Megint egy régmúltba utazás következik. Mintegy 15 hónap visszafelé. Történt ugyanis Kisokossal, hogy nemigen vett ceruzát kezeibe egészen 4 éves koráig. Mivel nővére 2 és fél éves korától kezdve rendszeresen valamit ábrázoló rajzokkal kápráztatta el szüleit, gondoltuk, az már biztosan valami bajnak az előjele, ha fiúgyermek mindennemű rajzolgatás nélkül tölti élete első 4 évét. Most már tudjuk, hogy ez lehet teljesen normális is – bizony milyen klassz, ha az embernek több gyereke van, akik ráadásul különneműek! Introvertált, szorongásra hajlamos gyerek később és nehezebben szánja rá magát arra, hogy kiadja lelke belső tartalmait rajz formájában.
Itt van Berci egyik műve az elsők közül. Medvék barlangban, barlang falán lépes méz, kint fúj a szél.
Mivel oly sokáig nem rajzolt, nem titkoltam örömömet, amikor beindult a rajzolókája. Kérdeztem is tőle: De Berci, ha te ilyen szépeket tudsz, akkor eddig miért nem rajzoltál? Mire ő: Úgysem lett volna olyan szép, mint Emié!
5 éves szülinapja után pár nappal alkotta a következőt:
A pöttyök, melyek görbe vonalat alkotva áramlanak ki a kisfiú fejéből, Berci tolmácsolása szerint azt ábrázolják, hogy a fiú éppen gondolkodik! J Örökké kíváncsi anya persze nem bírta ki, meg kellett kérdeznie: Na, és min gondolkodik ez a fiú? A válasz: Azt nem tudhatjuk, nem vagyunk mi gondolatolvasók!!
És még egy, a közelmúltból. Abból a korszakból, amikor Kisokosunk csupa olyan házakat rajzolt, amelyek elektromos és egyéb vezetékekkel gazdagon be vannak hálózva. A füst a kandallóból jön ám egyenesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése