Újfajta angolozás via learnenglishkids.britishcouncil.org - nyert!!! Emi egyszerűen élvezi, és - nemigen tud róla de - szívja magába a jó kis szófordulatokat, mondatokat, én pedig miközben gyártom a személyre szabott flashcard-okat és feladatlapokat, szép csendesen örvendezem magamban.
Örvendezem, mert végre megvan, elcsíptük a fonalat, és most úgy tűnik, sikerül megtartani is. Milyen régóta próbálom megtalálni a módszert, ami segíti őt az angoltudása fejlődésében. Úgy három éve. És egyszerűen nem volt meg eddig. Aztán volt egy időszak, hogy úgy voltam vele: nem kell ebbe az egész nyelvtanulás dologba pluszenergiákat fektetni. Fog az menni magától is. Aztán láttam, hogy nem megy magától, egyáltalán nem. Akkor fizessünk különtanárt? Ilyen kicsi korban? Nem akaródzott.
Aztán elkezdtem a netes keresgélést. Youtube-on hallgattunk néha-néha angol gyerekdalokat. Utóbbi időben kevésnek éreztem már ezeket. Bercinek jó, de Eminek nem elég. Tovább keresgéltem valamiféle letölthető gyerekkurzus-féleség reményében. Azt nem találtam, de rábukkantam erre a British Council-os oldalra.
Ezt a kis sztorit dolgoztuk fel az elmúlt napokban: http://learnenglishkids.britishcouncil.org/en/short-stories/the-mummy Kedvence, amikor a múmia kikel a sírból :) Mondtam már, hogy nagyon más személyiség, mint az anyja???
Nincsen szótár, nincsen elolvassuk-lefordítjuk, de van hallgatjuk-nézzük-beszélgetünk róla! És mindketten élvezzük + mindketten érezzük hogy a másik élvezi. Ez bizony előre visz. :)
Kitartó, rendszeres foglalkozás persze kell, abbahagyni nem szabad, sok-sok ismétlés muszáj, türelem elengedhetetlen, de az egész tanulás mégis más, mint eddig. Úgy mondanám talán, hogy nem tanuljuk a nyelvet, hanem használjuk.
Engem poroszosan tanítottak angolul sok-sok évvel ezelőtt. Nagyon poroszosan, nagyon intenzíven harmadiktól, és nem mondom, hogy rossz volt. Nem emlékszem, hogy szenvedtem volna, és az eredmény sem maradt el. De az én voltam, a környezet pedig múlt század volt. Alternatívák nélkül.
Emi is poroszosan tanult angolt az előző iskolájában. Negyedikben már több (heti 5) angol órájuk volt, mint matek (heti 3). Hétmérföldes léptekkel haladtak, 95 %-ban írásban, sokat nyelvtanozva. Nagy erőfeszítések árán tulajdonképp ment neki, de tudása nem volt tartós, és hát bizony ott akkor nem szerette az egészet. Hogy mit csinálnak itt az új suliban az angol órákon, nem nagyon tudom, csak annyit hallottam a leányzótól, hogy gyakran unatkozik, és hogy sokkal jobb volt a nagy szigor + a kemény munka. Meg is lepődtem rendesen, hogy ő, az ízig-vérig gyerek ilyet mondott!
Most viszont nem mond ilyesmiket, csak jön és kéri, hogy még. Ugrándozna is a honlapon mindenfelé, de azt nem engedem. Szigorú vagyok :) Egyelőre nem haragszik ezért rám - remélem, ez a kis együttműködő képessége nomeg a lelkesedése sokáig megmarad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése