Sulifestés társadalmi munkában reloaded

Tavaly pályázatmegnyerés útján de társadalmi munkában szépült meg a mi kis iskolánk elsősorban kívül, majd belül is. http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5364305524472245543#editor/target=post;postID=6490725411269858099 A főépület. De van ott az udvarban egy kisépület is, egy hetvenes évek béli bővítésnek köszönhetően. Na, arra a pályázat nem vonatkozott, így az szegényke maradt szürke. Ügyes anyukák a mintát megtervezték, igazgató évzárón kihirdette a festés napját, hívta az iskola apraja-nagyját, mi pedig nem hagytuk ki a lehetőséget. Egyébként is szeretünk festeni, tisztogatni, rendessé varázsolni épített dolgainkat, nameg szeretünk együtt dógozni szülőtársainkkal. Gyerekek pedig szeretnek együtt dógozni az ő társaikkal. (Két csocsózás között.)

Jó volt!

Hazajött :)

Cserkésztáborból. Egyben, épségben, egészségben. Thanx God.

Ráadásul kiegyensúlyozottan, jókedvűen, vagányan, boldogan. Nagyosan. És nem is vészesen koszosan. :) Állítólag nem is hagyott el semmit. De erről majd bővebben, ha kipakoltunk......

Ez egy csoda számomra. Hogy ő erre az egészre így képes volt. Hogy így megállta a helyét olyan csapattársak között, akik harmadszor-negyedszer táboroznak.

Én most ismerkedem ezzel az egész cserkészmozgalom dologgal mint ahogyan a mi helyi cserkészcsapatunkkal is. Azt kell mondanom: eeeeez igeeeeeen! Le a kalappal minden szervező előtt, tényleg.

(Lehet, hogy most kicsit elragadtatom magam, ezért elnézést kérek, de olyan jó most így látni nekem lányomat. Azt a lányt, akinél kicsi korában gyakran kérdéses volt, és bizony mostanában is időnként kérdéses: megvan-e, meglesz-e később a szükséges lelki ereje...)

Egész este mesélt, mesélt, mesélt és mesélt. Szuper élményekről. Mindenféle testi próbatételekről, portyáról, tábortüzekről, örsök közötti vetélkedésekről, puszipostáról, cserkésztörvényekről és persze barátnőkről + egy icike-picikét a fiúkról. Ja, és shuffling-ról :) Az ment neki negyon jól. Sok-sok új énekkel, és még több ismeretséggel gazdagodott. Még ajándékot is hozott. Apának egy keresztet 2 db botocskából eszkábálva, amelyek U-kötéssel és szorítónyolcassal vannak egymáshoz rögzítve. Anyának viaszból készült rózsát, öcsinek fonott-sodort zsinórt, amivel a kicsi zsinórozhat kedvére.

:-)))))))))))))) és :-)))))))))))))))))

Meglátogattuk

Itt-ott koszos, kócos, de fülig ér a szája. Szenvedélyesen-erősen öleli magához szüleit és tesókáját, aztán nagyon lelkes, ahogy körbevezeti kiscsaládját a táboron. Mesél, mesél, mesél, árad belőle a szófolyam. A Hópárducok itt laknak, a Gatyásölyvek ott...(örsök nevei.) Ebéd után elgyengül, átvillan a fején a velünk való hazautazás gondolata, kicsit száj is legörbül , könny is kicsordul, de gyorsan megembereli magát, és dönt: kitart a tábor végéig. Félig szomorú + félig nagyos-önálló tekintettel elbúcsúzik tőlünk. És gyorsan megrendeli a gombás husit és a szilvás sütit csütörtök este vacsorára. Ez volt tegnap a lányunk :-)

Alsó-Tündérország (itt laknak a kisebbek), Felső-Tündérország (=nagyobbak által lakott sátorhelyek), táborzászló, nagykapu, tábortűz, konyhasátor, fürdősátor, erőt adó idézetek, gyönyörű tisztás, erdőkkel és hegyekkel körülvéve, sok-sok eleven gyerek, vicces de határozott örsvezetők, János vitéz-ből életre kelt szereplők jelmezben jönnek-mennek.  (János vitéz a keretmese idén.) Ez volt a tábor. Ja, és komoly rendszabályok mindenütt.

És a fiunk? Első percben vegyült az iskolából jól ismert nagyok között, ez jó volt. Olyannyira, hogy meg is kérdezte: ott maradhatna esetleg ő is? :-)

Majd, majd két év múlva. Harmadikos korban lehet először menni.

Kellett ez a látogatás, mint egy falat kenyér. Nemcsak a kis táborozónak, hanem nekem is!

Megvagyunk

Megvagyunk, szépen, vakációsan, különösebb vagy nagyobb események nélkül. Kihasználjuk a szabadidőt, jövünk-megyünk-szomszédolunk-szekrénytpakolunk, sütünk-főzünk, kertészkedünk, ablakot mosunk, ilyenek.

Bercó kedd óta egyedüli gyerek itthon, mert nővérke cserkésztáborozik. Életében először. És akkor mindjárt tíz napig... Mátrában. Sátorban. Civilizációtól jó messze. Bízom benne, hogy bírja szépen testi-lelki erővel!! Kullancs- és egyéb veszélyes rovarcsípés nélkül, jókedvűen, vagányan. Azért ő nem mindig az a nagyon stramm típus. Van úgy hogy igen, de nem mindig... Ha muszáj, akkor általában az. Márpedig most muszáj neki!!!

Holnap családi nap: látogatási idő délelőtt 11-től este 6-ig. Megyünk. Palacsintával, sütivel, extra meleg holmival felszerelve. Nagyon várom!!!! Drukkoljatok, hogy azok a hat celsius fokok, amiket hétfő és kedd hajnalra jósolnak, ne ott az ő sátortáboruknál legyenek.

Bercó az "egyke" időszak elején Eminek szólított engem. :-) Egyébként elég nagyosan tölti a napokat. Biciklivel együtt járunk a közeli kisboltba, úgy, falusiasan. Sokat nézi az olimpiát - boldogan szívja magába az eddig számára ismeretlen sportok szabályait, menetüket. A focira pedig azt mondta ma: már nem annyira szeretem nézni, sokkal inkább csinálni....! És usgyi ki. Minimum két óra a napi focizással töltött ideje. Kedden megtalálta a téli bundabelsejű öttujjas orkánkesztyűjét, és azóta - ha ő a kapus - abban véd. Őrület! :-)