez a népi ovis mondóka jutott eszembe, ugyanis egész hétvégén kertészkedtünk. No nem búzamagot vetettünk, hanem retket, salátát, metélőhagymát, korai borsót + dughagymát. Kellett ásni, gereblyézni, végtelen hosszú és végtelenül erős tarack gyökerekkel megküzdeni, nameg öntözni. Mától eső, aminek vetemény szempontjából nagyon örülök. (A sárra, ami eluralkodik majd utcánkban, nem gondolok.) Aztán naponta kétszeri leskelődés: bújnak-e már a kicsi csírák, ami gyerekek számára is izgi. Veteményezés alatt ők inkább hintázgattak + mindenfélét játszogattak. Tegnap délután szomszéd kislányokat is áthívták.
Derekamról most inkább nem írok, csak annyit: az "alig-bírok-lehajolni-csillagokat-látok" állapot pár nap alatt mindig enyhülni szokott. Addig is elnézegetem a tavaly nyár végi fotókat, hogy ne feledjem: megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése