Ez a bejegyzés Kisokosról fog szólni.
Új logikai játékot szerzett az egyik óvó néni. Rubik Gubanc-ot. Reggel örömmel mutatta nekem.
Délutános óvó néni a nap végén egy fotót keresett elő telefonján: Berci napközben megoldotta a feladványt. Annyi engedményt kapott, hogy nem muszáj szabályos négyzetnek lenni a végső formának, de minden színű zsinórnak mindig legyen folytatása. De nem ezért írok most. Hanem azért, mert délutános óvó néni a következőt mesélte, miközben a fotót nézegettük:
"Berci sokáig dolgozott rajta, kitartóan. Amikor a végén megdicsértem, Anyuka, akkor a fiú azt válaszolta, hogy Erzsi nénivel (egyik dadus) együtt raktuk ki. A dicséretre úgy reagált, hogy a világ legtermészetesebb módján közölte: a dicsőség nem egyedül az övé. Anyuka, ennek a gyereknek az igazságtudata és becsületessége olyan magas, hogy minden egyéb tulajdonságát felülmúlja."
Hát, igen. Túlságosan hasonlít anyjára......
2011. március 24., csütörtök
2011. március 19., szombat
Tegnap megismerkedtünk...
... a körzetes általános iskolában a leendő elsős tanító nénikkel és tanító bácsival. Elmentünk ugyanis az "Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?" elnevezésű ovisoknak szánt ismerkedő programra. Benyomásaim:
1. Nagyon családias, mindenki mindenkit ismer. Ennek tudom be, hogy sem az igazgató sem a tanítók nem mutatkoztak be, hanem rögtön belevágtak a közepébe. Idővel aztán beazonosítottam én is, hogy ki kicsoda.
2. Kissé öreg, kissé lerobbant az épület, mintha 1960-ba visszutaztunk volna. Ezt csak azért jegyzem meg, mert érdekes volt, egyébként nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki.
3. Nyelvi bemutató is volt, kisiskolások kis színdarabokat mutattak be illetve körjátékokat játszottak németül, angolul. Aranyosak voltak, de nem osztom azt a divatos vélekedést, miszerint első osztálytól kell nyelvet tanulni. Ártani talán nem árt, de ne menjen az anyanyelvi képzés és a szabad játék rovására.
4. Óriási kincs, hogy falusias jellegű utcákon sétálva 5 perc alatt ott vagyunk.
5. Én örülök annak, hogy a napközis nevelő férfi.
6. Kisokosunk oldott volt, önálló és bátor. Úgy mozgott ott, mintha mindig is ezt csinálta volna. :-)))
A fényképező sajnos itthon maradt. :-(
Jövő héten folyt. köv. Kézműves foglalkozás lesz.
1. Nagyon családias, mindenki mindenkit ismer. Ennek tudom be, hogy sem az igazgató sem a tanítók nem mutatkoztak be, hanem rögtön belevágtak a közepébe. Idővel aztán beazonosítottam én is, hogy ki kicsoda.
2. Kissé öreg, kissé lerobbant az épület, mintha 1960-ba visszutaztunk volna. Ezt csak azért jegyzem meg, mert érdekes volt, egyébként nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki.
3. Nyelvi bemutató is volt, kisiskolások kis színdarabokat mutattak be illetve körjátékokat játszottak németül, angolul. Aranyosak voltak, de nem osztom azt a divatos vélekedést, miszerint első osztálytól kell nyelvet tanulni. Ártani talán nem árt, de ne menjen az anyanyelvi képzés és a szabad játék rovására.
4. Óriási kincs, hogy falusias jellegű utcákon sétálva 5 perc alatt ott vagyunk.
5. Én örülök annak, hogy a napközis nevelő férfi.
6. Kisokosunk oldott volt, önálló és bátor. Úgy mozgott ott, mintha mindig is ezt csinálta volna. :-)))
A fényképező sajnos itthon maradt. :-(
Jövő héten folyt. köv. Kézműves foglalkozás lesz.
2011. március 18., péntek
Hogyan lehetne újjáépíteni...
... a magyar oktatási rendszer egészét? Avagy mire jutott a bölcsek tanácsa az elmúlt másfél év alatt - erről olvastam egy érdekes cikket. Akik szeretik a neméppen rövid elmélkedéseket, azoknak szívből ajánlom: http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/27
2011. március 16., szerda
Mag, mag, búzamag...
... benne aluszik a nap,
Nőjél, nőjél hamarabb!
Ez a népi ovis mondóka jutott eszembe, ugyanis egész hétvégén kertészkedtünk. No nem búzamagot vetettünk, hanem retket, salátát, metélőhagymát, korai borsót + dughagymát. Kellett ásni, gereblyézni, végtelen hosszú és végtelenül erős tarack gyökerekkel megküzdeni, nameg öntözni. Mától eső, aminek vetemény szempontjából nagyon örülök. (A sárra, ami eluralkodik majd utcánkban, nem gondolok.) Aztán naponta kétszeri leskelődés: bújnak-e már a kicsi csírák, ami gyerekek számára is izgi. Veteményezés alatt ők inkább hintázgattak + mindenfélét játszogattak. Tegnap délután szomszéd kislányokat is áthívták.
Derekamról most inkább nem írok, csak annyit: az "alig-bírok-lehajolni-csillagokat-látok" állapot pár nap alatt mindig enyhülni szokott. Addig is elnézegetem a tavaly nyár végi fotókat, hogy ne feledjem: megéri!
Nőjél, nőjél hamarabb!
Ez a népi ovis mondóka jutott eszembe, ugyanis egész hétvégén kertészkedtünk. No nem búzamagot vetettünk, hanem retket, salátát, metélőhagymát, korai borsót + dughagymát. Kellett ásni, gereblyézni, végtelen hosszú és végtelenül erős tarack gyökerekkel megküzdeni, nameg öntözni. Mától eső, aminek vetemény szempontjából nagyon örülök. (A sárra, ami eluralkodik majd utcánkban, nem gondolok.) Aztán naponta kétszeri leskelődés: bújnak-e már a kicsi csírák, ami gyerekek számára is izgi. Veteményezés alatt ők inkább hintázgattak + mindenfélét játszogattak. Tegnap délután szomszéd kislányokat is áthívták.
Derekamról most inkább nem írok, csak annyit: az "alig-bírok-lehajolni-csillagokat-látok" állapot pár nap alatt mindig enyhülni szokott. Addig is elnézegetem a tavaly nyár végi fotókat, hogy ne feledjem: megéri!
2011. március 13., vasárnap
Banános csokigolyók
Egy elfogult anya bejegyzése következik, igen. És nem, sajnos megint nem sikerült a fotódokumentáció, mert mire eszembe jutott, hogy elő kellene venni a masinát, már csak 2 szem volt a tál aljában.
Ez bizony az az eset, amikor nem Kisokos, hanem Kiskos alakítását kell megörökítenem naplómban. Kilenc és fél évesen ugyanis a következővel lepte meg családját: saját maga által kitalált finomságot gyártott. Ő azt ötölte ki, hogy ha néhány banánt összepépesít, és azt összekeveri darált kekszporral + kakóporral + csipetnyi fahéjjal, szegfűszeggel + némi cukorral és reszel hozzá még egy kis citromhéjat is, akkor abból biztosan lehet majd golyókat formázni, amik biztosan nagyon fincsik lesznek. Fincsik is voltak, de mennyire! Ilyenkor lehet anyuka elfogult, ugye?
Ez bizony az az eset, amikor nem Kisokos, hanem Kiskos alakítását kell megörökítenem naplómban. Kilenc és fél évesen ugyanis a következővel lepte meg családját: saját maga által kitalált finomságot gyártott. Ő azt ötölte ki, hogy ha néhány banánt összepépesít, és azt összekeveri darált kekszporral + kakóporral + csipetnyi fahéjjal, szegfűszeggel + némi cukorral és reszel hozzá még egy kis citromhéjat is, akkor abból biztosan lehet majd golyókat formázni, amik biztosan nagyon fincsik lesznek. Fincsik is voltak, de mennyire! Ilyenkor lehet anyuka elfogult, ugye?
2011. március 10., csütörtök
Az elmaradt farsangi képek
Van az úgy nálunk néha, hogy férj fotóz, feleség látja a képeket, többször megnézi, gyönyörködik bennük, de csak napokkal később szerzi meg azokat saját gépére. Ilyesmi történt az ovis farsangi felvételekkel is. Javulok, ígérem, egyszer még lehetek én is olyan, mint a profi bloggerek és bloggerinák: mindig van náluk fényképezőgép, mindig dokumentálnak, és soha sem késlekednek.
Szóval a bölcsis Micimackó, a kiscsoportos cirmos cica, a középsős békakiály után a nagycsoportos Berci bekeményített: félelmetes kalózzá változott farsang alkalmából.
Szóval a bölcsis Micimackó, a kiscsoportos cirmos cica, a középsős békakiály után a nagycsoportos Berci bekeményített: félelmetes kalózzá változott farsang alkalmából.
Utolsó simítások
Kicsit fura ez a viselet
A kincs
Csak tudományosan
A korán érkező jelmezesek csapata
2011. március 9., szerda
A szorongás csúnya kis ördög
Sajnos nagyon ritkán veszem elő a Bibliát. Azért időről időre újból és újból ledöbbenek azon, hogy Jézus példabeszédei milyen erősek tudnak lenni. Itt van például ez. Szerintem alapvetően a "szorongás versus bátorság"-ról szól. Szorongásról, mely önbizalomhiányból fakad. Átvitt értelemben a tehetséggel is szokták összefüggésbe hozni ezt a kis példázatot.
A tálentumokról szóló példabeszéd
"Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt tálentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt tálentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt tálentumot kapott, és felmutatta a másik öt tálentumot: Uram, öt tálentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Jól van, te hűséges derék szolga - mondta neki ura. Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Jött az is, aki két tálentumot kapott, és így szólt: Uram, két tálentumot adtál, nézd másik kettőt szereztem. Jól van, te hűséges derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Végül jött az is, aki csak egy tálentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe tálentumodat. Itt van, ami a tiéd. Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a tálentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz tálentuma van. Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki: akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Máté 25. 14-30)
Hogy a félelem mennyire rossz tanácsadó! Sürgősen kutatnom kell szorongásoldó technikák elsajátítása ügyében!
Én speciel kíváncsi lennék arra is, hogy mit mond az Úr egy olyan esetre, amikor a szolga bátor, elindítja a vagyonka kamatoztatását, de az öt rábízott pénzből nulla lesz, mert bebukja próbálkozását vagy nem hozzák vissza neki a megbeszélt időben a pénzecskét stb. Soha nem tudom, hogy mennyit módosultak a leírt szavak ahhoz képest, amit Jézus valóban mondott, miközben lejegyezték, majd lefordították görögre, latinra, majd az egyház kanonizálta majd megszületett a magyar verzió. ?
A tálentumokról szóló példabeszéd
"Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt tálentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt tálentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt tálentumot kapott, és felmutatta a másik öt tálentumot: Uram, öt tálentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Jól van, te hűséges derék szolga - mondta neki ura. Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Jött az is, aki két tálentumot kapott, és így szólt: Uram, két tálentumot adtál, nézd másik kettőt szereztem. Jól van, te hűséges derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Végül jött az is, aki csak egy tálentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe tálentumodat. Itt van, ami a tiéd. Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a tálentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz tálentuma van. Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki: akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Máté 25. 14-30)
Hogy a félelem mennyire rossz tanácsadó! Sürgősen kutatnom kell szorongásoldó technikák elsajátítása ügyében!
Én speciel kíváncsi lennék arra is, hogy mit mond az Úr egy olyan esetre, amikor a szolga bátor, elindítja a vagyonka kamatoztatását, de az öt rábízott pénzből nulla lesz, mert bebukja próbálkozását vagy nem hozzák vissza neki a megbeszélt időben a pénzecskét stb. Soha nem tudom, hogy mennyit módosultak a leírt szavak ahhoz képest, amit Jézus valóban mondott, miközben lejegyezték, majd lefordították görögre, latinra, majd az egyház kanonizálta majd megszületett a magyar verzió. ?
2011. március 7., hétfő
Nem kis sztár!
"Ha a tehetséges fiatalt a környezetében lévő felnőttek "sztárolják" anélkül, hogy segítenének megkeresni az útját, előfordulhat, hogy nem fog célt találni magának, pontosabban: kiváló adottságait másképp, másra használja - például arra, hogy elhárítsa a munkát, a feladatokat, hogy kijátssza a felnőtteket egymás ellen, hogy manipuláljon másokat, vagy hogy olyan "imázst" építsen fel, amely olcsón biztosítja számára a kortárscsoportban az előnyös pozíciót." (Dr. Buda Mariann: Óriás leszel? 96. oldal)
Nagy-nagy-nagy-nagy hiba sztárolni egy tehetséges gyereket csak azért, mert az átlagos képességűeknek való tanagyagot erőfeszítés nélkül elsajátítja!
Adottság önmagában kevés.
Adottság + erőfeszítés + önbizalom, ebből már lehet valami.
Nagy-nagy-nagy-nagy hiba sztárolni egy tehetséges gyereket csak azért, mert az átlagos képességűeknek való tanagyagot erőfeszítés nélkül elsajátítja!
Adottság önmagában kevés.
Adottság + erőfeszítés + önbizalom, ebből már lehet valami.
2011. március 4., péntek
Mellékszereplő vagy főszereplő?
Többen kérdeztétek, hogy mi a helyzet Emivel. Felmerült a kérdés, hogy ő is főszereplő-e vagy inkább mellékszereplő, de érdeklődtetek affelől is, hogy milyen az ő tehetsége, mit szól ő ehhez az egész helyzethez.
Kezdjük a végén. Jelen blogkezdemény láttán az volt az első reakciója, hogy bebújt a párnája alá, és amikor kijött levegőt venni, könyörögve kérte, hogy róla ne írjak, ő ne szerepljen a képeken sem. Mondtam neki: Oké, ez ugyan nehéz lesz, de megpróbálom. Csak mondja meg, hogy miért nem szeretné. A válasz egy rövid és tömör "Azért, mert nem akarom" volt. Akik ismerik rapszódikusságát, azok tudják: nála gyakran megesik, hogy minél erősebben tiltakozik valami ellen, azt később annál inkább megszereti. Mint kos-szülött és mint első gyerek szép kis szélsőségekre hajlamos. Anya egyelőre tiszteletben tartja a blog-béli szereplés elleni tiltakozását, de ha nagyon fontosnak érzem, bizony beveszem a történetbe őt is.
Aztán. Tulajdonképpen tehetséges gyereknek nevezem őt is, ha arra gondolok, hogy az iskolában nemigen tud ötöstől eltérő jegyet szerezni. Ha nem készül, akkor az ötös tartomány alsó határát súrolja, ha készül, akkor csillagos ötös. Az igaz, hogy matekból sokszor 1-2 hét fáziskéséssel fogadja be az új anyagot, de az is igaz, hogy kézműveskedésben kiemelkedő. Délutános tanító nénije csak annyit mond Emi műveit ismervén, hogy: "Ő egyszerűen érzi, hogyan kell." Ott van az is, hogy furulyából tanára szerint nagyon gyorsan lehet vele haladni. 10 hónapos kora óta szaladgál, 4,5 éves kora óta olvas, korán kezdett rajzolni, nagyon érdeklődő, nagyon nyitott minden újra. Viszont: nem jellemző rá sem túlzott szorongás, sem hiperaktivitás, sem álomvilágban éldegélés, sem különösebb szocializációs nehézségek (na jó, új társaságban nem azonnal oldódik), semmi olyasmi, ami az extrán tehetségesek velejárója szokott lenni.
Hogy mit szól Bercihez? Teljesen természetes számára, hogy az öcskös olyan, amilyen. Hatalmasakat játszanak - és veszekszenek - együtt. Szerepjátékok, kuckóépítés, legó-világ és fasín-pályarendszerek: órákig elvannak egy-egy vasárnapon, de még hétköznap esténként is. (Anya szerint ez is közrejátszhat abban, hogy a nyolcosztályos gimnázium még korainak minősült nála.) Utóbbi időben sokat rajzolnak közösen. Ezt pl nyáron készítették együtt, amíg én lekvárt főztem:
Emi azon kívül, hogy kitalálta és megtervezte, az alábbiak szerint osztotta ki a feladatokat: ő rajzolt és vágott, Berci színezett és ragasztott, és gyúrta a kis papírgalacsinokat a tenger fenekére. Én csak akkor láttam, amikor elkészült, és hozták a konyhába hátuk mögött tartva, és táddááámmmm, megmutatták! Ilyenkor jó, nagyon jó anyának lenni! :)))) (Előzmény: Olaszországban, ahol nyaraltunk, a strandon épp medúza-invázió volt.)
És hogy Emi mellékszereplő vagy főszereplő? Mint két fiatal szerelmest szülőkké avató kis jövevény, fő-fő-fő-fő-főszereplő. Mint Berci életének és tehetségességének egyik legmeghatározóbb eleme, mindenképpen főszereplő. A mindennapjainkban: természetesen főszereplő. Mint ennek a blognak ihletője azonban: talán inkább mellékszereplő, mivel nem lóg ki annyira sorból, mint öccse. Róla is tudnék, tudtam volna jópofa dolgokat írni, a kiscsajnak igen eredeti megnyilvánulásai vannak, de melyik gyereknek nincsenek? Azt mondanám talán, hogy tehetségessége nem okoz nála másság-ot. A politika sajnos már csúnyán befeketítette ezt a kifejezést, mégsem jut most jobb eszembe. Értitek, ugye?
Kezdjük a végén. Jelen blogkezdemény láttán az volt az első reakciója, hogy bebújt a párnája alá, és amikor kijött levegőt venni, könyörögve kérte, hogy róla ne írjak, ő ne szerepljen a képeken sem. Mondtam neki: Oké, ez ugyan nehéz lesz, de megpróbálom. Csak mondja meg, hogy miért nem szeretné. A válasz egy rövid és tömör "Azért, mert nem akarom" volt. Akik ismerik rapszódikusságát, azok tudják: nála gyakran megesik, hogy minél erősebben tiltakozik valami ellen, azt később annál inkább megszereti. Mint kos-szülött és mint első gyerek szép kis szélsőségekre hajlamos. Anya egyelőre tiszteletben tartja a blog-béli szereplés elleni tiltakozását, de ha nagyon fontosnak érzem, bizony beveszem a történetbe őt is.
Aztán. Tulajdonképpen tehetséges gyereknek nevezem őt is, ha arra gondolok, hogy az iskolában nemigen tud ötöstől eltérő jegyet szerezni. Ha nem készül, akkor az ötös tartomány alsó határát súrolja, ha készül, akkor csillagos ötös. Az igaz, hogy matekból sokszor 1-2 hét fáziskéséssel fogadja be az új anyagot, de az is igaz, hogy kézműveskedésben kiemelkedő. Délutános tanító nénije csak annyit mond Emi műveit ismervén, hogy: "Ő egyszerűen érzi, hogyan kell." Ott van az is, hogy furulyából tanára szerint nagyon gyorsan lehet vele haladni. 10 hónapos kora óta szaladgál, 4,5 éves kora óta olvas, korán kezdett rajzolni, nagyon érdeklődő, nagyon nyitott minden újra. Viszont: nem jellemző rá sem túlzott szorongás, sem hiperaktivitás, sem álomvilágban éldegélés, sem különösebb szocializációs nehézségek (na jó, új társaságban nem azonnal oldódik), semmi olyasmi, ami az extrán tehetségesek velejárója szokott lenni.
Hogy mit szól Bercihez? Teljesen természetes számára, hogy az öcskös olyan, amilyen. Hatalmasakat játszanak - és veszekszenek - együtt. Szerepjátékok, kuckóépítés, legó-világ és fasín-pályarendszerek: órákig elvannak egy-egy vasárnapon, de még hétköznap esténként is. (Anya szerint ez is közrejátszhat abban, hogy a nyolcosztályos gimnázium még korainak minősült nála.) Utóbbi időben sokat rajzolnak közösen. Ezt pl nyáron készítették együtt, amíg én lekvárt főztem:
Emi azon kívül, hogy kitalálta és megtervezte, az alábbiak szerint osztotta ki a feladatokat: ő rajzolt és vágott, Berci színezett és ragasztott, és gyúrta a kis papírgalacsinokat a tenger fenekére. Én csak akkor láttam, amikor elkészült, és hozták a konyhába hátuk mögött tartva, és táddááámmmm, megmutatták! Ilyenkor jó, nagyon jó anyának lenni! :)))) (Előzmény: Olaszországban, ahol nyaraltunk, a strandon épp medúza-invázió volt.)
És hogy Emi mellékszereplő vagy főszereplő? Mint két fiatal szerelmest szülőkké avató kis jövevény, fő-fő-fő-fő-főszereplő. Mint Berci életének és tehetségességének egyik legmeghatározóbb eleme, mindenképpen főszereplő. A mindennapjainkban: természetesen főszereplő. Mint ennek a blognak ihletője azonban: talán inkább mellékszereplő, mivel nem lóg ki annyira sorból, mint öccse. Róla is tudnék, tudtam volna jópofa dolgokat írni, a kiscsajnak igen eredeti megnyilvánulásai vannak, de melyik gyereknek nincsenek? Azt mondanám talán, hogy tehetségessége nem okoz nála másság-ot. A politika sajnos már csúnyán befeketítette ezt a kifejezést, mégsem jut most jobb eszembe. Értitek, ugye?
2011. március 3., csütörtök
Tegnap befigyelt egy kis nyafi
Folytattuk a hévezés + gyaloglás edzésprogramot. Úgy indult, hogy majdnem autóba ültem, mert ronda szeles lett az idő. De legyőztem a kisördögöt. Hogy Berci megérzett ebből az anyai billegésből valamit vagy sem, nem tudom, mindenesetre ő is mintha el akart volna gyengülni egy kicsit. Az oviban öltözködés közben bepróbálkozott egy kis nyafival, miszerint "Jaj, ne már, inkább autózzunk!" Sürgősen és ellentmondást nem tűrően tudtára kellett hoznom, hogy 1. Az én fülem az ilyen stílusú és tartalmú mondatokat sajnos nem hallja meg, 2. Otthon a garázsban pihen az autó, úgyhogy jobb, ha elkezdi pakolgatni lábacskáit. Amikor kiléptünk az ovi ajtaján, onnantól már minden úgy ment, mint múltkor. Jókedvű séta, jó tempóban. A szél sem volt vészes végül is.
2011. március 1., kedd
Eldöntöttük!
Megbeszéltük, csűrtük-csavartuk, mérlegeltük, aludtunk rá kettőt, majd eldöntöttük: Kisokos anyukája, apukája és testvére inkább vállalja a korai beiskolázással együttjáró feladatokat, mint az oviban maradás során várhatóan jelentkező nehézségeket. Itthon segítjük, támogatjuk, erősítjük, ahogyan csak tudjuk, sok-sok játszást biztosítunk számára, de amíg gyermekintézményben tartózkodik, legyen ellátva neki való feladatokkal.
Mivel gyermekünk nem tanköteles korú, kell még futnunk néhány kört a nevelési tanácsadónál, iskolaérettségi vizsgálatok és társai - semmi ilyesmit eddig még nem csináltunk. Remélem, a procedúra simán fog menni. Óvó néniktől beutalót fogok kapni, amivel aztán időpontot kell kérnem. Egyelőre sok bennem a kérdőjel. Mire számíthat az ember egy ilyen vizsgálaton?
Mivel gyermekünk nem tanköteles korú, kell még futnunk néhány kört a nevelési tanácsadónál, iskolaérettségi vizsgálatok és társai - semmi ilyesmit eddig még nem csináltunk. Remélem, a procedúra simán fog menni. Óvó néniktől beutalót fogok kapni, amivel aztán időpontot kell kérnem. Egyelőre sok bennem a kérdőjel. Mire számíthat az ember egy ilyen vizsgálaton?
Apró örömök
Tegnap először sikerült gyalog + hév + gyalog mennem oviba, iskolába. Egyetlen afférom volt csak, a héven odafelé menet nem volt nálam elég kp (155 Ft – na jó, ez tényleg ciki, de hát van ilyen, nem?), nem tudtam a kallernél jegyet venni. Tágra nyílt ártatlan szemekkel, a legnagyobb természetességgel megkérdeztem tőle, hogy kártyával fizethetek-e nála, de a kéksapkás nem volt humoros kedvében, azonnal leszállított. Így hát 10 perc várakozás, következő hév utolsó kocsijába bepattanás, egy megálló bliccelés. Ez a mai kalandom. Gyerekek hazafelé teljesen strapabíró módon viselkedtek, örömmel állapíthattam meg, hogy még nem korcsosultak el teljesen a 2 év mindennapi autózás mellékhatásaként. Gyalogoltak, ahogyan kell, kétszer 15 percet. Mindig így legyen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)