Kincs

Lehet, hogy ez a bejegyzés szörnyen giccsesnek vagy nevetségesnek fog hatni.... Előre is bocsánat ezért.

DE. Rajtam van most egy ilyen hullám.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én - ismerve-látva-hallva azt a sok, enyhén szólva nem rózsás körülményt, amiben manapság a tanárok a munkájukat végzik, + tapasztalva ezt az általános kiábrándultságot és reményvesztettséget, ami eléggé ott van oly sok helyen a levegőben, a tanárok alacsony társadalmi megbecsültségéről nem is beszélve - szóval én akárhányszor lelkes-lelkiismeretes, mosolygós, humoros, energikus pedagógussal találkozom, mindig nagyon megörülök.

Őket nagyon nagy kincsnek tartom!

Ilyenkor eszembe jut az, hogy az igazgyöngyök állítólag úgy keletkeznek: idegen, irritáló anyag kerül a kagyló belsejébe, és a kagyló - ahelyett hogy szenvedne tőle és beletörődne, és várná csendben állapota romlását, vagy esetleg megpróbálná kilökni a szennyet - kibocsát egy olyan anyagot, ami a kellemetlen súrlódást csökkenti. Ez a kibocsátott anyag idővel megszilárdul, ez a gyöngy tulajdonképpen.

Na, ezt szeretném én is megvalósítani: a zavaró, irritáló kis dolgokból kincset formálni!

Ui.: Valószínűleg igaz a metafora az egészségügyben dolgozó pozitív kisugárzású emberekre is.

Egy picit a nyelvtanításról

Lehet, hogy kezdek mániákus lenni, ami a nyelvtanulást, nyelvtanítást és e kettő szépségeit-nehézségeit illeti. Nem baj, vállalom :) Azért szóljatok, ha már sok!

Ma olvastam egy cikket. Egy fiatal orosz angoltanárnő írta, és szerintem nagyon érdekes. Érdekes, hogy miket tapasztal manapság Moszkvában egy, a hivatását komolyan vevő nyelvtanár. Ha elém tették volna a cikket helynevek nélkül, hamar azt mondtam volna, a mai Magyarországról szól.......

Anna a folyamatos ön-fejlesztés elkötelezettje (akárcsak én). Így közelíti a nyelvtanítás kérdéseit:
"Óvakodom az általánosítástól. Minden következtetés, amit én magam vontam le, vagy minden amiben én magam hiszek, vitatható, mindenre mindig lehet találni ellenpéldát."
"Oktatáspolitikai kérdésekben forró viták zajlanak országszerte a médiában."
"Sok fiatal nyelvtanár menekül az iskolákból. Természetesen minden ilyen eset mögött más és más indokok húzodhatnak, de a leggyakoribbak a következők: alacsony fizetés, túlterheltség, tanár-szülő konfliktusok és a légkör általában."
"Sokan vannak, akik mindezek ellenére iskolában akarnak tanítani. Az ő esetükben gyakori a kiégés problémája. Elfáradnak, elveszítik a motivációt."
"Meggyőződésem, hogy nyelvtanári szakokon a tanárjelölteknek tanulniuk kellene arról, hogy a világ többi részén milyen idegen nyelvet tanítani."
"Nem tudom, hogy mit tartogat számomra az élet, nem tudom, hogy angoltanítással fogok-e mindig foglalkozni. Ha igen, akkor remélem, nem válok majd fásulttá. Miközben apró léptekkel haladok előre, folyamatosan abban akarok hinni, hogy ha egyszer majd visszanézek, akkor majd mondhatom: Lehet, hogy nem mindig működött, de legalább megpróbáltam. Megpróbáltam másképpen, megpróbáltam jobban." (Én is ebben szeretnék hinni.)

Ha van 5 percetek, és nem gond, hogy angolul van, itt elolvashatjátok az egészet.
http://itdi.pro/blog/2013/02/18/elt-global-issues-ann/

Ígérem, keresek majd hasonló témában Nyugat-európai nyelvtanártól származó gondolatokat is!

Francais

Elkezdtem leporolni csúnyán elhanyagolt francia tudásom. (Azaz feliratkoztam néhány franciával foglalkozó webhelyre.) Ezt találtam ma.

Szabad fordításban valahogy így:

"Adj, de ne engedd hogy kihasználjanak;
Szeress, de ne hagyd hogy ezzel visszaéljenek;
Légy bizalommal, de ne légy naiv;
Hallgasd meg az embereket, de ne veszítsd el a saját hangod."

Nem olyan juj-de-nagy-durranás, de megtetszett; könnyen lehet, hogy a tulipán miatt.

Arany középút... Kár, hogy annyira nagyon keskeny...

Vagy éppen ezért izgalmas?