Orsi után szabadon, találós kérdéssel indítok:
Mit csinál Lencsi, a holland törpenyúl a tanévnyitó hajnalán?
a) Békésen majszolgatja a szalmáját, mint bármely más reggelen.
b) Lustálkodva fekszik az oldalán, mint mindig, amikor jól van lakva.
c) Elindul ő is az iskolába, egyedül.
Elárulom nektek: helyes válasz a c). Aki eltalálta, jöhet hozzánk egy kávéra! :)
Az történt, hogy aug. 31-én este elkövettem egy hibát: nyusziház kitatakarítása után nem figyeltem oda eléggé az ajtócska alapos bezárására. Van a zárnak egy kallantyúja, na azt valószínűleg nem toltam be ütközésig. De ezt akkor nem vettem észre. Késő volt már, vendégünk is volt egész napra apósom személyében. Gábor lumbágóval ült naphosszat mozdulatlanul a fotelban, mert ha megmozdult, jaj volt neki. Ezért én nyírtam le az egész gyöpöt, ami azért nem épp női munka minálunk. Meg mostam, főztem, ünneplőt vasaltam, vendégszerettem. Summa summarum fáradt voltam, és már kezdett a nyári menetrend felborulni, de az évkközbeni új menetrend hírből sem volt még kialakulva: nyáron gyerekek takarították a nyusziházat, de most hiába kérleltem őket többször is, augusztus 31-én nem volt rá idejük. Annyira készülődtek a másnapra, gondolom. :)
Szóval reggel 6 körül, amikor kimentem locsolni, egy kitárt ajtajú, belül üres nyusziház látványa fogadott! Első gondolat: éjszakai életet élő éhes kutyák, macskák... Rókát is láttunk már a kertben... :(((
Második gondolat: na azért nézzünk körül egy kicsikét. Nem kell a legrosszabbra gondolni mindjárt. Körülnéztünk. Gábor is. Lumbágója köddé vált egy pillanat alatt. Ha Lencsiről van szó, ugyebár. Hibiscus megrágva. De jaj, az az utca felé van. Lencsi kifér a kerítés alatt, és szeret is kimenni az utcára. Jaj, ne. A kinti világban semmi esélye éjjel. Ó, én felelőtlen, én felelőtlen. Minek kellett a buta takarítást besűríteni előző nap késő estére. Ez az örök túlvállalás. Maradhatott volna a nyusziól kakis-pisis, vidáman. Gyerünk, keressük tovább. Veteményeskert, rózsakert, hátsó kert. Lencsi sehol. Gábor biciklire pattan. (Lumbágó? Mondom, köddé vált.) Ő bejárja a környéket. Már háromnegyed hét körül jártunk. A gyász első könnyein is túl voltam már, amikor... Egy csuromvíz nyuszika jön ugrándozva felém, a szomszédban! :) Drótkerítés állja útját. Minden lyukon megpróbál átjönni hozzám, de nem fér. Ugrásokkal tarkítva szaladgál fel s alá, mondanom sem kell: nagyon édes. És él! :) Ekkor már gyerekek is kint voltak, pizsamában. Emi átment, és szépen hazahozta kalandvágyó Lencsit. Huh. Minden hajnalban rángatja az ajtaját, azt tudom - most nyilván engedett a rángatásra a csak félig bereteszelt zár.
És hogy ki takarítja majd a nyusziházat évközben? Fogalmam sincs. Már hat nap eltelt, de távol vagyunk még attól, hogy az évközbeni menetrendet kialakultnak nyilvánítsuk. :) Káosz van még mindig, na. Nekem pedig lóg a nyelvem. Októberre be szokott állni a rend. Mondtam már, hogy nekem fizikailag+agyilag is nehéz a tanévkezdés? Ugye más is van így néha ezzel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése