1. Rutinos, testileg-lelkileg edzett, MAGABIZTOS szülők kezeibe kerül, de hall/lát nem kevés jelenetet, aminek az az oka, hogy a nagy féltékeny őrá. (Mit kezd ezzel a kicsi kis lelke???)
2. Már a bölcsőben gyakorolhatja a „miért küzdjek és miről mondjak le” elnevezésű, kortól függetlenül egyébként igen nehezen elsajátítható tudományt – helyből edzettebb lesz, de a kevesebb direkt figyelem ketteskéknél okozhat önbizalomhiányt is.
3. Nem fenyegeti az a veszély, hogy túl sokat van a szülők figyelmének középpontjában, de elkényeztetődhet „az édes kicsi” okán.
4. Rengeteget tanul nagytestvérétől: számtalan nagyos éneket, mondókát, mesét hall, akár angolul, németül is, nagyos játékok is körülveszik, hamar „jár” (elsősorban délutánonként) óvodába, iskolába. Cinege cipője, szorzótábla, kikérdezendő angol szavak röpködnek körülötte. Minden körülmény adott, hogy öcsi/hugi intellektusa az átlagnál gyorsabb ütemben fejlődjön, de ezért cserébe el kell viselni azt, hogy a nagy irányít, uralkodik, meghatároz.
Hogy mi köze ennek a tehetséghez? Hát, röviden: Nagytestvér mellett könnyű ám okosnak és ügyesnek lenni!
Például: 11 hónaposan egyben jó enni az almát, héjastul,
mindenestül (és lehet, hogy egyenesen a fáról, mosatlanul?).
mindenestül (és lehet, hogy egyenesen a fáról, mosatlanul?).
Vagy: alig 4 évesen ismeretterjesztő könyvből
felolvasást hallgatni, lehorzsolt állal.
És: mennyit kell egy kicsinek kepeszteni azért, hogy
ott legyen, ahová a nagy könnyedén fellibben!
Aztán: A sok jó móka közül egy.
A Nagy kis műanyag gereblyével csíkos hajat alkot Kicsinek. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése