Szeptember végén

Beindult ez az új tanév is! Kicsit mintha zűrösebben tette volna ez az idei, mint az előzőek. Az is igaz talán, hogy olyasmi is rémlik: mintha minden évben így érezném...

Szóval. Két nagy változás van ebben a tanévben. Egy: Bercó hétköznapjai jól meg lettek tűzdelve különórákkal, kettő: én visszatértem régesrégi jól bevált tevékenységemhez - angolt tanítok délutánonként, magántanítványoknak. És e kettő bizony összefügg. Ő még azért nem önjáró, ami a közlekedést illeti, én meg délutánra vállaltam munkát. De kialakult szépen. Gondoskodtam a kellő időpontokban a lyukasórákról, amikor kisfiút kísérgetek. Na, hát, ez van - kissé megnehezítettem a hétköznap délutánjainkat, itt-ott égető szükség van gyermekek nagyfokú önállóságára, de megérte, mert nagyon élvezem! :-) Gyerekek pedig eddig ügyesek, nagyon.

Bercókánál pedig tényleg színesek a délutánok: foci 2×, úszás 1×, zongora 2×, szolfézs 2×, hittan 1× tarkítja a hétköznapjait. Eleinte egy kicsit furcsállotta (azaz szépen fellázadt), hogy nem a tavalyi módi folytatódik, miszerint napköziben kényelmesen megtanulja a leckét, majd itthoni pótuzsonna és táskabepakolás után szabad játék egészen elalvásig. De már a belerázódás nehezebb része, azt hiszem, megtörtént. És szereti is az összes délutáni foglalatosságot. Fáradtság mintha ismeretlen lenne számára! Németből pedig elkezdték leírni az eddig tanultakat (színek, számok, gyümölcsök, családtagok, évszakok stb.) - az idegen nyelven írás még pluszmunkát jelent egy-két délutánra.

Iskolapadba én végül nem ültem be, mert a kiszemelt képzés csak nappali formában indult, levelezőn nem, mindenféle híresztelés ellenére sem. Gondolkoztam, utánajártam nem keveset, hogy menne-e nekem a nappali tagozat, és végül arra szavaztam, hogy nem menne.

Aztán vannak kisebb változások is: Emi váltott furulyáról klarinétra - élvezi, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon. :-) Újdonság az ő kis életében az ökoszakkör, a színjátszószakkör és a röplabda is. Plusz heti egy este zumba. (Nem, nem, nem velem! Barátnőivel.) Az úszás idén nem fért bele, amivel kapcsolatos határtalan örömét nem rejtette véka alá. Én úgy vagyok vele, hogy ugyan jót tenne a kezdődő hanyag tartásának a hátúszás és a többifajta úszás is, de mivel az alapvető célt - hogy minden körülmény között vízbiztos legyen - elértük, így elfogadom, hogy a vízi sportolás ebben a tanévben kimarad. Visszatért mindennapjaiba a rendszeres angoltanulás is: leggyakrabban este 9 és fél 10 között jön magától, hogy légyszi, légyszi angolozzunk. Olyankor nézegetjük az újabb és újabb kis animált-feliratozott  történeteket (angol a felirat, bizony) és játsszuk a hozzájuk kapcsolódó szójátékokat. Ez jó így.

Úgy érzem, végleg vége mindeféle kisgyermekes örömöknek és küzdelmeknek. Jönnek a nagygyermekes feladatok! Bittersweet!

"Koncert"

Az egyik szobából az "Egy boszorka van..."-t hallom klarinéton, a másik szobából a "Cicuskám kelj fel..." szól zongorán. Azért ez így kicsit disszonáns.... De máris felsejlett előttem az ábránd: Lehetséges talán, hogy egyszer majd egymást kísérve játsszanak egyszerre, harmóniában??? Szuper lenne. De érzem: rögös az út még odáig. Persze szeretjük a rögös utakat, nagyon! :-)

Bölcselet 2.

"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk." Brunszvik Teréz

Bölcselet

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti."
Lao-Ce

Lázadnak

Aranyoskáinkkal mostanában neméppen egyszerű az élet.

Nagy gyermek mostanság egyre gyakrabban furcsa módokon próbál ellenállni a kötelességnek vagy a szülői kéréseknek. (Vagy mindkettőnek egyszerre.) Ezt, mivel tudjuk hogy az egészséges személyiségfejlődés része - hol szép csöndesen, hol az általunk helyesnek vélt vonalnak hangot adva - elfogadjuk. Egyensúlyozunk, próbálunk legalábbis. Kicsi gyermek pedig tanulékony, és bizony a héten jó nagyokat lázadt ő is - na ezt már nehezebb elhelyezni valahol. Érdekes, nagyon érdekes ez az új helyzet...... Ha lenne egy bolt, ahol türelmet árulnak, tuti biztos én lennék az, aki reggel már nyitás előtt ott nézi türelmetlenül az óráját az ajtó előtt.....!

Megint angol

Örök téma nálunk ez a nyelvtanulás dolog. Kell-e kiegészíteni az iskolait vagy nem, ha igen, akkor hogyan, itthon vagy különtanárnál, hány éves kortól, milyen módszerrel, mennyire intenzíven stb. Tavalyi tanévben aztán felvettük a fonalat, és egészen sokáig tartottuk is. http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5364305524472245543#editor/target=post;postID=4884555850684877243

De. A nyári szünetben pihentettük a dolgot. Egészen az utolsó hétig, amikor is elővettük a tavalyi kis történeteket (reájuk kattintottunk) és a szókártyákat, beszélgettünk, játsztottunk egy kis kérdezz-feleleket. Vettünk angol keresztrejtvényes füzeteket (Crow) is, amelyeket Emi lelkesen fejtegetett - egy darabig. Ám a lendülete már nem a tavalyi. Legszívesebben jól fellázadt volna az egész ellen, láttam-éreztem. Kamaszkor? Nyár? Nem tudom.

Aztán kiötölt valamit. Szerinte úgy kellene idegen nyelvet tanulni, ahogyan a kicsi gyermek tanul anyanyelvén beszélni. Tehát: legyek szíves és beszéljek hozzá angolul! (Van a szomszédságunkban egy kétnyelvű kisgyerek, hároméves - Emi őt nagy mázlistának tartja....)

Nem is rossz az ötlet, sőt, egyenesen izgalmas kihívásnak tűnik. Bele is egyeztem, próbáljuk meg. Megígértem: az egyszerű kéréseket és kérdéseket angolul fogom hozzá intézni. Csak egy a bökkenő: annyira megszoktam 11 és fél év alatt, hogy magyarul anyáskodom, hogy rendre magyarul szólalok meg..... Na, ebben még edzenem kell magamat!!

(És előbb vagy utóbb el fogunk jutni arra a szintre, drága egyetlen, huncut, csakis a napos oldalról tudomást vevő kislányom, ahová a gyermekek anyanyelvük tanulása során is eljutnak: jönnek az írás-olvasás, majd a nyelvtan órák. De ezt nem sürgetjük.)

Azért újra és újra megnyitjuk majd a BritishCouncil oldalait. Lehet, hogy simán vissza tudunk térni a tavalyi jól bevált menetrendünkhöz, ahogy a tanévbe egyre inkább belerázódunk. Most még eléggé kaotikusak a napok. Mint minden szeptember elején!

Hazajöttünk

Ezen a nyáron úgy alakult, hogy a vakáció legeslegutolsó hetében nyaraltunk. Unokatesókkal, tengernél, vidám-kedves olaszoknál, az utószezon szelídebb de bőven strandolós (időnként sárkányeregetős) időjárásában - jó volt, nagyon!!!

Ám az ilyenkor szokásos intéznivalóknak csupán a töredékét sikerült előre elintéznem - azaz például lesz holnapután tankönyvük a gyerekeknek, de az ebédjük befizetése nem oldódott meg. (Lehet, hogy fordítva kellett volna rangsorolnom...?)

Most mosás-vasalás-pakolás ezerrel, és közben jobb, ha a kertbe ki sem megyek, vagy maximum csukott szemmel, mert jaj mennyi a gyom meg a burjánzás.

Nyaralás alatt telefonáltak nekem a zeneiskolából, hogy Bercót zongorára tudták beosztani. Ő ugyan elsősorban gitározni szeretett volna, de azt mondta, semmi baj, a zongora is jó lesz. Ahhoz képest, hogy májusban úgy nézett ki: csak szolfézs előképzőn lesz hely, mindenképp örömteli a változás. Foci, úszás is napirenden. Ajjaj.

Tanévkezdés hajrá! Technikadoboz, tornafelszerelések kinti és benti, tolltartó már összeállítva. Könyvek, füzetek részben becsomagolva. Valamicske ruhájuk és cipőjük van a nem vészesen kicsi kategóriából. De ezen a téren még van dolgunk. Minden elismerésem azoké a családoké, ahol 3-4-5-... gyerek kezdi a tanévet!